Putyin nekiment Porosenkonak

Békében is háború – Erős szavakkal szólt Ukrajna vezetéséről az orosz elnök egy nemzetközi üzleti fórumon.

Az első kérdés után egy bon mot dobta fel a hangulatot a háromnapos moszkvai befektetési fórum nyitónapján, november 28-án. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek szegezte egy török résztvevő a felvetést: miközben állandóan folyik a vita az amerikai dollár kiváltásáról, ennek legnagyobb akadályozói maguk a kormányok, amelyek képviselői a dollárt jelölik meg fizetőeszközként, amikor megállapodásokat írnak alá, illetve valutatartalékaik nagy részét is ebben tartják. Ez alól Oroszország sem kivétel. Mit tehetnek a kormányok annak érdekében, hogy diverzifikálják, többtényezőssé tegyék a nemzetközi elszámolásokat? – kérdezte az illető. Putyin nevetést és tapsot kiváltott válasza:

„Nekünk nem célunk, hogy eltávolodjunk a dollártól, az távolodik el tőlünk”.

Magyarázatként, az USA-ra is célozva, hozzátette: a szankciókkal operáló politika, a kiszámíthatatlanság vezetett oda, hogy mind többen alternatív megoldásokat keresnek. Így Oroszország is, többek között a Törökországgal kapcsolatos tranzakciók terén.

Immár tíz éve invitálják Moszkvába az „Oroszország hív” jelszó égisze alatt a külföldi és az orosz befektetőket, cégeket, szakértőket. De talán a külföldiek közül sem mindenki tudja, hogy ez a lózung a Nagy Honvédő Háború időszakát is idézi. Hiszen a mondat egyfajta parafrázisa a Rógyina-maty zovjot! (A Haza-anya hív) legendás toborzóplakát szövegének. Aztán a plakáton lévő nőalakot idézte meg a háború után, a sztálingrádi csata emlékére a város fölé emelt Mamajev-dombra épített szoboralak. És immár tíz esztendeje mindig ugyanerre asszociál az üzletemberek konferenciáján a mondat: „Россия зовёт!” „Russia calling”.

Mintha az üzletet, a gazdaságfejlesztést is egyfajta háborúként élnék meg Moszkvában. Ha úgy tetszik, ez is az Szovjetunió utáni Oroszország ellen megszakítatlanul folyó hidegháború része. És ha így okoskodik az ember, talán nem is téved nagyon. Végtére az idézett párbeszéd szintén ezt jelezte. Akárcsak Putyin felszólalásának kezdete. Az államfő számokkal érzékeltette, hogy stabil a gazdaság, nő a GDP, amiben a feldolgozó iparnak meghatározó szerepe van. Csökken a munkanélküliség és az infláció, a korábbi időszakhoz képest nő a befektetések aránya. De, amiként hangsúlyozta, az orosz gazdaság fejlődését „a külső nyomás és a belső nehézségek ellenében” sikerült elérni. És bár, szerinte, az üzleti szférát optimizmus hatja át,

„a növekedés mai üteme ma még nem elegendő a lakosság életszínvonalának lényeges emeléséhez”.

Hogy ez bekövetkezzék, minden területen rendkívüli erőfeszítéseket kell tenni – mondta Putyin. A kiemelt feladatok között sorolta fel a termelékenység növelését, a hatékonyabb, korszerűbb technológiák elterjesztését a nem nyersanyag-kitermelő ágazatokban, a szakképzettség növelését, nagyszabású közúti, vasúti beruházások, kikötő-fejlesztési programok végrehajtását, az üzleti szféra, az államigazgatás, az egészségügy számítástechnikai alapokra helyezését. Azt ígérte, hogy ehhez mind kedvezőbb befektetői környezetet igyekszenek teremteni.

Ebben lehet is valami, mert Andrej Kosztyin, az ország második legnagyobb bankjának elnöke, aki tíz éve szervezi ezt a konferenciát, arról számolt be, hogy amíg 2008-ban mindössze 300 befektető volt jelen a rendezvényen, most 2200-an, köztük több mint ötszázan külföldről, a világ 63 országából. Vagyis, a jelek szerint ez a harc nem áll annyira vesztésre, amint ezt sok helyről sugalmazzák. Miközben persze még az üzletembereket sem csupán ez a háború érdekelte most, az orosz fővárosban. Bár volt ott szó a kőolajáraktól, a palagáz-kitermelés hatásain, az indiai-orosz, a francia-orosz gazdasági kapcsolatokon, a szankciók élelmiszer-gazdasági összefüggésein át az orosz pénzügyi és nyugdíjrendszerbe való külföldi befektetési lehetőségekig több témakörről, ha már megjelent az államfő egy nemzetközi fórumon, akkor nem tehette meg, hogy nem fejti ki véleményét a vasárnapi ukrán–orosz határvíz-konfliktusról*.

