Budapest taktikázik, Varsó és Kijev revánsra vágyik, Brüsszel kivár, Moszkva és Washington jól jár...

Ennél abszurdabb helyzetet még nem láttam – jelentette ki az Ekonomika Szegodnya orosz portál által idézett szakértő. Az ,,Európa árfiaskója lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy anélkül térüljön meg az Északi Áramlat-2 beruházás, hogy beindítaná a szállítást” című cikkben az idézett szakember

elképesztő paradoxonnak minősítette, hogy egy nem működő vezeték közvetve hasznot termeljen.

A háttérben – az amerikai szankciók, az USA nyomására támasztott más akadályok, az európai döntéshozók teszetoszasága, a Covid-járvány okozta leállás után meglódult világtermelés mellett – bírósági döntések állnak. Az idei augusztus 25-i megakadályozta a műszakilag kész, az Oroszországot a Balti-tenger mélyén Németországgal összekötő vezeték üzemszerű működésének megkezdését. Több hercehurca után ugyanis a düsseldorfi Legfelsőbb Bíróság az európai monopol ellenes szabályokkal összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy egy gázvezetéket, akár leányvállalatának közbeiktatásával, kizárólag az használjon, aki azt építtette, s aki a gázt is beletáplálja.

A Gazprom leányvállalata fellebbezett a végzés ellen. Indokai: a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a kétezres évek elejére visszanyúló tervezéskor, az évtizeden végighúzódó engedélyezéskor, nemzetközi egyeztetésekkor és az építés megkezdésekor még nem léteztek a hivatkozott előírások. Hozzá az 1200 kilométeres vezeték mindössze 54 kilométeres, németországi szakaszára vonatkozik a végzés. Mintha nem egy csőrendszerről lenne szó…

Viszont a lengyel PGNiG társaságnak egy stockholmi bíróságon benyújtott keresete nyomán még 2020-ban született egy másik bírósági ítélet is. Ez arra kötelezi az Európai Unió piaci szereplőit, hogy a Gazprommal kötött hosszú távú szerződéseikben rögzített nagykereskedelmi árakat időről időre felülvizsgálják, és a tőzsdei árszinthez igazítsák.

A lengyelek mindezt a Gazprom feletti győzelemként ünnepelték.

Most viszont ezeket a manővereket, s azt fizeti meg Európa, hogy a döntéshozók abból indultak ki: az egyre több zöldenergia és az amerikai cseppfolyósított gázszállítás felfutásával a tőzsdéken leesnek a szénhidrogének árai. De épp ellenkezője történik. Eredetileg a Gazprom ezer köbméterenként 170 dolláros gázárral számolt 2021-re. Ehhez képest augusztusban már 270 dollárral dolgoztak, októberre 300–400 dolláros árral kalkulálnak. Eközben a szabadpiacon ezek az értékek jóval magasabbak, ma már esetenként az 1000 dollárt is elérik.

Ennek egyelőre az előnyeit élvezik az orosz szállítók, bár folyamatosan hangsúlyozzák: a hosszú távú tervezhetőségben, a kiegyensúlyozott viszonyokban érdekeltek. Ám Alekszej Miller, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke azt is megjegyezte: bár cége mindent igyekszik megtenni, hogy teljesítse a pótlólagos megrendeléseket, de az európai partnerek nyári taktikázását, kivárását már képtelenek ellensúlyozni. Az európai tárolókból 23 milliárd köbméter gáz hiányzik, amit az őszi-téli idényre annak ellenére sem lehet maradéktalanul pótolni, hogy a cég kitermelése július végére 18,4 százalékkal ugrott meg a tavalyi azonos időszakhoz képest, gázexportja pedig 23,2 százalékkal nőtt a távolkülföldre, vagyis a volt Szovjetunió területén kívülre.

Az oroszok szerint ilyen körülmények között álságos, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség sürgette az orosz gázszállítások növelését, ugyanakkor Európát nem szólította fel a már üzemkész Északi Áramlat-2 gázvezeték beindítása előtti akadályok megszüntetésére. Ennek ellenére a beruházás, közvetve, hamarabb térül meg a megnövekedett gázár miatti többletbevételből. A Gazprom és partnerei – a Royal Dutch Shell, az OMV, az Engie, az Uniper és a Wintershall – rövidebb idő alatt juthatnak a befektetett összegekhez. Ráadásul úgy, hogy a vezetéken egyelőre meg sem kezdődhet a szállítás.

Emellett az orosz vállalat az áremelkedés révén elkönyvelt többletből – végső soron az európai fogyasztók emelkedő gázdíjából – játszva kifizeti az Északi Áramlat-2 miatt a lengyeleknek a bíróság által megítélt 3 milliárdos, az ukránoknak az 1,5 milliárd dolláros bánatpénzt.

Mindez persze a főleg az Ázsiába és Latin-Amerikába cseppfolyósított gázt értékesítő amerikai cégek profitját is megsokszorozza.

Ugyanakkor a helyzet kérdéseket vet fel a szeptember 27-én megkötött, tíz plusz öt évre szóló orosz–magyar gázszállítási szerződés hosszú távra garantált, Szijjártó Péter külgazdasági miniszter szerint, a jelenleginél alacsonyabb áraival és körülményeivel kapcsolatban is. Mert, ha igaz az a stockholmi bírósági döntéssel kapcsolatos állítás, hogy az EU-ban a Gazprommal kötött szerződések nagykereskedelmi árait néhány hónaponként a tőzsdei árszinthez kell igazítani, akkor csak részben érthető, mit ünnepelt a magyar tárcavezető a megállapodás aláírásakor.

Nem mintha ez lenne az egyetlen ügy a magyar kormány ténykedésében, ami megválaszolatlan kérdéseket vet fel, de ezeket a talányokat az orosz Kommerszant című lap is érzékelte. A függetlennek tekintett újság szeptember 18-ai, hosszú elemzésében részletesen foglalkozott a Budapest és Kijev közötti újabb vitával. Ezt az váltotta ki, hogy az orosz–magyar gázszerződés szerint az orosz fél Ukrajna megkerülésével teljesíti évi 4,5 milliárd köbméteres vállalását.

A bejelentés diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett, amibe az orosz külügy, sőt az orosz államfő szóvivője is bekapcsolódott. Mindenesetre Magyarország számára biztonságot jelenthet a megállapodás 2024 után is, amikor lejár a Moszkva és Kijev közötti tranzitszerződés. (Egyébként ennek alapján az idei kvótát már nyolc százalékkal túlteljesítette az orosz fél, miként azt Vlagyimir Putyin elnök a közelmúltban megjegyezte.)

A Kommerszant újságírói, Marina Kovalenko és Jurij Barszukov hírt adtak arról is, hogy Kijev Brüsszelhez fordult, mert az ukrán fél szerint Budapest uniós szabályokat sértett a szerződés aláírásával. Bár egyelőre a brüsszeli illetékesek semmitmondó nyilatkozatokat tettek, tény, hogy 2017 óta a bizottságnak jogában áll előzetesen megvizsgálni, hogy a jelentős gázszerződések megfelelnek-e az EU energiabiztonsági irányelveinek.

Az orosz szerkesztőség nem tudta kideríteni, hogy sor került-e megelőző egyeztetésre Brüsszel és Budapest között. Mindenesetre, az ebből származható konfliktussal magyarázza, hogy miért csak a jelenlegi mennyiség feléről szól a magyar–orosz megállapodás. Az oroszországi újságírók azt feltételezik: Magyarország ezzel demonstrálja, hogy nem egyetlen beszállítótól függ, tehát nem vádolható azzal, hogy ne lenne tekintettel az energiabiztonsági irányelvekre.

A felsoroltak épp csak jelzik, hogy az energiapiac szereplői a legnagyobbaktól a legkisebbekig szinte forrongnak.

Mindegyik fél azzal vádolja a másikat, hogy fegyverként használja a gázt és a kőolajat. Ebben persze semmi új nincs. Hiszen vannak elemzők, akik az I. és a II. világháborút is lényegében az energiaforrások megszerzéséért folyó küzdelemként írják le. A kisember persze reménykedik, hogy most nem jutunk el eddig. Az azonban bizonyos, hogy a gázzal, s persze a kőolajjal, pontosabban ezek hiányával, ma is könnyen fel lehet lázítani a világ bármely régiójának lakóit. Pláne, ha a középosztály nem minden ok nélkül zöldpárti ifjainak nyomása megbénítja, vagy elhamarkodott intézkedésekre készteti a döntéshozókat, amiből aztán keleten és nyugaton egyaránt, mint most is, a nagytőke profitál.#

CÍMKÉP: Jelena Viktorovna Burmisztrova, a Gazprom elnökhelyettese Budapesten, az orosz–magyar gázszerződés szeptember 27-ei aláírásakor hangsúlyozta: a megújuló energiaforrás-termelést megbénító időjárás, az európai energiapolitika és árképzés, valamint a cseppfolyós földgáz amerikai szállítóinak a sokkal többet fizető ázsiai piacokra szállításai felelősek az európai gázár-robbanásért. Az orosz gázipari vállalat, amely idén eddig is rekordmennyiséget szállított Európába, tőle telhetően kész tovább növelni az exportot. (Képernyőkép a rendezvény hivatalos videója alapján)