A Bol-dog körüli habverés a pénzről és a döntések önkényes voltáról, az ellenzék és a kormányzók szokatlan harmóniájáról tereli el a figyelmet.

Nyilvánvaló pótcselekvés, ahogy boldog-boldogtalan elveri a port a szerencsétlen „Bol-dog”-on. Az eredetileg 2021-re tervezett, 2017-re előrehozott, budapesti vizes világbajnokság mára kimúlt kabalafigurája se nem rosszabb, se nem jobb, mint a hasonló produktumok. Főleg, ha azokat a változatokat nézem, amelyeket Gyárfás Tamás az ATV augusztus 11-ei adásában bemutatott, és nem azt a jelmezalakot, amelynek társaságában korábban ő maga is lefényképeztette magát.

Viszont kétségtelenül felkészületlenül érte a Magyar Úszószövetség elnökét, hogy a világbajnokság méreteit, horderejét tekintve jelentéktelennek látszó ügy uralta el lassanként azt az interjút, amit Kálmán Olga készített vele a magyar úszók páratlanul sikeres kazanyi szereplése, illetőleg a majdani budapesti verseny kapcsán. Ha Gyárfást nem érte volna váratlanul ez a helyzet, akkor talán a lényegről szólt volna a beszélgetés, s ennek nyomán most talán a pénzről és a döntések önkényes voltáról cikkezne a magyar sajtó.

Arról, amit akár Gyárfás Tamás néhány műsorbeli megnyilatkozása nyomán is fel lehetett volna tárni. Csakhogy Kálmán Olga, miközben bohózatot kreált a képernyőre, könnyedén átsiklott a fölött, hogy a beszélgetés során milyen sikeresen hárítja el a Magyar Úszószövetség elnöke – nem mellesleg az Európai Úszószövetség, a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) és a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, aki a kazanyi vébé óta immár FINA legszűkebb döntéshozó testületének, az úgynevezett ügyvezetésnek is tagja – a 2017-es világrendezvény pénzügyeivel kapcsolatos faggatózását. A kabalafigura-esztéta szerepben tetszelgő, heherésző Kálmán azonban sem ebben az ügyben nem volt kemény, sem azzal nem szembesítette befolyásos interjúalanyát – ha már Bol-dogot tette a beszélgetés központi témájává a műsorvezető –, miért gondolhatta Gyárfás, hogy úgymond szívességi alapon, nyilvános pályázat mellőzésével választható ki a vizes vébé emblematikus figurája.

A feszültségeket fedik el velük

Merthogy a kutya – hívják őt Bol-dognak, vagy bulldognak – itt van elásva. Csak a vak komondor nem látja, hogy a nálunk jóval gazdagabb országok sorra térnek ki a méregdrága világversenyek megrendezése elől a Forma 1-től a különféle sportágak nemzetközi versenyein át, az olimpiákig. Így aztán azokat egyre inkább az olyan államokba és városokba viszik, ahol a magukat mindenható szerepben láttatni akaró politikusok és a velük kéz a kézben járó, anyagi, vagy más érdekektől vezérelt famulusok a szó ókori római értelmében tálalják fel egyfajta cirkuszként a viadalokat a népnek.

Egyre inkább olyan helyeken vállalkoznak világversenyek megtartására, ahol a demokráciadeficit, vagy éppen a lakosság nagy részét sújtó nyomorúság, a kiszolgáltatottság elfedését szolgálják a monstre versenyek. Ezek gyakran erőn felüli terhet rónak az adott állam költségvetésére, közvetve még szegényebbé teszik a szegényeket, mert a rájuk fordítható forrásokból a sportbizniszben érdekelt szűk réteghez zsilipelnek át hétköznapi ésszel felfoghatatlan összegeket. Miközben a számlát a társadalom egésze állja, a drága pályázatok elkészítésén, a grandiózus építészeti tervek kidolgozásán, a csillogó, később gyakran hasznavehetetlennek bizonyuló beruházások kivitelezésén, a rendezvények megannyi járulékos elemének megvalósításán a gazdag kevesek tovább gazdagodnak.