Vlagyimir Putyin addig mindössze szóvivőjén keresztül üzente meg, hogy figyelemmel kíséri az eseményeket, de állást nem foglalt. S mert mondatait meglehetősen hézagosan közölte a sajtónk általam megismert része, az érdeklődőknek lefordítom az egyik, a Kercsi-szorosban lezajlott incidenshez kapcsolódó kérdésére adott válasz legfontosabb elemeit. Az orosz elnök mindenekelőtt leszögezte:

„Ez vitathatatlanul provokáció volt, amit a regnáló hatalom szervezett. Sőt, azt gondolom, hogy a jelenlegi elnökhöz kapcsolódik, mint a következő év márciusában, Ukrajnában esedékes elnökválasztás előzménye. Ahogy én látom, a hivatalban lévő elnöknek a jelöltek közötti támogatottsága jelenleg valahol az ötödik helyre sorolja őt. Ennek alapján még az sem biztos, hogy képes bekerülni a választás második fordulójába. Ezért kell valamit tenni, hogy a feszültség élezésével áthághatatlan akadályokat állítson a konkurensei, mindenekelőtt az ellenzéke elé. Miért vagyok meggyőződve arról, hogy ez így van? Megtörtént ez az incidens a Fekete-tengeren, de erről majd külön is szólok. De ez nem több, mint határkonfliktus. Ehhez képest mi zajlott 2014-ben, amikor a Krím úgy döntött, hogy csatlakozik Oroszországhoz? Pedig az egy méretében jóval nagyobb ügy volt. Ráadásul súlyos polgárháború dúlt Délkelet-Ukrajnában, a Donyec-medencében, a luganszki területen, amiben a kormány oldaláról harckocsizó csapatokat, nehéztüzérséget, sőt légierőt vetettek be. Lényegében háború folyt. De semmiféle hadiállapotot nem vezettek be. Most viszont lezajlik is kisebb incidens a Fekete-tengeren, és háborús állapotot hirdetnek ki. Nyilvánvaló, hogy ez a választásokról szól. Ez abszolút átlátható tény!”

Vlagyimir Putyin magáról az incidensről – sőt, ahogy ő maga helyesbített: a provokációról – szólván előbb emlékeztetett arra, hogy szeptemberben egy ugyanilyen hajókból álló karaván haladt át a Kercsi-szoroson, a Kercsi-híd alatt az Azovi-tengerre. De teljesen a megállapodásokkal és a követelményekkel összhangban, az ukrán fél előzetes értesítést küldött. Az orosz fél révkalauzt biztosított számukra, s zavartalanul átjuthattak az Azovi-tenger meghatározott pontjára. Ezzel szemben most, az orosz elnök elmondása szerint:

„Nem reagáltak a határőrségünk felszólításaira. Behatoltak a felségvizeinkre. Felhívom a figyelmüket arra, hogy azokra a vizekre, amelyek a Krím csatlakozása előtt is a felségterületünkhöz tartoztak. Nem válaszolva a határőreink felszólításaira, egyenesen a hídnak tartottak. Már az államhatárunkon belül voltak, de még mindig felajánlották nekik a révkalauzt, ők azonban csak hallgattak. Mit kellett volna a határőreinknek tenniük? Ha nem azt tették volna, amit tettek, akkor most őket kellene bíróság elé állítani. Katonai kötelességüknek megfelelően cselekedtek, törvényes jogaikat gyakorolták az Orosz Föderáció területi egységének védelmében. Azt gondolom, hogy hasonló esetben az önök országában ugyanígy jártak volna el, és ez teljesen magától értetődő. Ráadásul kiderült, hogy a legénységnek az Ukrán Biztonsági Szolgálat két munkatársa is tagja volt. Nyilvánvalóan egy korábban eltervezett provokáció jeleként, arra számítva, hogy ezt ürügyként használják majd a hadiállapot bevezetéséhez.”

