Bármely vezető megirigyelhetné a támogatottsági mutatóit, nálunk mégis érte aggódnak.

Az oroszok több mint harmada nem akarná Putyint elnöknek 2024 után – terjed az interneten a szlovákiai bejegyzésű, BUMM nevű, magyar nyelvű híroldal közlése. A címszerkesztő mintegy azt sugallja: az orosz elnök nagy bajban van.

Nyilván, van baja elég Vlagyimir Vlagyimirovicsnak. De hogy ettől fájna a feje, kétlem. Most például a hadsereg jelentékeny hányadát kellett mozgósítania az irdatlan méretű, ember nem járta szibérai ősrengetegben tomboló, hovatovább a bolygó egészének légkörét visszafordíthatatlan kárral fenyegető tűz további terjedése ellen. A tűzhenger olykor füstködbe borítja a több száz, ha nem ezer kilométerekre lévő településeket, köztük százezres nagyvárosokat. A védekezés koordinálására július 31-én Krasznojarszkba érkezett Medvegyev miniszterelnök. Ugyanakkor, a tűztengertől délebbre, a hatalmas Irkutszki területen az özönvízszerű esőzések miatt, falvakat, városrészeket elsodró, hatalmas áradások ellen és a károk felszámolásáért folyik a küzdelem, többek között szintén katonai alakulatok bevetésével. Ehhez tizenkét nappal ezelőtt Putyin a védekezés központjában, Bratszkban adott utasításokat. És ez korántsem a legnagyobb kihívása most a Kreml vezetőjének…

De miért is teszem szóvá az internetes terjedő, egy közvélemény-kutatáshoz kapcsolódó csúsztatást?

Céljuk a kattintás-szám növelése. Bár, ha meggondolom, hogy sokaknak eszébe sem jut megnyitni a félrevezető cím alatt megbúvó cikket, akkor a fő cél elérése, tehát a kattintgatás szaporításának elérése is kérdéses. Viszont annál inkább alkalmasak az ilyen hírek a félre informálásra, a tárgykörről az olvasók tömegeiben hamis kép kialakítására. Ráadásul nem egyszer tapasztalom, hogy egy-két nappal később, esetleg még inkább hangulatkeltő tálalásban kerülnek be a fals információk a tömegmédiumokba.

Még az én, az átlagnál igényesebb Facebook-partnereim esetében is észlelem olykor, hogy csupán a cím, esetleg a rövid összefoglaló alapján kezdik kommentálni a szövegeimet. Ennek során olyat is számon kérnek rajtam, ami egyébként benne van a teljes cikkben. Nem egyszer bonyolódnak kínosan téves következtetésbe, amit elkerülhettek volna az egész írást megismerésével. Nem is fogom megérteni sosem, miért kezd el véleményezni egy szöveget valaki egy részlet alapján…

Amúgy a konkrét írással, ha eltekintünk a felületes olvasót félrevezető címtől, nem is lenne baj. A BUMM.sk 2019. július 30-ai összefoglalója – amit a Magyar Távirati Iroda (MTI) hírére alapozott – arról tájékoztat: „nem szeretné az oroszok 38 százaléka, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a jelenlegi ciklusa lejárta, vagyis 2024 után is hivatalában maradjon.” Igen ám, de ha a dolgot megfordítom, akkor az jön ki, hogy 62 százalék vagy támogatja a felvetést, vagy egyelőre közömbös számára, hogy öt év múlva (!) a jelenlegi orosz államfő vezesse-e az országot. Minimum, a „Nesze semmi, fogd meg jól!” esetével állunk szemben. Mindent egybe vetve, a „nem tudja eldönteni, nem kíván válaszolni” korrekciót is figyelembe véve:

Tehát az MTI-jelentés tényleges szövege, ami Lev Gudkov, a valóban jó nevű, hitelesnek és függetlennek tekintett oroszországi közvélemény-kutató és elemző cég, a Levada Központ vezetőjének állításain alapul, szögesen ellentmond a cím által sugallt üzenetnek. És ha még azt is hozzáteszem, hogy az írásban közölt adatok szerint a korábbi évek hasonló közvélemény-kutatásainak tükrében sem igazolható a Putyin sorsa iránti álságos aggodalom, akkor még átlátszóbb az ilyen-olyan okból elkövetett manipuláció. 2012-ben 40, 2013-ban 45, 2017-ben 67, 2018-ban viszont 51 százalék volt a támogatottsága az elnöki poszton. Ha pedig azt is kiemelem a távirati iroda közléséből, hogy „A független elemzőközpont július 25-én közölt adatai szerint az oroszok 68 százaléka helyesli a jelenlegi államfő tevékenységét”, akkor végképp érthetetlen ez a habverés. Hiszen ezt a mutatót bármely hasonló posztot betöltő vezető megirigyelhetné.

Magyarázat azért van a szabadnak mondott világ médiumainak magatartására. Az a több mint két évszázados törekvés húzódik meg mögötte – még ha a könnyen manipulálható médiamunkások többsége mit sem tud erről –, hogy a nyugati hatalmak immár több mint két évszázada buzgólkodnak eurázsiai versenytársuk, azaz Moszkva kiiktatásán. Eleddig nem sok sikerrel, hiszen valamennyi támadásból, ellene indított háborúból, korábbi és mostani szankció hatása alól megerősödve került ki. Az 1990-es évtized összeomlását követően a Putyini Oroszország mára ismét olyan tényezővé vált, amellyel lehetetlen nem számolni. Piacai, erőforrásai továbbra is csak a Kreml ellenőrzése mellett szolgálnak külföldi érdekcsoportokat is. Ez nem érzelmi kérdés, hanem tény.

Eközben persze – főleg amerikai támogatással – nem lankadnak azok az akciók, amelyek célja, hogy a hatalmas államot olyan részekre szakítsák, amelyeknek még a nevéből is száműznék az orosz kifejezést.

Csakhogy azt is látom világszerte, és immár vagy ötven éve: aki úgy akar jót tenni más országokkal, hogy semmibe veszi annak történelmi-kulturális sajátosságait, az nagyobb rombolást végez, mint az a hatalom, amely ellen a magát a legfőbb jónak kinyilvánító állam indít keresztes háborút. Mindenesetre, amíg Vlagyimir Putyin kezében van a Kreml kulcsa, addig a hódító törekvések, minden jel szerint, kudarcra vannak ítélve. Ez magyarázza a külső támadások jó ideje tapasztalható, erős intenzitását, ami még egy ilyen látszólag ártatlan címszerkesztésben is tetten érhető. Éppen ezért nem árt, ha elménkbe véssük – már csak a tisztánlátás érdekében is –, hogy szinte minden, Moszkvával kapcsolatos, Nyugaton hangszerelt közlést az itt jelzett befolyásolási-hódítási szándék motivál. Akár tudatában van, akár nincs ennek a gyanútlan (és tájékozatlan) hírszerkesztő és közönsége, aki arra sem gondol, hogy mi történik azután. Milyen káoszt hoz a világra, ha megszűnik az irányítás egy olyan országban, amely atomfegyverekkel és más pusztító eszközökkel van tele. Az enyhén szólva naiv Gorbacsov és a kalandor Reagan akcióját ugyan megúsztuk, de nem biztos, hogy ha ismét kockáztatunk, megint csak az oroszok fizetnek meg érte az államuk, a gazdaságuk, a hadseregük, a biztonságuk, az életük szinte teljes összeomlásával. #

CÍMKÉP: Vlagyimir Putyin hívei körében, július 28-án, Szentpéterváron, a haditengerészeti flottaparádé után (Fotó forrása: Kreml)