A felkelőknek az olimpia befejezéséig kellene érvényesíteni akaratukat, mert addig tartható távol az ukrajnai eseményektől Oroszország.

Informális elemző körünkben nagyjából erre az időszakra vártuk a kijevi főtéren az atrocitások kiújulását. Úgy gondoltuk, hogy valamilyen megmozdulást biztosan szerveznek addig, amíg Szocsiban tart az olimpia, vagyis a térség iránti fokozott figyelem egy részét maguk felé irányíthatják az elnök hatalmát megdönteni igyekvők.

Sajnos, a negatív forgatókönyvre vonatkozó feltételezésünk beigazolódott. A téli olimpia záróünnepségéig tartható távol Oroszország az eseményektől, vagyis a lázadóknak addig kell dűlőre vinniük a dolgot. A helyzet kiéleződését vetítette előre, hogy miközben az elmúlt héten az ukrán téma szinte teljesen eltűnt az orosz állami tévé híradójából, a hétvégén – a vasárnapi kormányellenes felvonulásról hírt adva – felelevenítették a korábbi eseményeket.

Azt senki ne gondolja, hogy a folyamatoknak nincs olyan változata, amelyből Oroszország profitálhatna. Romániával, esetleg Lengyelországgal, no meg a nyugati világgal ugyanez a helyzet. A fejleményektől tartva két héttel ezelőtt a Dnyeszter keleti partján fekvő 170 ezres Gagauzia választásra jogosult lakosságának 98 százaléka népszavazással foglalt állást arról, hogy az oroszok által szervezett vámszövetség tagja akar maradni, nehogy Besszarábia esetleges román annektálása esetén elveszítse autonómiáját. A kiélezett helyzetben a magyar kormány hallgat. Mindössze annyi tudható, hogy vagy két hete megkezdte a felkészülést az esetleges menekültek fogadására, amennyiben az ottani újnácik, a banderisták etnikai tisztogatásokba kezdenének.

Senkinek ne legyenek illúziói: idővel a támadások célpontjai a kárpátaljai magyarok is lehetnek, minthogy itt nem a nyugati értelemben vett szabadságpártiak és a magyar médiában a gonoszt megtestesítő orosz befolyást igenlők között dúl a harc. Újfasisztákat, banditákat, megtévesztett hazafiakat tüzelnek fel mozgatnak és tartanak hónapok óta készenlétben részben nyugati államok, részben ukrajnai oligarchák pénzéből azzal a jelszóval: a Kijiv főterén, a Majdanon égő tűznél süthetik meg a saját pecsenyéjüket.

Természetesen a nagyközönségnek szánt maszlag az, hogy a hírek szentek, vagyis objektívek. Nem. A hírek, forrásuktól függően, mindig elfogultak. A magyarázatokról pedig végképp ne állítsa senki, hogy semlegesek! A legtöbb tehát, amit tehetünk, hogy összeszedegetjük, mit mondanak azok, akik közelebb vannak az eseményekhez. Néhány nap múlva a különféle megközelítésekből talán kirajzolódik valamiféle, a valóságot többé-kevésbé tükröző kép, tudván tudva, hogy sok fals, vagy félinformáció is bekerül a tudósításokba. Azt követően, hogy egy ideig szüneteltettem a hír- és véleményfoszlányokból készülő összeállítások írását, az események arra indítanak, hogy ismét elkezdjem ezt a munkát. A korábbi posztok listáját a mostani összeállítás végén megtalálja az érdeklődő.

Amit bizonyosan tudunk: február 18-án, kedden délelőtt elszabadultak az indulatok az ukrán főváros központjában. Valószínűleg éles lőszereket is használtak mindkét oldalon. A belügyi alakulatok tagjai a tetőkről gumilövedékekkel lőtték a felkelőket, akik ostromolni akarták a parlament épületét. A parlament védelmére, a tüntetők ellen nagy létszámú belügyi alakulatot, úgynevezett berkutosokat vetettek be. A tiltakozók kőzáporral válaszoltak és Molotov koktélokat dobtak a Berkut tagjaira. Történt mindez azt követően, hogy a megállapodásokat végrehajtva, a hét elején a hatóságok szabadon engedték az összes olyan tüntetőt, akiket a korábbi megmozdulások során vettek őrizetbe.

