Mindkét politikai oldal haszonélvezője a manipulálhatóbb tömeg létrejöttének.

Kormánypárti lett-e az Index? Ezt a kérdést boncolgatta Zöldi László a május 30-i Médianaplójában. Ez egy valóban naponta vezetett internetes napló, s ugyanúgy a Blog.hu adja hozzá a felületet, mint az általam hetedik éve írt Bekiáltáshoz. A több ezer, különböző tematikájú és minőségű honlaphoz hasonlóan – számomra nem egészen átlátható módon – kapcsolódunk az Indexhez, bár

soha, senki nem szólt hozzánk sem az előző, sem a mostani szerkesztőségből. Nem befolyásolták és befolyásolják a témaválasztást, és a szövegeink is változtatás nélkül kerülnek az olvasók elé.

A Blog.hu csapata ugyan vagy két éve összehívott egy találkozót, ahol velem együtt hetven-nyolcvan blogger jelent meg. Körvonalaztak előttünk valamiféle laza együttműködést, de aztán hamvába holt a kezdeményezés. Feltételezem, azért, mert hamarosan érlelődött az Indexet és a Blog.hu-t összefogó médiaholdingnál a tulajdonosváltás. A tulajdonosváltás, ami anno nagy vihart váltott ki, s ami még most is indokolttá tette azt a kérdést, ami Zöldi László felvetett a mostani posztjában.

Több évtizede ismerjük egymást, és a Blog.hu-hoz való kapcsolódásunk miatt is időről-időre kicseréljük tapasztalatainkat. Az előző Indexes szerkesztőség távozása után különösen foglalkoztatott bennünket, hogy a hol a kormányoldallal, hol az ellenzékkel kapcsolatos bíráló cikkeinknek lesz-e helyük ezen a felületen a jövőben. Ám hamarosan kiderült: szövegeink nagy részét ugyanúgy beválogatják a számunkra ismeretlen szerkesztők az általuk a népi internet legjavaként aposztrofált, kiemelt felületekre, mint korábban. Ennek alapján magam is hajlok arra, amit – a szentendrei Újnépszabadság.com, a marosvásárhelyi ÚjHét.com mellett – a budapesti Indexről most állapított meg kollégám:

„ezeket a digitális hangerősítőket úgy könyvelem el, mint amelyek a magyar társadalom rétegeiből és képviselőitől (publicistáitól) begyűjtik a mértékadó véleményeket, a belőlük fakadó következtetéseket pedig az olvasókra bízzák”.

Sok tekintetben magam is osztom tehát a Zöldi László cikkének végén közölt vélemények közül azokat, amelyek szerint „nem lehet csupán kormánypártiként elkönyvelni az Indexet”, amely „nem nevezhető klasszikus liberális újságnak, de közel áll a nyugati konzervatív orgánumokhoz”, és „nem rosszabb, mint a Telex". A „sok tekintetben” megkötést azonban azért szerepeltettem az előző mondatom elején, mert a véleményem mégiscsak Magyar Györgyéhez áll a legközelebb. Ő ugyebár a jelenlegi ellenzéki előválasztást szervezi, de ugyancsak az Index–Blog.hu felületén publikál (!) a Magyarügyvéd.blogban. Szerinte „a kormány közeli tulajdonosi körbe került Index határeset”.

A miért?-re adott válaszhoz a Zöldi Lászlóval több hónapja lezajlott, egyik telefonbeszélgetésünket kell felidéznem! Médiatörténész kollégám esetenként számomra meghökkentően részletes adatokkal, általa elvégzett közelítő számításokkal dokumentálja a magyar médiavilágban, így az internetes újságok közegében megfigyelhető változásokat. Az említett beszélgetésben arról számolt be, hogy az Index tulajdonosváltása utáni kattintásszám-csökkenés lassan megállt, majd elkezdett felfelé kúszni, s idővel a látogatottság, az olvasottság a korábbi szinten stabilizálódott. Csakhogy én már akkor is azt állítottam, s azóta még inkább ezt tapasztalom, hogy

a látogatottság visszaállása finom tartalmi változás mellett ment végbe az Index-nél, s ennek következtében nagyrészt kicserélődött az olvasótábor.

