BEKIÁLTÁS: Oroszok, mérgek, vírusok

A hibrid háborús készülődés felől nézve a vakcina kifejlesztésével kapcsolatos híradások is más megvilágítást kapnak.

koronavirusbeoltozottorvosokoroszorszag.jpg

Az oroszokkal kapcsolatos őrület ismét kezd tetőfokára hágni. Abban a játszmában, amelynek célja, hogy piacot találjanak a drága amerikai gáznak az olcsó oroszországi helyett, s hogy az USA kormánya megakadályozza a német–orosz együttműködés elmélyítését, a nyugati sajtó gyakorlatilag elhallgatja az orosz tudósoknak a koronavírus elleni kutatásokban elért eredményeit. Természetesen a gazdasági indítékok által mozgatott, a Belarussziát és Lengyelországot is bekapcsoló geopolitikai játszmák részeként ennek is vannak üzleti vonatkozásai.

A vakcina-kutatás horribilis költségeinek megtérülése az egyik tét.

Aki először dobja piacra a szert, az nemcsak visszaszerzi a befektetett milliárdokat, de nagy hasznot is elkönyvelhet. Ezért is igyekeznek megingatni az orosz kutatókba, kutatásokba vetett bizalmat például Alekszej Navalnij oroszországi ellenzéki politikus állítólagos megmérgezésének ügyét felhasználva. A „Putyint behúzták a csőbe” cikkemben olvashatókat itt már nem ismétlem meg, csak a játszmáknak a médiumokban hangot kapott néhány aspektusára reflektálva teszek fel pár kérdést:

    1.) Ha az orosz elnök annyira meg akarta volna mérgeztetni Navalnijt, akkor miért mentették meg az életét Omszkban? Ehhez erősítésként miért küldtek Moszkvából egy specialistákból álló csoportot is?
    2.) Ha annyira súlyos volt a helyzet, miért döntöttek úgy a szintén helyszínre érkezett német orvosok, hogy nem kell sietni, és csak tíz órával később indultak el Navalnijjal Németországba?
    3.) Ha méreg volt Navalnij szervezetében, akkor miért engedte ki az orosz állam külföldre a kómába esett és tartott pácienst, aki ellen egyébként hazájában bírósági eljárás folyik? Hogy aztán onnan mutogassanak vissza Moszkvára? Ami persze így is bekövetkezett, mert a Kremlben nem kalkuláltak azzal hogy a geopolitikai és gazdasági-üzleti versengés mai körülményei között minden, s annak ellenkezője is megtörténhet. Hacsak nem egy különösen rafinált forgatókönyv alapján zajlottak az események...

   4.) Egészen meghökkentő volt az is, ahogy a berlini repülőtérről tizennégy gépkocsiból – szirénázó, vijjogó rendőrségi és tűzoltó autókból, közönséges mentőautókból, rohamkocsiból, Mercedesekből – álló konvoj szállította az orosz politikus-bloggert a kórházba. Már ha egyáltalán benne volt bármelyik autóban – amint azt egyes oroszországi újságírók eleve megkérdőjelezik. A show-hoz mozgósították az egész német sajtót, ami épp a biztonsági szempontoknak mondott ellen.
    5.) Miért nem a Charité kórházban végezték el a vizsgálatokat, ahova eredetileg vitték, hanem az onnan alagúton megközelíthető katonai kórházban? Ám ezt németországi elemzők eleve költői kérdésnek tekintik: a hadsereg orvosai által titkosnak minősített leleteket bírósági úton sem lehet kiperelni…
    6.) Miért nem látni azóta sem az állítólag lényegében felépült Navalnijt egyetlen felvételen sem? Amiként kámforrá vált a 2018 tavaszán, az
angliai Salisbury-ben hasonló történetbe kevert-keveredett kettős ügynök, Szergej Szkripal és lánya is.

Talán emlékeznek még néhányan a Salisbury-ben készült fotókra, amelyeken a halálos méreg, az úgynevezett novicsok nyomai után kutatnak a sokszoros védőruhába öltözött vegyvédelmisek, miközben köröttük még maszkot sem viselnek a rendőrök, a tűzoltók, a civilben lévő szakértők, mint az a linkkel megadott cikk végén lévő képen különösen feltűnő. Mindenesetre a novicsokot akkoriban tették olyan brenddé, amit mindmáig az orosz titkosszolgálatokkal hoz összefüggésbe a világ. Mit sem törődve azzal, hogy alapformuláját már az 1990-es években publikálta egyik kifejlesztője, a krími tatár származású Vil Szultanovics Mirzajanov az „Államtitkok. Az orosz vegyifegyver-program krónikája belülről (State Secrets. An Insider's Chronicle of the Russian Chemical Weapon's Program) könyvében.

A tudós az USA-ba emigrált 1996-ban, ahol a Princeton Egyetemen azonnal professzori állást kapott. Azóta pedig nyílt titok, hiszen hivatalos publikációk is léteznek erről, hogy a mérgező anyag hatásának vizsgálatával, illetve továbbfejlesztésével több nyugati, illetve kelet-európai kutatóintézet is foglalkozik. Mindezt annak érzékeltérésre: annyi ezekben az ügyekben a talány, a csúsztatás, az elvarratlan szál, hogy biztosan melléfog, aki valami megfellebbezhetetlent állít. Ráadásul a nyugati sajtó számára az üzleti, és a fentebb vázolt geopolitikai érdekeknek megfelelően adagolt információk annyira elnyomnak minden más szempontot, hogy ezzel a víruskutatással kapcsolatos, életbe vágóbb összefüggésekről terelődik el a figyelem. Például erről:

Mi lesz annak a következménye, hogy az AstraZeneca gyógyszercég, amely az Oxfordi Egyetemmel közösen fejleszti az egyik ígéretes koronavírus-vakcinát, ami az uniós összehangolt vakcina-beszerzés jelöltjei között van, s amelyből ötmillió adagra szerződött a magyar kormány is, a harmadik fázisban leállította oltóanyagának klinikai tesztelését?*

A lehetséges válaszok közül hadd irányítsam a figyelmet a katonai összefüggésekre! Bár ezekről nekem még nem volt szerencsém nyilvános polémiához, gyanítom: a nagyhatalmakat az is foglalkoztatja, hogy a járvány milyen hatással van a fegyverben tartott millió és millió katona hadrafoghatóságára. Mindenütt alapvető nemzetbiztonsági kérdés, hogy megőrizzék a hadseregek harckészültségét. Vírusfertőzött, legyengült, beteg katonákkal nem lehet az ellenséget megfigyelő radarközpontokat megbízhatóan működtetni, nem egy esetben az anyaországtól távol folyamatosan fenntartani a légi, a tengeri, a tenger- és óceánmélyi őrjáratokat. És így tovább.

Ha innen nézzük a dolgot, sajátos megvilágítást kap, hogy Oroszországban a hadsereg laboratóriumában sikerült kifejleszteni az első, a fertőzés leküzdésében hatékonynak látszó, kétkomponensű vakcinát. Kezdetben a teszteket is önkéntes katonákon, fiatal tiszthelyetteseken és tiszteken, nőkön és férfiakon végezték el. Az elmúlt hónapokban többeket szólaltattak meg közülük az orosz állami televízióban. A nézőknek részletesen beszámoltak arról, volt-e hőemelkedésük, s milyen mértékű, mikor és mennyi ideig volt rossz a közérzetük, milyen másféle tüneteket észleltek magukon.

Persze ahhoz, hogy a Kreml szemszögéből legalább kapizsgáljuk némiképp ennek jelentőségét, tudnunk kell azt is, hogy Oroszország határai közelébe, a posztszovjet térség államaiba az USA tucatnyi bakteriológiai laboratóriumot telepített az utóbbi évtizedekben. Ezekre ugyanis nem érvényesek az amerikai törvények, mint a kubai Guantánamo amerikai támaszpont börtönében történtekre sem. Viszont az orosz sajtó híradásait követve több jelét véltem felfedezni az utóbbi évben, hogy Moszkva felkészül az ellene irányulható biológiai támadásokra.

Már csak azért is, mert az amerikai katonai vezetők újból és újból megerősítik: hibrid háborúra készülnek Oroszországgal, amit annak mélységi területeire, akár a szibériai városokra is igyekszenek kiterjeszteni. (Jut eszembe, lehet, hogy Tomszkra és Omszkra is vonatkozik ez, ahol Alekszej Navalnij járt azokban a baljós napokban?) A hibrid háború a hagyományos fegyveres erők és az atomcsapás mellett magában foglalja a vegyi és bakteriológiai eszközök lehetséges bevetését, továbbá a génmanipulációt, amihez az orosz határokon átlépőktől, illetve a posztszovjet államokban élő oroszoktól gyűjtenek génmintákat. S persze folyik a főleg a fiatalokra irányuló propaganda, folyamatosak az informatikai támadások, amelyek egyik központját egyébként Észtországba telepítették.

Ezekben az összefüggésekben a koronavírus elleni szerek kifejlesztése (mert csak Oroszországban még három ígéretes vakcina van készülőben) elemi katonai-védelmi feladat is.

És ha ezt nézzük, az oroszok Szputnyik-V elnevezésű szere momentán az USA elleni potenciális katonai előnyszerzésként is értékelhető, aminek bizonyosan nem örülnek a NATO nyugat-európai központjában, még kevésbé Washingtonban. Így lehet talán leginkább megérteni, miért nem szentelnek nagyobb teret az orosz eredményekkel kapcsolatos híradásoknak a nyugati médiumok. Miért nem férnek bele az úgymond pártatlan, sokoldalú műsorokba a világhírű orosz akadémikusok nyilatkozatai, akik tekintélyükkel is nyomatékosítják a kutatások eredményeit, s szinte naponta magyarázzák el a hazai közönségnek mi, miért történik, hol tartanak a kísérletek, és szemléltetik a szer hatásmechanizmusát.

Nem mellesleg angliai tudományos folyóiratban is publikálták már az oroszországi kísérletek leírását, tették közzé a tapasztalatokat, méghozzá a szokásos gyakorlatnak megfelelően, az adatokat előzetesen független szakértők által górcső alá véve. De idehaza ez sem kapott különösebb figyelmet. Mi több, a sajtónkat még e hír bejelentésekor is inkább a fanyalgás, sőt a riogatás uralta. Nem csoda hát, hogy heves ellenállásra talált, amikor a minap megosztottam a Facebookon, hogy a TASZSZ hírügynökség közreadta: szeptember 8-ától engedélyezték a koronavírus elleni Szputnyik-V polgári felhasználását.

Először a leginkább veszélyeztetettek, az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok részesülhetnek oltásban, de mód van egyéni kérések teljesítésére is. A lakosság további nagyobb csoportjai novembertől, decembertől kaphatják meg az oltást, ha erre igényt tartanak. A következő év végéig – minthogy Indiától Brazílián át egy sor ország áll sorban az orosz oltóanyagért – 1 milliárd ember számíthat védettségre. Nem kell nagy fantázia annak belátásához, hogy mekkora hatása lehet mindennek az adott országban a termelés normalizálására, s hogy visszautaljak az előzőekre, a hadseregek harckészültségére.

Ám az egyik, a médiumaink által megbolondított ruszofób magyar többek között azzal reagált a Facebook-posztomra, hogy akiket beinjekcióznak, azokat feláldozzák. És nem azért, mert ő alapból oltásellenes, hanem azért, mert egy pillanatig sem bízna Putyinban. Bár írtam neki, hogy a védelmi miniszter, Moszkva polgármestere, az orosz elnök egyik lánya, több neves orvos és sok más ismert személy, köztük riporterek, újságírók az elsők között jelentkeztek oltásra. Csak azt kaptam meg, amit már annyiszor, amikor megpróbáltam megszabadítani honfitársaimat a szemellenzőtől oroszországi ügyekben, hogy Putyin ügynöke vagyok.

No persze! Mert ugyebár arról sem érdemes tudni, amit szeptember 11-én adott ki a TASZSZ a szibériai Jekatyerinburgból keltezve: egy komi kórházban kifejlesztették a koronavírus kezelésének új módszerét. Egy speciális eljárással, amelyben sikerült elkülöníteni a tüdőben lévő elhalt vírusokat az aktívaktól, magas hőmérsékletre melegített hélium-oxigén keveréket inhaláltattak a betegekkel, s ezt követően ötven közül csak egyet kellett géppel lélegeztetni. Ez ugyebár egyrészt nagyszerű hír, hiszen így a legtöbb fertőzött mentesülhet a rettenetes fájdalommal és kétséges utóhatásokkal járó gépi eljárás alól. Másrészt azonban felvetődik: mi lesz azzal a sok lélegeztetőgéppel, amit bizonyos országok olykor sokszoros áron szereztek be? Lám, lám! Az oroszok mindig borsot törnek egyesek orra alá! Már ha érti az olvasó az iróniát…#

*SZEPTEMBER 12-I HÍR: egyelőre meg nem nevezett időpontban újraindul az angliai vakcina tesztelése.

CÍMKÉP: Szeptember 11-én tette közzé a TASZSZ orosz hírügynökség, hogy egy komi kórházban kifejlesztették a koronavírus kezelésének új módszerét. (Fotó: Valerij Sarifulin, TASZSZ)