Mentőöv magyaros virtusból

Tetszik, nem tetszik, ez ma a közpénzből finanszírozott, mégis profinak mondott, valójában egyéni érdekeket szolgáló sportüzlet társadalmi-gazdasági háttere. Ezt mind többen ismerik fel idehaza is. Hozzá a közvélemény egyre kevésbé tesz különbséget a közpénzpazarló, eszelős stadionépítési sorozat, a hirtelen ránk tukmált, a média számára sportdiplomáciai győzelemként eladott vizes vébé és az olimpiai ámokfutás között. A magyarországi olimpia támogatottságának zuhanását regisztráló közvélemény-kutatások már jelzik ezt, miközben sokan teszik fel azt a kérdést is: mit nyerünk azzal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Gyárfás Tamás, a nemzetközi úszósport vezetésének egyre befolyásosabb tagja amolyan magyaros virtustól vezérelve mentőövet dobott a FINA-nak, miután az év elején a mexikói Guadalajara visszalépett a két év múlva esedékes vizes világbajnokság megrendezésétől.

Vitam et Sanguinem pro Regina Nostra! Életünket és vérünket a királynőnkért! – kiáltották kardjukhoz kapva a magyar nemesek 1741-ben, és felajánlottak Mária Teréziának a Bécs és Prága felé törő poroszok ellen további 21 ezer katonát. Naná, hogy a nincstelenek tömegeiből! Ily helyzetben nem kicsinyeskedhetünk! – nézhetett össze egymással 2015 februárjában a magyar miniszterelnök, meg a sikeres vállalkozó és sportdiplomata Gyárfás Tamás. Az egészségügy meg az oktatás költségvetésének rovására csak kiügyeskedhető lesz az a néhány milliárd forint – gondolhatták. Végtére is a tömegeknek ez már se nem oszt, se nem szoroz. Fő, hogy a FINA urai előtt megdicsőülhessenek, tovább gyarapítsák klientúrájukat, eközben pedig még a népet is boldogítsák némi látványossággal. A dolog politika haszna lesz, ha néhány rendkívüli sportoló teljesítménye révén erősödik a lelkekben a nemzeti érzés, ami aztán jól jön majd az esedékes választásokon…

Mindenki benne van, a pénz nem számít

Ily pompás terv nem heverhetett sokáig megvalósítatlanul. Az országgyűlés már március 31-én, szinte egységesen, 96 százalékban (!) támogatta a vizes vébé előrehozásának ötletét. Április 24-én Tarlós István főpolgármestert fővédnökké tették, hogy majdani szereplésével megalapozza következő választási kampányát. Az ügynek megnyerték a máskülönben ellenzékinek tekintett XIII. kerület vezetőit, s május 15-én már pártállástól függetlenül több politikus ott nyüzsgött, amikor letették a majdani Dagály Uszodaközpont alapkövét.

Tehették abban a boldog tudatban, hogy az ingatlanra, a környezetre vonatkozó hatástanulmány hiányát is sikerült elrendezni: egy tollvonással lerövidítették a máskor és másoktól oly rigorózusan számon kért hatósági határidőket. Hírek szerint félretolták a budapesti épületekre vonatkozó magassági korlátozásokat is, ami a toronyépületekben, vagyis az egy négyzetméternyi telekre eső minél nagyobb profitban érdekelt majdani befektetőket szolgálhatja. Azt is érzékeljük, hogy a pénz sem számít. Hiszen hol ennyire, hol meg annyira taksálják a költségeket. Bár igaz, ami igaz, valahogy mindig emelkednek: a kezdeti 25 milliárd forint helyett már 50 milliárdnál tartanak azok a fránya számok.

Lássuk be! Nehéz egy ilyen vircsaftot támogatniuk az ellenzéki médiumok sztárjainak, akik éveken át bírálták, sőt gúnyolták a hasonló kormányzati eljárásokat. Az vesse rájuk az első követ, akinek magának nem támadna hányingere hasonló helyzetben. Csakhogy a riporterek zavarban vannak, mert most azokat a közszereplőket is pellengérre kellene állítaniuk, akikkel eddig nagyjából egy követ fújtak.

De hál’ istennek a sors a kezükbe adta azt a néhány szerencsétlen fotót a Bol-dogot megjelenítő jelmezbe öltözött figuráról, meg a társaságában lévő Gyárfásról. Ennek segítségével aztán úgy fedezhetik el dicstelen helyzetüket, hogy a lényegről – a vizes vébé előrehozott megrendezésének kockázatairól, a máskor, más ügyekben annyira bírált önkényes és megalapozatlan döntéshozatalról – legföljebb szőrmentén kell szólniuk. Vagy még úgysem. Viszont annál nagyobb vehemenciával ugorhatnak neki a kabalafigurának. Merjen csak visszabeszélni nekik! Na, majd lesz itt akkor igazi botrány! #

Illusztráció: Az ad acta tett, bár több külföldi kormány és más szervezet vezetőjének már átadott kabalafigurák – Fotó: Mirkó István