Csak kutatással lehetne megállapítani, hogy a közönség szociológiai összetétele (életkora, iskolai végzettsége, lakóhely szerinti tagozódása, pártpreferenciája stb.) miként alakult. De a címoldalt ma már uraló bulvárosabb, szórakoztatóbb híradásokból arra következtetek, hogy e tekintetben is jelentős a változás. Mert dehogy szent a hír, ahogy a nyereséget termelő, szenzációra éhes bulvárújságírás módszereinek egyik tökéletesítője, Joseph Pulitzer nyomán is oly sokan mondogatják szakmai körökben! A befolyásolás, ha úgy tetszik, a manipulálás azzal kezdődik, hogy a sok ezernyi esemény közül melyik lesz az a néhány, amit hírré formálnak a szerkesztők, majd pedig mely hírek részesülnek kiemelt tálalásban. 

A Blog.hu közvetlenül az Index utáni, terjedelmes felületét ma már szintén a könnyedebb témák uralják. A Közélet rovat ezek alá szorult, két, legfeljebb három témával, s immár fénykép illusztráció nélkül. Aki több közéleti publicisztikára kíváncsi, annak tovább kell kattintania, ahol viszont – igaz, ami igaz – a kormánykritikus szövegeknek, címeknek is helyet adnak. Viszont ma már csak elvétve fordul elő, hogy a Blog.hu fő helyen oszt meg nemzetközi elemzéseket.

Ha szerzőként értesítést kapok egy-egy nemzetközi téma feldolgozása kapcsán, hogy az írásom kikerült a címlapra, meg sem próbálom megkeresni, mert a legtöbbször nem találom.

Ha igen, akkor a tücskök és bogarak rengetegében bukkanok rá. Számomra ez nem presztízskérdés, anyagi érdek sem fűz a megjelenéshez, de akárhonnan is nézem: a cikkeim kattintásszáma a korábbinak felére-harmadára csökkent. Szeretném azt gondolni, hogy ennek nem az írásaim minőségének romlása az oka, hanem a megváltoz(tat)ott közönség, amelynek legtöbb tagja csak az okostelefonokon pörgeti a címeket, nem vállalkozik az elmélyülést igénylő szövegek olvasására.

Gyanítom, hasonló tapasztalatokról számolhatna be a többi közéleti témákban publikáló „népi blogger” is. Ha pedig ez igaz, akkor hosszú távon mégiscsak van politikai-közéleti hatása az Index táján végbement váltásnak, még ha ez a hatás nem is feltétlenül a kormányzat–ellenzék összefüggésében érzékelhető. A következmény túlmutat a magyar társadalom ezen alapvetőnek beállított (!) törésvonalán. Az értékrend módosulásáról, sőt módosításáról lehet itt szó. Alighanem egyfajta sekélyesedéssel, az elemzőkészség visszaszorulásával, az általában vett politikai közömbösség további terjedésével fizettünk és fizetünk a hasonló átalakításokért.

A médiatulajdonosok persze mindig megmagyarázzák, hogy ők csak a közönség igényeihez igazodnak a legitim fő cél, a hirdetésbevétel növelése érdekében. Valójában egymást erősítő folyamatokról van szó: a bulvártartalmak hozzászoktatják az embereket a világból, a közéletből való kikapcsolódáshoz, ugyanakkor az így létrehozott közönség újabb szórakoztató tartalmakat igényel. A folyamat nyertese mindenki, aki a manipulálhatóbb tömeg létrejöttének pénzügyi és/vagy politikai haszonélvezője. Vagyis él és virul a kapitalizmus…#

CÍMKÉP: Joseph Pulitzer, a nyereséget termelő, szenzációra éhes bulvárújságírás módszereinek tökéletesítője, s az általa alapított újságírói díj – Ő is csak manipulált azzal, hogy a New York World címlapjára felírta: a hír szent. Hiszen a befolyásolás, a manipulálás azzal kezdődik, hogy a sok ezernyi esemény közül, melyik lesz az a néhány, amit hírré formálnak a szerkesztők, majd pedig mely hírek részesülnek kiemelt tálalásban