BEKIÁLTÁS: Moszkvából már alig látszik Budapest

Ha nem fognak össze, a három birodalom közötti egyensúlyozás vesztesei lesznek az európai országok.

2019-12-29szolovjovmusorstudiokep.jpg

Ha valaki azzal áltatná magát, amivel Orbán miniszterelnök kábítja híveit, hogy a magyar kormány akárcsak térségünkben hangadó lehetne, annak a legutóbbi romániai és horvátországi felhorkanások nyomán érdemes felülvizsgálnia reményeit. De azt gondolom, arra az Oroszország ellenes nyilatkozatra sem érdemes építenie, aminek a kormány üdvöskéje, a 22 éves joghallgatóból lett államtitkár-helyettes adott hangot a nyáron, a washingtoni Global Policy Institute podcastján, vagyis az interneten közzétett videófelvételén. Rácz Zsófia nyilvánvalón hatalmas tapasztalatát megosztva a közönséggel többek között azt találta mondani:

„Szerencsére a terrorizmus nem olyan nagy probléma Európában. Azt gondolom, ha külső biztonsági kockázatokról beszélünk, akkor Oroszországot kell, hogy mondjam. Mert láttuk, ahogy Oroszország a dezinformációt, mint stratégia használja, hogy káoszt okozzon Amerikában és Európában. Ez olyan fajta fenyegetés, amitől leginkább nem félnünk kell, hanem felkészülni rá.”

Az egyetemi padot még el sem hagyó, de máris világpolitikai szakértőként villogó hölgy a Magyar Foundation nevű, magyar állami pénzből finanszírozott, amerikai alapítvány ösztöndíjasaként volt Washingtonban, ahol a The Center for European Policy Analysis nevű kutatóintézetnél foglalkozott biztonságpolitikával, az orosz és a kínai befolyás kérdéseivel. Nyilván nagy hasznát veszi mindennek Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár mellett. Feltéve, ha Novák úrhölgy azért vette maga mellé a leányzót, mert azt latolgatja: esetleg a fáradó Orbán helyét vehetné át, s akkor bizony szüksége lehet a Washington felfogása szerint gondolkodó amazonra, aki lám nem feltétlenül osztja az orbáni propaganda alaptételeit.

Ám ez a nyilvánvalóan megalapozatlan és zavarkeltő felvetésem olyan messzire vezethet, hogy már abba is hagyom. Csak azért engedtem meg magamnak ezt a bevezetést, hogy érzékeltessem, mi mindent hordanak össze nekünk az európai és a világpolitikai ügyekről egyesek. Pedig talán óvatosabbak lennének, ha figyelnének arra, hova kerülnek a hangsúlyok a nálunk megszokotthoz képest más közegekben. Példának okáért az orosz állami tévé december 29-ei éjszakai, Vlagyimir Szolovjov által vezetett vitaműsorában, amelyben a következő évtized globális folyamataival foglalkoztak.

„Az oroszok nyilván a saját vitorlájukat dagasztják, amikor a világóceáni szeleket fújják a putyini televíziós csatornán!” – legyinthet az olvasó.

Csakhogy amiként mindig, az említett, hirdetésekkel együtt 3 óra 40 perces, a fent megadott linkkel elérhető adás 2 óra 41-ik percében kezdődött harmadik rész ezúttal sem csak hazai szakértők vitája volt. Az ismert oroszországi Kína-kutató Alekszej Maszlov, az amerikai specialista Andrej Szidorov, a jelcini időkben politikai okokból börtönbüntetéssel fenyegetett, ezért Amerikába, majd Lengyelországba emigrált, majd 1999-ben hazatért, magát liberál-konzervatívnak tekintő történész-politológus Szergej Sztankevics, továbbá a nemzetközi kérdésekben fölöttébb tájékozott világhírű filmrendező, Karen Sahnazarov mellett a 90-es években Németországba költözött hamburgi hírmagyarázó Alekszandr Szosznovszkij és Nyikolaj Zlobin amerikai–oroszországi politológus, Gorbacsov és Jelcin egykori tanácsadója, több amerikai egyetem oktatója, a nagy New York-i és washingtoni újságok rendszeres szerzője szintén kifejtette véleményét. Az elhangzottakat igyekszem összefoglalni az alábbiakban.

Három birodalom + 1 ország

Az első tétel, amiről feltűnő egyetértés volt a jelenlévők között: a mögöttünk lévő évtized folyamatainak következtében három birodalom határozza meg a nemzetközi helyzetet a 2020-as években. Birodalmak abban az értelemben, hogy a világ távolabbi országaira is hatással vannak.

– Az Amerikai Egyesült Államok, megtartva birodalmi jellegét, lassú gyengülése ment végbe az elmúlt évtizedben, szögezték le az orosz elemzők. Volt, aki szerint csak remélni lehet, hogy a birodalmi agónia nem torkollik háborúba. Ezzel szemben az amerikai érdekeket képviselő Zlobin semmi rendkívülit nem látott az USA pozíciójának változásában, viszont maga is aláhúzta, hogy a jövőben a három nagyhatalomhoz képest mindenki más visszaszorul a második és a még hátrább lévő vonalba.

– Kína, amely immár saját szellemi potenciáljára alapozhat, látványosan iparosodik, s úgy nyer teret, szerez piacokat magas fokú technológiájával a világban, hogy értékrendjét, ideológiáját nem erőlteti rá partnereire. Bár rohamosan fejleszti hadseregét, benne hadiflottáját, hogy adott esetben készen álljon érdekeinek megvédésére.

– Az ismét nagyhatalmi státusba került Oroszország máris pozíciókat nyert a Közel-Keleten. Afrikában szintén egyre inkább jelen van, továbbá önálló kapcsolatokat épít ki Indiával, Szingapúrral, Malajziával, Vietnámmal, Japánnal. Az egyik hozzászóló szerint Moszkva a következő évtizedben nem csupán diplomáciai tapasztalatát állíthatja a béketeremtés szolgálatába, amelynek tanújelét adta az ukrajnai válság megoldása érdekében a Németország és Franciaország részvételével zajló tárgyalásokon, hanem katonai erejét is, amint ez megtörtént Szíriában. Az is be fog következni, hogy a jövőben növekvő tudományos-technológiai és gazdasági potenciájával az eddigieknél nagyobb mértékben alakítja a világgazdaságot.

A két utóbbi állammal összefüggésben hangzott el, hogy a világgazdaság nagy kérdései a Távol-Keleten dőlnek el a következő évtizedben. Ehhez mindenekelőtt Kína, de a térség többi országa számára is, az Oroszország által Szibériában kiépített, néhány hete üzembe helyezett, illetve a megépítésre váró vezetékeken áramló földgáz adja az energiabázist.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy mindhárom hatalom meghatározó szerepet fog játszani a mesterséges intelligencia kifejlesztésében. Az új technológia felhasználásának módját, hatását egyelőre alig látjuk át, ám bizonyos, hogy ez lesz a záloga a világbefolyásnak. A műsor szereplői szerint a három birodalom mellett még egy államnak van esélye beleszólni az ezen a téren folyó versenybe, s ez Izrael. Az eszmecserében a klímaválság is szóba került, de ennek hatásait nem részletezték a jelenlévők.

A fókuszban Washington

A moszkvai világpolitikai viták túlnyomó részben az USA helyzetének értékelésére futnak ki. Így volt ez ezúttal is. Íme, a fontosabb megállapítások:

– Washington, sok nyugati értékelés szerint, nem tudta kihasználni a ’90-es években egy új paradigma megteremtése, a világ jobbá tétele érdekében számára kínálkozó lehetőségeket, mert a rövid távú amerikai tőkés érdekek miatt túlhajtotta a neoliberális értékrendet. Ma viszont ott tart, hogy Afganisztánból, Irakból, Szíriából kényszerül részleges visszavonulásra. Eközben magukra hagyta a kurdokat. A tévévita egyes megszólalói szerint sem Dél-Amerikában, sem Észak-Koreában, sem Európában nem igazán képes érvényesíteni akaratát. Az utóbbit jelezi, hogy Venezuelában nem tudta kierőszakolni a hatalomváltást, amire eredetileg egy hetet szánt az amerikai kormány.

– Az Északi Áramlat-2 orosz–nyugat-európai gázvezeték megtorpedózásában nyilvánvalóan csak átmeneti sikert érhet el. Újdonság, hogy míg Washington a korábbi lépéseit ideológiailag indokolta, beleértve az Irán elleni szankciókat, a gázvezeték ügyében egyszerű zsarolással akarja érvényesíteni a nyers gazdasági-üzleti érdekeket. Ráadásul ez momentán még előnyös is Oroszország számára, mert növeli a gáz árát. Hosszabb távon pedig az Északi Áramlat-2 Nyugat-Európa USA-tól való függetlenségének szimbólumává válik, ezért mindent megtesznek majd, hogy elhárítsák az utolsó rövid szakasz megépítése előtt álló akadályokat.

– Az orosz elemzők higgadtan vették tudomásul, hogy az Egyesült Államok kormánya folytatja a Moszkva elleni szankciópolitikát, mert ez is egy eszköz ahhoz, hogy működésben tartsa saját, pengeélen egyensúlyozó gazdaságát. Ugyanilyen okból növelni fogja a Kínára gyakorolt nyomást, de ezzel csak illuzórikus győzelmet képes aratni, mert Pekinget úgymond soha senki nem bírhatja rá arra, hogy vállalatait, amelyek nagy részében jelentős állami tulajdon van, magukra hagyja. Amiként, a műsorvezető szerint, Oroszországnak egyszerűen figyelmen kívül kell hagynia a szankciókat, és saját lábára kell állnia, ahogy ez történt a sztálini és a brezsnyevi Szovjetunió időszakában, s részben már a Putyin-éra második évtizedében.

– A moszkvai elemzők természetesen elismerik, hogy jelentős az USA gazdasági, szellemi potenciálja, illetve a világ minden pontján a tőle gyakran anyagilag is függő, amerikanofil híveinek tömege révén meghatározó marad befolyása. Ugyanakkor Amerika uralkodó köreinek belső megosztottsága, a társadalom válsága, ideológiájának kiüresedése egyre nyilvánvalóbb, aminek egyik szembetűnő jele az elnöki hatalom elleni támadás, ami sok tekintetben bénítóan hat az állam kormányzására, hosszabb távon a gazdaságra.

– Mindezekkel szemben Zlobin az USA gyengülését erősen viszonylagosnak látta. Szerinte Washington 2019-ben lefékezte Peking offenzíváját, maga mellé állította az EU-országokat például az Oroszország elleni szankciók ügyében. Rávette őket a NATO-költségek viseléséhez való nagyobb hozzájárulásra, s hogy jegeljék az európai haderő megteremtésének tervét. A washingtoni elemző emlékeztetett arra is, hogy az USA megerősítette befolyását Lengyelországban, a Baltikumban, miközben elismerte, hogy a világ egyes térségeiben Amerikának vannak kudarcai. Ezzel szemben Szidorov többek között azt vetette fel: a korábbi években elképzelhetetlen lett volna, hogy bárki agyhalottnak minősítse a katonai szervezetet, amint ezt Emanuel Macron tette.

Európa másodhegedűs szerepben

A kontinens országai arra kényszerülnek, hogy a három birodalom között egyensúlyozzanak. Az egységesen fellépő EU-nak persze lehetne esélye szuverenitásának megerősítésére, mert e tekintetben nem csak hátránnyal járhat az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kiválása. Viszont ez a mozzanat más oldalról megteremti a feltételét az angolszász országok – USA, Kanada, Egyesült Királyság, Ausztrália, sőt a brit birodalom egykori gyarmatai – számára az erők egyesítéséhez, aminek fő nyertese Amerika lehet. Az öreg kontinens kisebb országai azonban a jövőben még annyira sem rúghatnak labdába, amennyire erre az elmúlt években lehetőségük volt. A nagyok közötti erőviszonyok többé-kevésbé nyugvópontra jutásával már nincs szükség arra, hogy egyik vagy másik oldalon ilyen-olyan műveletekben használják őket. Ráadásul robbanásveszélyes helyzeteket rejtenek.

– Forró térségnek látták a beszélgetés résztvevői az egykori Jugoszláviát. A belőle kivált egyik-másik állam között a jövőben is fegyveres konfliktusok alakulhatnak ki.

– Képlékeny a helyzet a Spanyolországból kiválni akaró Katalóniában.

– Ukrajnában minden jel szerint tartós marad a békétlenség. Amint ugyanennek az adásnak egy másik, kifejezetten Ukrajnával foglalkozó részében – az itt megadott linkkel elérhető videón 02:00:00-tól – a műsorvezető, Vlagyimir Szolovjov összefoglalójában elhangzott: Volodimir Zelenszkijtől, a néhány hónapja megválasztott ukrán elnöktől a béke megteremtését várták, ám egyelőre nincs béke. Bár az Oroszországgal való kapcsolatok normalizálásáról beszél, de nyoma sincs annak, hogy képes lenne elérni a jogi feltételek megteremtését a gazdasági és a kulturális kapcsolatok helyreállításához. Ukrajna adóssága tavaly a duplájára nőtt, ám a gazdaságban nem tapasztalható élénkülés, ami megteremtené a törlesztés feltételeit. Elvárás volt a korrupció felszámolása is, de a bűnüldöző hatóságok átszervezése zajlik, s ez eleve nem kedvez a felelősségre vonásnak, akár igen súlyos bűncselekmények esetében az eljárások megkezdésének és lefolytatásának.

Ukrajna kérdését érintve a vita résztvevői nem értettek egyet abban, hogy az úgynevezett szakadár területek, vagyis a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság (DLNR), maradhatnak-e Ukrajna autonóm részei, avagy ugyanúgy, ahogyan az Jugoszláviával történt, önálló államokat alkotnak majd. E tekintetben friss fejlemény, hogy a december 30-án lezajlott fogolycsere keretében az ukrán fél 124, a DNLR 76 személy szabadulását tette lehetővé. Itt a BBC összefoglalója a mostani akcióról és a korábbiakról. Az orosz tévéhíradó esti adása szerint valamennyien ukrajnai állampolgárok, amit nyilvánvalóan közvetett bizonyítéknak tekintenek arra, hogy oroszok gyakorlatilag nem vesznek részt a harcokban, ellentétben azzal, amit a nyugati és a magyar média állított és állít. 

Ausztria lesz térségünk központja

A beszélgetésben elhangottak szerint a közép-kelet-európai országok összefogásának feladatát feltehetően Ausztria oldja meg. Nagy az esélye annak, hogy Bécs – a katolicizmus által is összekapcsolva – Varsóval működik együtt. Ha így történik – teszem hozzá én –, ez akár csillapítóan hathat a feszült orosz–lengyel viszonyra. Ezt épp az utóbbi időben tovább élezte a II. világháború kirobbantásában a Józef Piłsudski által megteremtett tekintélyuralmi állam, illetve a sztálini rendszer által játszott szerep eltérő megítélése. Viszont a mindenkori ausztriai vezetés – az orosz gáz európai elosztásának üzletében játszott, busás hasznot hozó érdekek miatt –  vélhetően mindent meg fog tenni azért, hogy mérsékelje a konfliktust.

(A vitáról csak csúsztatásokat tartalmazó lengyel forrásokból ad hírt a magyar sajtó nagy része. Egyáltalán nem említik például az 1938-as müncheni egyezmény meghatározó szerepét Hitler keleti terjeszkedésében, s azt, hogy a nürnbergi perben is elhangzott: ha Lengyelország ellenáll Csehszlovákia feldarabolásának, akkor nem szállják meg Csehországot. Igen ám, de Lengyelország a Csehországból kapott kisebb, de ipari szempontból jelentős területek és más ajánlatok fejében nem tiltakozott. Már csak azért sem, mert Anglia és Franciaország beleegyezett Prága megszállásába, s mindegyik fél elutasította a Szovjetunió megelőző ajánlatát a náci Németország elleni összefogásra. Az ügy részleteire terjedelmi okokból itt nem térhetek ki – KDL.) 

Sajnos, Magyarországnak nincsenek az osztrákokéhoz hasonló ütőkártyái. Ezért is hangsúlyozhatta a beszélgetés egyik résztvevője, hogy amikor Ausztriát említi, akkor még csak véletlenül sem az egykori Osztrák–Magyar Monarchia szerepének feltámasztására gondol. A „magyar” kifejezés a műsorban csupán a monarchiával összefüggésben hangzott el. Ha józanul nézzük önnön lehetőségeinket, nincs ebben semmi rendkívüli. Az lenne meglepő, ha a világpolitikai dimenziókat érintő értékelésbe egyáltalán bekerülne országunk. Ami miatt mégiscsak meg kell említeni ezt, az a téveszme, amit a magyar lakosság nem jelentékeny hányadának agyába táplált az utóbbi tíz évben a nemzetközi politikai babérokra törő miniszterelnök. Ennek a célnak alárendelve – Matolcsy jegybankelnök, és a Föld-szívcsakrás ködlovagok fantazmagóriái által is erősítve – lépten-nyomon azt sugalmazta, hogy Magyarországnak Isten által kiválasztott szerepe lesz már a közeljövőben a térség fellendítésében.

Ehhez képest talán ezzel a kivonatos ismertetővel is sikerült érzékeltetni: már Moszkvából sem igen látszik Budapest. Talán volt egy átmeneti idő, amikor ez másként alakult, de ezen már túl vagyunk. Ennek ellenére nem csak Orbán és környezete játszik rá erre még mostanság is, de az ellenzéke sem jut tovább a putyinozásnál. Utóbbi láthatóan képtelen mélyebb elemzéssel előállni, ezért menekül a terméketlen mantrázásba. Jellemző, hogy mindmáig nem vették észre: Vlagyimir Putyin legutóbbi látogatásának már nem az Orbánnal való találkozás volt a legfőbb célja.

Mindenekelőtt kellett egy hely, ahol a közel-keleti keresztény egyházak vezetőivel feltűnés nélkül lehetett tanácskozni arról, hogy az orosz államnak sokat jelentene, s talán sokat is érne, ha a Moszkva központú pravoszláv egyházzal erősítenék a kapcsolatot, amint ezt a nyugat-európai ortodoxok már megtették. Rajtuk kívül pedig Csányi Sándor OTP-vezér, a közép-kelet-európai térségben, illetve a szovjet utódállamokban, sőt a Távol-Keleten is befektető milliárdos volt még Vlagyimir Putyin budapesti tárgyalópartnere. Ezt azonban sem akkor nem kötötték, sem a mostani év végi visszapillantásokban nem kötik a szélesebb közvélemény orrára. Pedig a világ, mint a fentiekből érzékelhető, akár észrevesszük ezt, akár nem, átalakulóban van. #

CÍMKÉP: Az orosz állami tévé 1-es csatornájának stúdióképe a hat meghívottal és a műsorvezetővel – Amerika némileg visszahúzódik, Kína további teret nyer, Oroszország a nagyhatalmi játszmák megkerülhetetlen tényezője lesz