Az anarchisták Dosztojevszkij: Ördögök című regényében ajánlanak olyan módszereket, vázolnak fel olyan lázálmokat, amilyenek Orbán Viktor fejében keringhetnek. A tusnádfürdői beszédet átolvasva, s összevetve Dosztojevszkij művével rálelünk az orbáni munka alapú társadalom előképére. Ebben az egytized rész személyes szabadságot kap és korlátlan jogot, hogy rendelkezzék a többi kilenctizeddel.

Orbán Viktor talán maga is érezte: jobban teszi, hogy amit most nyilatkoztat ki, annak hatását gyengítenie kell. Gondolom, ezért üzente meg külföldről Magyarország népének, hogy a maradék szabadságát is megvonni készül. A kormányfő július 26-án, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban, jórészt erdélyi magyarok előtt beszélte el, hogy szerinte: „emberi jogi tételek felmondása helyett konkrét, gyakorlati, relációközpontú együttműködéseket kell kialakítani”; „a liberális értékek ma a korrupciót, a szexet és az erőszakot testesítik meg”; „A jóléti állam és társadalmi rendszer kimerítette tartalékait.”; „ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket.”

A tudósítások szerint mindössze kétszer hangzott fel taps a magyar miniszterelnök beszéde közben. Talán, mert az ott ülők is ráeszméltek: immár olyan gazemberségbe avatja be őket ez a saját korlátait nem érzékelő ember, ami legfeljebb közvetve érinti helyzetüket, viszont túltesz minden eddigi praktikán, ami a magyarországi, illetve a külhoni magyarok egymás elleni kijátszására irányult.

Mert a politikusok talán nem érzékelik, de a társadalom mélyrétegeiben a sikeresnek kikiáltott nemzetegyesítés során feszültségek is felhalmozódtak. A Magyarországra rendszeresen járó partiumiak, erdélyiek, kárpátaljaiak, vajdaságiak rendre beszámolnak a magyarországi magyarok morgolódásáról, amit például a választási rendszernek a külhoniakat előnyben részesítő rendelkezései váltottak ki a nem kifejezetten Orbán-hívőkből. Sokan hivatali ügyintézés, határátlépés közben szembesülnek olyan célzásokkal, ha nem goromba megjegyzésekkel, hogy nem szégyellik-e magukat, amiért magyarországi nyugdíjat, vagy egészségügyi ellátást, vasúti kedvezményt kapnak, miközben egész életük során külföldön fizettek járulékot, sőt idejük jó részét ma is a határon túl, mondjuk Romániában töltik.

Nemrégiben fültanúja voltam egy olyan beszélgetésnek, amelyben a román határ magyar oldalán lévő településen fillérekért vásárolt düledező házat egy székely atyafi, hogy állandó lakcímet szerezve, a legkisebb nehézséget se okozzon számára az itteni ellátások igénybe vétele, de vállalkozását Romániában működteti, következésképp ott fizet adót. Eközben elmés góbéra nem valló módon, kifejezetten lehülyézte magyar-magyar beszélgetőtársait, amiért hagyják, hogy településük önkormányzatának vezető posztjait elfoglalják az Erdélyből érkezettek. A nemzetegyesítéstől megittasultak bizonyára nem tudják azt sem, hogy a Kossuth Rádiót sokan már csak Erdély-adónak titulálják, olyan nagy arányban szerepelnek benne az ottaniakhoz, vagy az onnan elszármazottakhoz kötődő műsorok, jórészt figyelmen kívül hagyva az itt küszködők nehézségeit, ami fojtott indulatokat vált ki a magyarországiakból.

Talán az „Oszd meg és uralkodj!” jegyében tett rá egy lapáttal a határon inneni és határon túli magyarok közötti feszültségekre Orbán Viktor a mostani tusnádfürdői (Băile Tușnad) beszéddel. Azzal a lamentálással, amelyben, válogatás nélkül, külföldi érdekkörök által fizetett politikai aktivistáknak minősítette a sok tízezernyi magyarországi szervezet tagjait. (Nyilvánvalóan nem gondolt bele, hogy a hallgatóság körében számosan olyan romániai civil szervezetek tagjai, akiket meg a magyar kormány pénzel!)

A civil szervezetek a polgári öntudat csíráit, a központi hatalommal való szembenállás lehetőségét hordozzák magukban, tehát bizalmatlanságot kell irántuk kelteni! - gondolhatta. Bizalmatlanságot kell kelteni az úgymond ingyenélők, meg a nem fehérek ellen! (Bizony, ezek a szavak O.V. beszédéből valók!)

Bizalmatlanságot kell szítani azok ellen, akik liberális természetű – értsd: az emberi jogokat, az ember autonómiáját, magánszféráját, az alkotmányosságot, az egymást ellenőrző hatalmi ágak szétválasztását tiszteletben tartó – társadalmat akarnak szervezni, szemben Orbán Viktor úgynevezett munkaalapú társadalomra vonatkozó víziójával. Mintha nem minden társadalom egyik talpköve lenne a munka? Amelynek persze történelmileg változtak a formái a rabszolgatartástól a jobbágymunkán át a szabad munkavállalásig, a zsidó férfiak II. világháború alatti munkaszolgálatáig, a haláltáborok kényszermunkájáig, a malenkij robotig, az osztályszempontból megbízhatatlanok 1951 és 1956 között katonai munkaszolgálatáig, vagy a mostani közmunkáig.

Orbán azonban nem árulja el, hogy az ő munkaalapú társadalmában melyik formát gondolja uralkodóvá tenni. Nem beszél arról, hogy milyen lesz álmainak állama. Mint utal rá, azért nem, mert még nem dolgozta ki. A megrendelést még most kapta meg erre – önmagától. Igaz, erről az önmagára kirótt megbízásról egyfajta eufemizmussal beszél. Szerinte ugyanis „a magyar polgárok azt várják el a magyar vezetőktől, hogy találják ki, dolgozzák ki azt az új magyar államszerveződést, amely a liberális állam, a liberális demokrácia korszaka után – a kereszténység, a szabadság és az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget.”

No csak, mégis lesznek emberi jogok? Vagy ez is amolyan parasztvakítás? Ha igen, ha nem, bármi is legyen, Orbán jó előre mossa kezeit: „Olyan világban élünk, amikor bármi megtörténhet!” – mondta. Ám egy ilyen mondat után minden viszonylagossá válik. Orbán Viktor – a Dosztojevszkij: Ördögök című regényében szereplő Sigaljov szavaival – pályájának kezdetén a korlátlan szabadságból indult ki, de a korlátlan zsarnoksághoz is eljuthat ezen az úton. A romániai Tusnádfürdőn elmondott beszéd részleteiből olyan társadalomkép tűnik elő, amelyről a regényben a sánta tanár szól, amikor így értelmezi Sigaljov nézeteit: „az emberiséget osszuk két egyenlőtlen részre. Egytized része személyes szabadságot kap és korlátlan jogot, hogy rendelkezzék a többi kilenctizeddel. Azok pedig szükségképpen elvesztik személyiségüket, és valamiféle nyájjá változnak, és határtalan engedelmesség közepette, újjászületések sorozata után elérik az őseredeti ártatlanságot, olyan ősi paradicsomot, bár különben ezek dolgozni fognak.”

Nos, ez az Orbán-féle munkaalapú társadalom előképe! De láthatóan a határon inneni és a határon túli magyarság – némi morgolódást leszámítva – egyelőre tudatlanul támogatja a vezért abban, hogy valóra váltsa baljós eszméit.

#

ELLENPONTOZÁS: Orbán Viktor 2007.10.23-ai beszéde Magyarországnak a nyugati világhoz való tartozásáról, a keleti veszedelemről, amelynek "jelenlétét, kisugárzását, már bőrünkön érezhetjük."