Az orosz elnök, tőle nyilvánosan eddig nem hallott hangot ütött meg Ukrajna vezetésével kapcsolatban. Felrótta nekik az oroszellenes hangulatkeltést. Merthogy, úgymond, semmi másuk nincs, amit áruba bocsáthatnának. „Az a benyomása az embernek, hogy bármihez is fognak, minden kihullik a kezükből” – mondta Putyin, majd egy igen erős, mit tagadjam, számomra visszatetsző hasonlattal élt: „Ha csecsemőt kívánnának meg reggelire, még azt is felszolgálnának nekik. No de miért ne, mondanák, hát enni akarnak, mit lehet akkor tenni. De ez egy nagyon rövidlátó politika. Semmi jóra nem vezet, s azért nem, mert meggyengíti a jelenlegi ukrajnai vezetést. Olyan értelemben, hogy nem ösztönzi őket normális belpolitikai munkára, amelyek normális gazdaságpolitika lenne az eredménye”.

Végezetül Putyin utalt Ukrajna gazdasági problémáira, a szociális szférát uraló szegénységre, a Nemzetközi Valutalaptól (IMF) kikuncsorgott pénzekre, amiket a jövendő nemzedékeknek kell visszafizetniük, s a szomszédokkal megromlott kapcsolatokra. Az orosz elnök szerint, bárki is gyakorolta a hatalmat Kijevben, az orosz és az ukrán nép, mindig testvéri és egymáshoz nagyon közeli nép volt és örökre az is marad. Ez a társaság majd lelép a politikai szcénáról, és kimúlik. És az ukrán nép valamikor majd maga adja meg a mai vezetés értékelését, ugyanúgy, amiként a grúz nép Szaakasvili tevékenységét is leosztályozta – jelentette ki a Kreml első embere. #

CÍMKÉP: A Rógyina-maty zovjot! (A Haza-anya hív) legendás toborzóplakát, illetve a volgográdi (egykori sztálingrádi) védők emlékművének főalakja a Mamajev kurgánon. Mamaj dombja eredetileg az Aranyhorda 14. századi vezéréről kapta nevét. Mamaj kán 1380-ban, a kulikovói csatamezőn történt legyőzése a mongol-tatár megszállás elleni küzdelem fordulópontja volt, s ennek következtében a Moszkva központú orosz állam terjeszkedésének, megerősödésének kezdete

*MEGJEGYZÉS A KERCSI KONFLIKTUSRÓL: A témáról néhány órával az események után számoltam be a Bekiáltás blogon Hadiállapottal fenyeget Porosenko címmel, jóllehet az én dolgomat is igen megnehezítette, hogy érdemi, hivatalos orosz információt addig nem tettek közzé az esetről. A moszkvai késlekedés általában is megbosszulta magát. Gyakorlatilag huszonnégy órán át az amerikai tanácsadók által támogatott ukrán fél diktálta a nemzetközi reagálások tartalmát.

Kétségtelen, hogy a kijevi vezetés helyzeti előnyben volt. Ők kész forgatókönyv, előre megírt kommünikévázlatok, nyilatkozattervezetek alapján dolgozhattak. A provokáció, amit az orosz hírszerzés nem fedett fel előre, vasárnapi késői időpontját pedig úgy választották meg, hogy a reagálásra hivatott és képes moszkvai személyiségek ne legyenek kéznél. Feltehetően a többségük még a dácsákban múlatta az időt, esetleg visszatérőben volt a fővárosba. Más kérdés, hogy a nyugati sajtó a kijevi információkat kontroll nélkül vette át.

Kiegészítve az eddigieket: a Krímben lévő Szimferopolban a hajók elfogott személyzetéből összesen 21 főt helyeztek előzetes letartoztatásba november 28-án. További három személyt kórházban ápolnak. Sérüléseik, a korábbi ukrajnai híradásokkal ellentétben, nem életveszélyesek. A foglyok telefonon beszélhettek hozzátartozóikkal, bár egyikük rokona arra panaszkodott, hogy igen röviden. Az orosz állami tévé híradója november 28-ai, esti adásában sugározta az egyik letartóztatott kapitány szavait, melyek szerint szándékosan nem reagáltak az orosz határőrség felhívásaira, és provokációs céllal hatoltak be az orosz felségvízre. Egyébként a fogság körülményei közötti ellátásukat, a velük való bánásmódot, jogi képviseletük megfelelő voltát emberjogi képviselő is ellenőrizte. Ezekre a nyilvánosan megszólalt fogvatartottak nem panaszkodtak.

A NOVEMBER 26-TÓL DECEMBER VÉGÉIG MEGHIRDETETT HADIÁLLAPOT 10, NAGYRÉSZT OROSZORSZÁGGAL HATÁROS MEGYÉT ÉRINT UKRAJNÁBAN: