Oroszország: Ne a tükröt törjétek össze!
Vehemens megjegyzéseket váltott ki a kommentelőkből „A németek pénzelték Lenint – állítja az orosz tévé” című posztom. Viszontválasz következik.
Eddig 86 komment érkezett „A németek pénzelték Lenint – állítja az orosz tévé” című posztomra. A megjegyzések többféle értelemben tanulságosak. Mindenekelőtt köszönöm a hozzászólásokat. Főként köszönöm a figyelmeztetést az amerikaiak első világháborús hadba lépésének időpontjával kapcsolatban. Ezt a Lusitania elsüllyesztésének évére tettem. Hibásan, ezért az erre vonatkozó mondatomat ennek figyelembe vételével korrigáltam.
Többen felvetették, hogy ismert történetet dolgoztam fel. Így van! A poszt elején magam is közöltem, hogy a film 2004-ben készült, s mindjárt a harmadik bekezdés végén arra is felhívtam a figyelmet, hogy a történet nem egészen ismeretlen az érdeklődők előtt. Én azonban – amint ezt néhányan megértették – nem a magyar, hanem az orosz néző tájékozottságáról szerettem volna látleletet adni, illetve azt bemutatni, hogy mit és hogyan közölnek vele az elmúlt évszázad orosz történelmének egy meghatározó szeletéről.
Ennek megfelelően idézőjelben, tehát szó szerinti fordításban közöltem azt a filmben elhangzó mondatot, amely szerint „Ezt a történetet egészen a legutóbbi időkig titokban tartották...” A közlés tehát egyértelműen az orosz közönségnek szólt 2004-ben és 2014-ben is. Ilyen módon terméketlen arról elmélkedni, hogy ki mit tud, és mit nem tud a jegyzet témájáról Magyarországon. Persze, ha valakinek az a heppje, hogy a céltábla irányából lődöz…
Az ismertetésben gyakran vettem át a film szóhasználatát. Vonatkozik ez az off-shore cég kifejezésre is. Akkor hamisítok, ha helyettesítem az ilyen szavakat, vagy ha szemérmesen elhallgatom, hogy a készítők nyomatékot adtak Parvusz zsidó származásának. Ez utóbbit többek között egy jól olvasható cári titkosrendőrségi dokumentum hosszas bemutatásával illusztrálták. Ha valakit ez frusztrál, a film frusztrálja, nem pedig én. Mert persze beszédes, hogy az orosz televízióban ezt a származási vonatkozást fontosnak tartják kiemelni. Ez az elem ugyanígy kap hangsúlyt az orosz nyelvű Wikipédia Парвус címszavában. Kéretik nem a tükröt összetörni!
S ha már! Egy kommentelő felvetette Lenin zsidó voltát. Akinek ez egyáltalán fontos, annak ajánlom figyelmébe a téma legkiválóbb hazai szakértőjének, Krausz Tamásnak „Lenin / Társadalomelméleti rekonstrukció” című könyvét. Ebben az olvasható, hogy talán Lenin édesanyjának apja lehetett zsidó származású. „Az ő esetleges zsidó volta miatt Lenin is zsidó lehetett negyed részben...” – írja Krausz. (Napvilág Kiadó, 2008. 31. oldal) Ugyanebből a könyvből azonban megtudható az is, hogy a forradalom vezetőjének felmenői között oroszok mellett kalmükök is voltak. Nemde olyan, mintha egy magyarországi családfát raknánk össze?
A magyar Wikipédia egyébként összesen 3 sorral intézi el a dolgot. Amikor pontosítanom kellett valamit, akkor az igen részletes orosz nyelvű internetes lexikont használtam. Annak természetesen roppant mód örülök, hogy a magyar kommentelők nagy része mindent tud ezekről az eseményekről. Meg kell azonban mondanom, hogy a magyarországi egyetemi, főiskolai és más jellegű felnőttképzésben szerzett két évtizedes oktatási tapasztalataim arról győztek meg, hogy a diákok többségének minimális magyar és nemzetközi történelmi ismerete sincs. Saját ismereteim elmélyítésének szándéka mellett ezért is írok ilyen cikkeket. Hátha sikerül oszlatnom a homályt. Akinek pedig mindez nem új, az miért olvassa?
Egyébként megkérdeztem történész ismerősömet, hogy a 70-es években tanították-e nekik az egyetemen a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal összefüggésben a Parvusz-aspektust. Mint mondta, a névvel csak jóval később, speciális tanulmányai keretében találkozott. Saját iskolai élményeim alapján szintén jó okom van feltételezni, hogy a magyar lakosság nagy része ma csak annyit tud a NOSZF-ról, amennyit annak idején a november 7-ei ünnepi beszédekből hallott.
Saját közvetlen nyereségem: eltöltöttem jó néhány órát a tömegmanipuláció technikáinak tanulmányozásával, de először ebből a filmből értettem meg, hogy a nemzetközi munkásmozgalom mozgósítási módszereinek tökéletesítésében Parvusznak jóval nagyobb szerepe lehetett, mint ezt eddig gondoltam. Ennek megfelelően – minthogy Hitler és Goebbels bőven merített a munkásmozgalmi kommunikáció tárházából – Parvusz közvetve a náci, s vélhetően a századelő nyugati propagandamódszereire is hathatott. Ezt persze tüzetes kutatásokkal kellene bebizonyítani, de hipotézisnek megteszi.
Kérdés, hogy összességében hogyan értékeljük az orosz tévének ezt a dokumentumfilmjét? Kemény László professzortól kaptam szíves reagálást, akivel polémiát folytathattam a témáról. „Egy sorozat része a film – írta. Előtte bemutatták a Romanov-dinasztia történetét. Az is tele volt történelem-hamisítással és ahol másként már nem ment – nyílt hazugsággal. A sorozat készítője egy híres grúz hercegi család leszármazottja (Елена Чавчавадзе). Jelenleg az orosz pluralista ideológiai palettán rendkívüli energiával nyomulnak a royalisták (mögöttük a pravoszláv egyházzal!) és ezek a filmek is ennek részei. Igazából nincs különösebb jelentősége annak, hogy honnan volt pénz az 1917-es forradalom kezdeti akcióinak finanszírozásához. A lényeg – Kemény László szerint –, hogy a helyzet forradalmi volt. Ha, nem így lett volna, akkor nincs az a pénz, amellyel a birodalmat meg lehetett volna mozgatni, és főként győzelemre lehetett volna vinni azt a forradalmat, amelynek célja a tulajdonviszonyok megváltoztatása volt.”
Mindezen túl, hadd hívjam fel ismét a figyelmet ennek a történetnek a mostani ukrajnai eseményekkel összefüggő, lehetséges áthallásaira. Vagyis arra – aminek az orosz állami televízió híradásaiban nem egyszer hangot adnak –, hogy külföldről, mindenekelőtt az USA-ból pénzelik a kijevi megmozdulásokat, amelyek végső soron az Oroszország elleni akciósorozatok egyikének tekinthetők. Hangsúlyozom, hogy ez ismétlődő orosz televíziós újságírói álláspont. Ez azonban könnyen összekapcsolható a Ki fizette Lenint? című dokumentumfilm üzenetével. A kettő együtt viszont azt sugallja, hogy a mai ukrajnai események indítéka és kivitelezése a cári birodalom ellen az I. világháború alatti törekvésekhez hasonlatos. Igaz, az orosz és az ukrán viszonyokat jól ismerő tudós ismerőseim azt állítják: nem nagyon hisznek abban, hogy ennyire tervszerű lenne az orosz állami tévé műsorszerkesztése. Én azért nem vagyok annyira biztos ebben. De akár így, akár úgy, erre a felvetésre itt is csak azt írhatom, amit az említett polémiában írtam. Marx sokat idézett szavait a helyzethez alkalmazva: „Még ha nem is tudják, ám teszik.”
#
2014-ben, a Bekiáltás blogban Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban az alábbi posztok jelentek meg:
1. Egy üstben főhet a gulyás és a borscs? (2014.01.09.)
2. Ostobaság oroszokkal riogatni (2014.01.19)
3. A németek pénzelték Lenint - állítja az orosz állami tévé /2014.01.23.)
4. Ne a tükröt törjétek össze! (2014.01.25.)
5. Fekete forradalom narancsos pestissel (2014.01.27.)
6. Nő a neonácik befolyása Ukrajnában (2014.01.28.)
7. Torzítva tudósít Ukrajnáról a média (2014.01.28.)
