Ne erőlködj, Bolgár Úr!

Már Veiszer Alinda sem hisz a párbeszéd mindenhatóságában.

bolgar-gyorgyszuk.jpg

Hovatovább több mint kínos, hogy a Klubrádió doyenje, Bolgár György mily sokat sajnálkozik azon, hogy szinte alig tud mikrofonvégre kapni valakit a nemzeti NEM együttműködés rendszerének vezetői közül. Néha azért sikerélménye van. Egy-egy szóvivő, a közvetlen döntéshozatalban nem résztvevő tótumfaktum kötélnek áll. Gyanítom, annak a tudatos politikának a részeként, amellyel a külföldnek bizonygatja az Orbán-rezsim: működhet az ellenzéki sajtó Magyarországon.

Lám a Klubrádió is sugároz! Bár már rég nem országosan, de ez a külföldinek nem tűnik fel. Aztán néhány ezres példányban ellenzéki lapok is megjelennek Budapesten. Igazán nem a hatalom tehet róla, hogy nem képesek ötről a hatra jutni – mondják Orbán köreiből, miközben pontosan tudják: a rezsim rendezte így. Például azért, mert nem, vagy alig juthatnak kormányzati hirdetésekhez. Márpedig ahol nem hirdet a kormány, ott a nagy cégek sem igazán merészelnek… És vannak ellenzéki honlapok is. Igaz, az Origót már annyi mindennel együtt beolvasztották a Fidesz állampárt hatalmas médiarendszerébe. Az Index leszalámizása pedig július 20-a körül kezdődött el azzal, hogy az Index2 főoldaláról kiszórták az ellenzéki közéleti tartalmú írásokat, köztük a Bekiáltás blogban megjelenőket is, amelyeket addig szinte kivétel nélkül kiemelt helyen ajánlottak.

A következmény: az itteni, a kormányzati tevékenységet tényadatokkal bíráló, a  néphülyítést szolgáló emlékezetpolitikát elutasító, a nemzetközi kérdésekben a provinciális gondolkodásmód helyére a geopolitikai szemléletet állítani igyekvő posztjaim kattintásszáma hirtelen tizenezerrel csökkent. Ez számomra sem nem anyagi, sem nem presztízskérdés, viszont a sajtószabadság helyzetéről, nem utolsó sorban a közönségről sokat elárul…

Ezek a független posztok a legnagyobb magyarországi blog-oldalról, a blog.hu-ról kerültek az Index2-re. Nehéz nem arra gondolni, hogy a fű alatt meghozott, korlátozó intézkedés összefügg azzal, hogy a blog.hu-t működtető Indamedia Zrt. új tulajdonosai között még tavaly megjelent egy Bács-Kiskun megyei KDNP-s politikus, Oltyán József is, aki korábban lelkesen üdvözölte a Népszabadság megsemmisítését, és hitelekkel bőven ellátott, milliárdos médiabefektető–kormánypárti kommentelőként gyakran bírálta az Index, a hvg.hu, a 444.hu, s más ellenzéki szerkesztőségek gyakorlatát. Bár Oltyán akkor mindenkit biztosított arról, hogy üzleti döntéseit semmilyen módon nem befolyásolja pártmunkája, az országos politikába való bekapcsolódását pedig nem tervezi, akárhogy is nézzük, a blog.hu közéleti tartalmainak az Indexet is érintő, néhány hete történt korlátozása, amely kétségtelenül befolyásolja az országos politikát, az őszi választások előtt kapóra jön a Fidesznek. Nem lennék meglepve, ha idővel immár a Bekiáltást, és a hozzá hasonló, eddig nagy látogatottságú blogokat is ad acta tennék a blog.hu-n úgymond a nemzet érdekében. 

Bolgár György azonban mintha semmit nem tudna minderről, és lankadatlanul küzd azért, hogy megértsék indítékait a hatalom sáncai mögöttiek. Ha végre nagy boldogságára megszólal valaki a műsorában a hatalom holdudvarából, madarat lehet fogatni vele. Ilyenkor azok a hallgatók, akik nem kapcsolják ki azonnal a rádiót, végigszenvedik a jól ismert propaganda-klisékre épülő mellébeszélés-áradatot. Bolgár úr minden ilyen esetben vért izzad. Csűri-csavarja a szót, hogy kipréseljen valami érdemi információt a hatalmi helyzete tudatában magabiztos, a lelkes kérdezőt valójában palira vevő interjúalanyból. Bár, tisztesség ne essék szólván, hülyére veszik őt, a műsorvezető erőfeszítése töretlenül arra irányul, hogy meggyőzze az ellenfeleket arról: a kormányzati oldalnak nagyobb együttműködési készséget kellene mutatnia az ellenzéki politikai és társadalmi térfél szereplőivel.

Nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyul. Sőt, megkockáztatom, az általa védeni kívántak érdeke ellen irányul. A tekintetben mindenképpen, hogy azt a látszatot kelti: a nemzeti NEM együttműködés rendszerében van helye a konzultációnak. Annak ellenére köti az ebet a karóhoz, hogy gyakran figyelmezteti őt egy-egy betelefonáló: nincs értelme tüsténkedésének. Ám a műsorvezető ettől még meg is táltosodva bizonygatja: a párbeszédnek nincs alternatívája. Érzékelhetően missziónak tekinti, hogy éppen ő békítse össze a tüzet a vízzel. Ő értesse meg az Orbán-rezsim hatalom-technikusaival: az ország jövője érdekében fel kell hagyniuk a lakosság, az értelmiség nagy részének érdekeit, véleményét figyelmen kívül hagyó uralkodási gyakorlattal, a társadalmat béklyóba verő, immár rendszerré rögzült hazudozással. Gyanítom, az sem fogja eltéríteni attól a meggyőződésétől, hogy ő lesz az, aki miatt Orbán Viktor és társai magukba szállnak, hogy a Magyar Hang e heti számának címlapján maga is szembesülhetett a mellbevágó mondattal:

„Hazugokkal miről beszéljünk?”

Veiszer Alinda véleményét sűrítette ebbe a kérdő mondatba a nemzeti Nem együttműködés rendszere által bedarált Magyar Nemzet egykori újságírói által gründolt Magyar Hang nevű hetilap 2019. augusztus 9–15-ei számának szerkesztője. Jellemző a magyarországi sajtó- és vállalkozási szabadság helyzetére, hogy a Magyar Hang kinyomtatására nem volt hajlandó hazai nyomda, ezért az Szlovákiában készül. Veiszer Alinda, aki nemrég még a magyarországi televíziókban készített figyelemre méltó, elsősorban kulturális témájú interjúkat, szintén Szlovákiában kapott lehetőséget. Az év elejétől a pozsonyi közmédia  magyar nyelven sugárzó rádiócsatornájához, a Pátria Rádióhoz szerződött. Amint a Lakner Dáviddal folytatott beszélgetésben mondta:

„Nem hiszek már abban, amiben évekkel ezelőtt még igen, hogy a párbeszéd majd mindent megold. Olyan eszközök kerültek elő, amelyek nem tekinthetők az újságírás részének. Akik ezeket alkalmazzák, velük miről beszélgessünk? Hogy illik-e karaktergyilkosságot elkövetni és hazudni? (…) Abban nem hiszek, hogy leülünk, összeborulunk, és majd kiderül, hogy több bennünk a közös. Másnap pedig ugyanott folytatják a lejáratást, mint előtte.”

Mindez elsősorban az újságírót játszó kormányzati agit-proposokként ténykedőkkel kapcsolatban hangzott el, de nyilvánvaló, hogy a rendszer működésének egészére érvényes a megállapítás. Ajánlom hát mindenkinek, aki ma még azt gondolja: lehet menteni a menthetőt, el lehet téríteni, meg lehet állítani a társadalom egészét gyorsuló sebességgel mélybe rántó hatalmat és kiszolgálóikat attól a rögeszmétől, hogy most és a jövőben csak az a kizárólagos igazság létezhet, amit ők hirdetnek. Aki pedig ezt nem fogadja el, az a haza ellensége. Félreállítani, eltiporni való alattvaló, akivel bármi megtehető a hatalmat gyakorlók kénye-kedvére.

Nem új keletű ennek a mentalitásnak az uralkodóvá válása a magyar társadalomban. Időről időre felüti a fejét ez a gondolkodás- és hatalomgyakorlási mód. Annál meglepőbb, hogy milyen sokan vannak a csupán otthon morgolódók között, meg a parlament ellenzéki padsoraiban és az ellenzékinek tekintett médiumok újságírótáborában, akik illúziókat ringatva akaratlanul is fedezik a rendszer képmutatását, aljasságát. Ám a jelek szerint a történelmi példák nem hatnak rájuk. Ezért gondoltam, hogy felidézem azt a helyzetet amiről Veiszer Alinda beszélt a Magyar Hangnak adott mostani interjúban.

Amikor a Fidesz gazdasági hátterét megteremtő Simicska Lajos kegyvesztetté válása után a Hír Tévét is beszippantotta a nemzeti NEM együttműködés rendszerének médiabirodalma, s mindjárt az elsők között kitették a szűrét Veiszer Alindának is, egyik vezető beosztású kollégája kerek perec neki szegezte a kérdést: „Ugye nem gondolod, hogy ez az utolsó leépítési hullám itt?” Ennek jegyében mondom a kollégát illető személyes, tehát tegező formában Bolgár úrnak is:

Az isten szerelmére, ne erőlködj már, hogy a fából vaskarikát hajlíts! A mai viszonyok között csupán egyetlen magatartásnak van létjogosultsága: ellenállni, ellenállni, ellenállni, vagyis egy másik úton a jelenlegi viszonyokkal szembe menni. Hogy megakadályozható legyen Magyarország száz éven belüli, harmadik történelmi katasztrófája, amit a nemzetvezető és körének hatalmi tébolya, a közvagyon iránti olthatatlan vágyakozása szabadíthat ránk többé-kevésbé hallgatólagos közreműködésünkkel. Ez utóbbiba, a züllött Orbán-rezsim közvetett támogatásába, bizony jócskán beletartozik a hiábavaló remények keltése, akármilyen szándékkal is teszi ezt valaki.

CÍMKÉP: Bolgár György, a Klubrádiónak, a fővárosiak egy részének gondolkodására ma is nagy hatással lévő műsorvezető – Ha végre nagy boldogságára megszólal valaki a hatalom holdudvarából, madarat lehet fogatni vele. (Fotó forrása: Klubrádió honlapja)

FEJLEMÉNY:
A cikk az internet különböző felületein vitát váltott ki leginkább pro, s egy-két esetben kontra. Idemásolom az egyik megszólalónak írt válaszomat, annak elvi jellege miatt. Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy Bolgár úrral nem személyeskedni akartam, mert ez nem személyes kérdés, hanem világnézeti.

Azt a gondolom, hogy Bolgár György nem szolidaritáselvű, esélyegyenlőségre törekvő baloldaliságot képvisel, hanem a legreakciósabb neoliberalizmus hazai szócsöve harminc éve, s ezt baloldaliságnak álcázva téveszt meg sokakat. Az MSZP szétverésében is nagy része van abban az értelemben, hogy annak valójában neoliberializmust képviselő vezetőit (különösen Gyurcsány Ferencet) emelte piedesztálra. Azon azért el kellene gondolkozni, hogy egyetlen olyan projekt sem járt még sikerrel, ami mellett kiállt. Különös tekintettel arra a kritikátlan magatartásra, amivel az úgynevezett szabad piacgazdaságot éltette még akkor is, amikor kiderült, hogy az protekcionista, s ugyanakkor csupán Magyarországon milliók nyomorba döntését, az ország teljes gazdasági kiszolgáltatottságát, a legjobb munkaerő kivándorlását hozta, s csak a 90-es évek eleje óta indított háborúkban milliók halálát, tízmilliók földönfutóvá tételét okozta világszerte. S akkor még nem beszéltem a természeti környezet elpusztításáról.

Ezek a témák egyszerűen hiányoznak a repertoárjából, s ha jelen is vannak olykor, a jelenségek tényleges okát elkeni minthogy sosem összefüggéseiben tárgyalja a problémákat, hanem elkülönítve, mintegy szépséghibaként, átmeneti zavarként, amin egy-két okos intézkedéssel, személyi változtatással túl lehet lenni. Vagyis lényegileg ugyanazt a rendszert támogatja, mint Orbán, csak Orbán nélkül. A többi pedig benne van a cikkemben, sőt cikkeimben. Csak be kell ütni a Bekiáltás keresőjébe Bolgár György nevét. #

MÉG EGY KIEGÉSZÍTÉS:
Augusztus 12-én, 16:45 körül belehallgattam Bolgár úr műsorába. Abban az LMP-s Ungár Péter a Fidesszel szemben álló baloldaliság lényegét, hozzám hasonlóan, nem egyszerű Orbán-ellenességként fogta fel, mint a műsorvezető, hanem szolidaritáselvre, többkulcsos adóra, esélyegyenlőségre építő politizálásként, szemben a DK (Gyurcsány Ferenc), Bokros Lajos stb. neoliberalizmusával. Ha tudjuk, hogy milyen elánnal állt ki Bolgár úr éveken keresztül a neolib magyarországi képviselői mellett, talán érthetőbb, miért tartom károsnak a képességes műsorvezető tevékenységét, amit éveken át a baloldaliság és a neolib összecsúsztatása uralt. Ezzel olyan ideológiai káoszt okozott több százezer főleg fővárosi választó tudatában, ami egy lehetséges, tényleges baloldali összefogás tömegtámogatásában okoz deficitet. A jelenségeknek, a zavaros világnézeteknek az az ügyes, sokak szemében tetszetős összemosása, ami Bolgár György műsorának fő jellemzője, inkább nehezíti tisztánlátást, mint könnyíti. Bolgár úr gondolkodására jellemző, hogy Ungár Péternek kellett elmagyaráznia neki, miért van ideológiai ellentmondás jeles és tisztességes konzervatív közéleti szereplők felfogása, illetve a tényleges baloldaliságot képviselni akarók világnézetéből következő politikai cselekvés között. #