A liberális nézők igényeit kell kielégíteni, s olyan történeteket kreálni, amelyeket ez a réteg szívesen fogad.

Időről időre sokak előtt kénytelen vagyok bizonygatni, hogy öreg hiba, ha a CNN-t, az amerikai hírcsatornát még mindig a pontos, a kiegyensúlyozott, az elfogultság, a részrehajlás nélküli tájékoztatás etalonjának tekintik*. Eddig – saját, konkrét helyzetekre vonatkozó példáim és a másoktól innen-onnan összeszedett, hiteles megnyilatkozások mellett – az általam ismert egyetlen, igazán elfogulatlan elemzést ajánlhattam csak vitapartnereim figyelmébe. Wisinger István „A televízió háborúba megy” című, doktori disszertációnak készült, de kereskedelmi forgalomba is került kötetében.

Egy helyen például ezt írtam róla: „A tanulmány a nyugati világ politikai-gazdasági-katonai hatalmai által túszul ejtett média – köztük az emblematikus lapok, az amerikai rádiók, a televíziók, a CNN, sőt a brit BBC – vergődését mutatja be meglehetősen kendőzetlenül”. Két nappal ezelőtt azonban újabb adalékkal bővült a média szent teheneiről való tudásunk. Én a Mandiner.hu-n olvastam arról, hogy a CNN korlátozza az Oroszországgal kapcsolatos híreket. Az amerikai hírcsatorna törölni kényszerült egy hírt, melyben egyetlen névtelen forrásra támaszkodva állították: egy 10 milliárd dolláros orosz befektetési alap vezérigazgatója négy nappal Trump beiktatása előtt találkozott az elnök csapatának egy emberével.

Nem sokat kellett várni ahhoz, hogy kissé többet tudjunk meg az ügy hátteréről. Napvilágra került egy rejtett kamerával készült felvétel. A Project Veritas nevű tényfeltáró csoport tagjai azt rögzítették, hogy John Bonifield, a CNN–nél tizenöt éve dolgozó egyik producer beavat egy úgymond politikai elkötelezettségű gyakornokot a hírgyártási üzletbe. A mondatokból kiderül: a liberális nézők igényeit kell kielégíteniük, s olyan történeteket kreálniuk, amelyeket ez a réteg szívesen fogad. Mostanság mindent überel az orosz szál felemlítése, vagyis a legnagyobb nézettséget azzal lehet generálni, ha Oroszország és Trump kapcsolatával borzongatják a közönséget.

A magyar nézők számára az m1 készített összefoglalót a riportról. (A linkkel elérhető videón 16:43-tól.) Ebben többek között ilyen mondatok hangzanak el Bonifield szájából:

– Megalapozatlan híreket is közlünk a nézettség miatt.

– Nem azért számolunk be napról-napra Donald Trump és az oroszok közti állítólagos kapcsolatról, mert az igaz lenne, hanem mert így többen néznek bennünket.

– Azt kell csinálnunk, ami több pénzt hoz. Az emberek azt hiszik, létezik médiaetika. Csakhogy azok a szempontok, amikről az újságíró iskolákban beszélnek, nem léteznek.

– A csatorna annak ellenére híreszteli naponta Donald Trump és Oroszország állítólagos kapcsolatát, hogy semmilyen konkrét bizonyítékunk nincsen. Ha ezek a kiszivárogtatások igazak lennének, akkor már rég kiszivárgott volna valami bizonyíték is.

Az összeállítás végén egy úgymond spontán tüntetésről szóló tudósítás előkészületeit láthatjuk, ahol a stáb tagjai a szereplőket állítják be, hogy a legjobb hatást érhessék el a képernyőn. De még mielőtt azt gondolná bárki, hogy mindezt kárörvendve írom le, hadd jegyezzem meg, hogy a tehetetlen düh az, ami újból és újból figyelmeztetésre indít: nem létezhet olyan elfogadható magyarázat, ami indokolhatja ezt a manipulatív gyakorlatot, és annak kritikátlan elfogadását. Azért nem, mert ez károsabb a nyílt diktatúrák, vagy az autoriter rezsimek felvállalt propagandájánál is. Felbecsülhetetlen az az erkölcsi kár, ami abban gyökerezik, hogy sokak szemében még ma is hitelesíti a közléseket, ha azok forrásai az úgymond tekintélyes nyugati médiumok. Amikor az ebben való bizonyosság rendül meg, akkor a nyugati értékrend alapjai sérülnek.

Nem arról van szó tehát, hogy más médiumok jobbak lennének a Deákné vásznánál. Csupán azt bizonygatom éveken át – korábbi egyetemi és szakképzési előadásaimban, könyveimben, tanulmányaimban, illetve mostani posztjaimban –, hogy az objektív tájékoztatás elve fából vaskarika, s aki ennek ellenkezőjét állítja, különösen a médiumok egy meghatározott részére vonatkoztatva, az ilyen-olyan érdekekből bizony megtéveszti a közönséget. Az én álláspontom: a tárgyilagosságra csupán törekedni lehet – Már ha! –, a teljességet elérni saját korlátaink, értékrendünk miatt eleve lehetetlen. És akkor még nem beszéltem a kulturális, a gazdasági, a politikai szempontoknak, érdekeknek a médiatartalmakat befolyásoló, óhatatlanul torzító hatásáról. Ehhez kifejezett manipulációs szándékra sincs szükség, mert, ha van valami, ami a médiatartalmakban objektíve létező, az a szubjektivitás.

Az azonban elvárható és elvárandó, hogy e korlátok tudatában ugyan, de egy magát a demokrácia képviselőjének, sőt védelmezőjének tekintő médium törekedjék arra, hogy ne tudatosan megtévesztő módon számoljon be a valóság eseményeiről. Ám attól tartok, hogy az ámítás vírusa mára, amikor is a hírszolgáltatás alárendelődött a szórakoztatásnak, s ezen keresztül a pénztermelésnek, lényegében az egész médiarendszerünket megfertőzte. Ezt a bűnt nem lehet azzal mentegetni, hogy például a posztszovjet térség egyes országaiban, illetve a világ más részein, a végső soron szintén a társadalmi erőforrások fölötti ellenőrzést szolgáló párt- illetve kormánypropaganda szolgálatába állítják a médiát, esetleg a két célrendszert és a hozzájuk tartozó mechanizmusokat ötvözik. Mások, esetleg más indítékokból tanúsított hasonló magatartása nem mentesít a felelősség alól, még ha ennek felvállalásától a magukat értelmiséginek tartók úgy szoktak irtózni, mint ördög a tömjénfüsttől.  #

*MEGJEGYZÉS: Aki régebbi, konkrét megnyilatkozásaimra kíváncsi az itt megadott linkekre kattintás mellet, üsse be a CNN, nemkülönben a Euronews, a New York Times, sőt a konzervatív Frankfurter Allgemaine Zeitung nevét a Bekiáltás blog keresőjébe, és sajnos, bőven talál példát a nyugati vezető médiumok torzító gyakorlatáról!