A Pravij Szektor (Jobboldali Szektor) fegyveres előszedésére hívta fel követőit, a Szvoboda (Szabadság) Egyesülés vezetője pedig általános mozgósítást rendelt el. A felkelők felgyújtották és elfoglalták a jelenlegi parlamenti többséget adó Régiók pártjának székházát és túszokat ejtettek. A február 18-én éjfélig beérkező híradások 14 halottról – felerészben tüntetőkről, illetve rendőrökről –, továbbá sebesültek százairól, sőt ezreiről számoltak be. Az orvosok lőtt sebeket említettek, az összecsapásokban újságírók is megsebesültek. Ehhez képest a rohamrendőrök több helyen is zúgolódtak amiatt, hogy nem kaptak parancsot hatásos ellencsapásokra. (Az Egészségügyi Minisztérium szerda reggeli közleménye 25 ember - köztük immár 9 rendőr - halálát és 241 kórházba szállítását jelentette.)

Az ukrán nyelvű 5-ös internetes csatorna arról számolt be, hogy vidéken is növekedett a megmozdulások száma és ereje. Lvivben a területi rendőrség épületét foglalták el, talán fegyvereket is zsákmányoltak, illetve meggyújtották a rohamrendőrök laktanyája körül heteken keresztül felhalmozott barikádokat. Ugyancsak Nyugat-Ukrajnából, a Kárpátok előtt fekvő Ivano-Frankivszkból jelentették az ügyészség elfoglalását, iratok elégetését. Rivneből és Ternopilból  nagyobb megmozdulásokról jött hír. Az említett, elsősorban a felkelők szemszögéből tudósító, tévécsatorna zömmel oroszok által lakott helyekről – Harkivból, Szimferopolból – majdanosok melletti szervezkedésekről számolt be. Megjegyzem: biztos vagyok abban, hogy a szerdai orosz híradóban  az ellenük fellépők nyilatkozatait fogjuk hallani.

A moszkvai Izvesztyijának február 18-án késő este nyilatkozó Vagyim Kolesznyicsenko képviselő, a hatalma megtartásáért küzdő Janukovics elnök Régiók pártjának befolyásos tagja szerint mindezért a felelősség Arszenyij Jacenyukot, illetve Vitalij Klicskot terheli. Szerinte Klicsko, az Ütés (Udar) párt és Jacenyuk, a börtönben lévő Julia Tyimosenko híveit tömörítő Haza (Batykivscsina) párt vezetője a hétfői berlini tárgyaláson biztatást kapott a zendülés folytatására, a hatalom megszerzésére. Mint mondta: Angela Merkel Németország kancellárja megadta a zöld jelzést az Ukrajna elleni újabb háborúhoz. Eközben Merkel azon ügyködött, hogy ne kelljen a nyilvánosság előtt is hallatnia hangját a kérdésben; a szereplést inkább Catherine Ashtonra, az EU külügyi főképviselőjére hagyta.

Egy később nem megerősített híradás szerint, ugyanebben az időben Barack Obama amerikai elnök ukrán partnerét, Viktor Janukovicsot hívta telefonon. Állítólag arra kérte: tegyen meg mindent az erőszak megfékezéséért. Ez természetesen azt jelentette volna: mondjon le. Az 5-ös csatorna szerint később sem Angela Merkel, sem a lengyel kormányfő nem tudott kapcsolatot teremteni Janukoviccsal. Eközben más nyugati politikusok támogatásukról biztosították a tüntetőket, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak a nyugatbarátok hatalomátvételét ellenző erőkre.

Az éjjel Janukovics fogadni készült Jacenyukot, Klicskót és Oleg Tyahnibokot, a szélsőjobboldali Szvoboda Országos Egyesülés vezetőjét. (A Szvoboda követeli többek között a magyar Himnusz betiltását, a Vereckei-hágón lévő magyar Honfoglalás emlékmű lerombolását.) Úgy hírlett, a  találkozó nehézkesen, s nem teljes létszámban jött létre, és eredménytelen volt. A játszma része immár az is, hogy az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint oroszországi publicisták azért kezdik bírálni, mert nem képviseli határozottan az orosz érdekeket az ukrán ügyekkel kapcsolatban.

A Majdant – Kijiv Függetlenségi, illetve később Európa terét – úgy védelmezik a felkelők, hogy minden éghetőt meggyújtanak, távol tartandó maguktól a karhatalmat. Miközben ezeket a sorokat írom, hajnali kettőkor, az internetes tévéadásban az összecsapások folytatásáról beszélnek, egy lángoló épületet is mutatnak, a téren pedig folyamatosan táplálják a lobogó tüzeket. A beszűrődő hangok alapján a Majdan őrzőit imádkozó papok, hazafias verseket szavaló és népdalokat éneklő szereplők, valamint lelkes beszédeket tartó szónokok tartják ébren. A tűz vörös fényében, a  gomolygó füstben szellemként mozgó alakok sziluettjei töltik be a képernyőt.

#

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: