971. BEKIÁLTÁS: A kazah ügy a propagandában

A Klubrádió a török sajtóhoz hasonlóan, részinformációkkal befolyásolta a közönségét.

kazahsztankirgizek2021-01-07rbc_ru.jpeg

Január 6-án, csütörtökön, moszkvai idő szerint éjjel 1 óra 20 perckor jelentette be Nikol Pashinjan örmény kormányfő, aki momentán az Oroszország által vezetett úgymond kis NATO, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) elnöki tisztét is betölti: orosz, belarusz, örmény, tádzsik, kirgiz békefenntartó erőket küldenek Kazahsztánba a helyzet normalizálására és stabilizálására. A műveletet gyakorlatilag azonnal el is kezdték. Ehhez képest ma, azaz január 11-én, kedden a Klubrádió még úgy tudta, s ezt ismételgette minden reggeli hírében, hogy

orosz csapatokat hívott be Kazahsztán államfője az országba.

Egy szót nem szóltak arról, hogy több állam, köztük a Törökország által szorgalmazott, a türk népek kereskedelmi, gazdasági, szociális, politikai és katonai összefogására építő turáni szövetséghez tartozók – a tádzsikok és a kirgizek – is részt vesznek a kazahsztáni akcióban. Kazahsztánt, Azerbajdzsánnal együtt, szintén a muszlim vallási alapon álló együttműködés egyik oszlopos tagjaként veszik számításba Ankarában.

A hivatalos indoklás szerint, az ODKB kazahsztáni feladata, hogy miközben a helyi erők felszámolják a január 2-án kezdődött, a megítélésem szerint jogos szociális követelésekért folyó tüntetésekre, sztrájkokra ráépült fegyveres csoportokat, amelyek üzletek tömegét rabolták ki, továbbá pénzkiadó automaták százait, s többek között megbénították az almati repülőteret és célzottan gyújtottak fel középületeket, szerkesztőségeket, addig a külföldi csapatok biztosítják a közellátáshoz, a közművek, a létfontosságú üzemek működéséhez szükséges intézményeket. Nem hihetem, hogy a Klubrádió általában tájékozott szerkesztői ne tudnák mindezt. Így csak arra gondolhatok, hogy

ahhoz a legalább két évtizedes amerikai propagandához igazítják a tényeket, hogy Moszkvának egyáltalán nincsenek szövetségesei.

Hirtelen azonban kiderült, hogy az említett országok fegyveres erőivel, továbbá a kínaiakkal, a mongolokkal tartott rendszeres hadgyakorlatok nem voltak hiába. Itt és most nem minősítem ezt abból a szempontból, hogy jó-e ez vagy sem nekünk, akik a NATO kötelékébe tartozunk, de a tények megmásítását, a csúsztatást nem fogadhatom el. Különösképpen nem egy magát tárgyilagosként beállító médiumtól, amely oly gyakran és a legtöbbször helyt állóan vádol ennek hiányával másokat. Már csak azért sem, mert ezzel saját hitelességét ássa alá, ami feltétezésem szerint nem célja a műsorkészítőknek. Mindenesetre a hallgatóknak biztosan a tényszerű tájékoztatás az érdeke, mert mi másért, ha nem ezért támogatják jelentős adományaikkal a Klubrádió szerkesztőségét. Azért biztosan nem, hogy most épp a kazah ügyek körüli propagandaháborúba is beszállva, csúsztatásokkal, félinformációkkal etessék őket.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a hír ma már az, hogy ,,Az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) két napon belül megkezdi csapatainak kivonását” – miként azt Kaszim-Zsomart Tokajev, az immár ténylegesen első számú kazah vezető közölte a parlamentben. Persze, amondó vagyok, várjuk ki a végét, s lássuk azt is, milyen ütemben történik a kivonás! Mindenesetre az orosz állami rádió, a Vesztyi FM magyar idő szerint 15 óráig nem szólt a csapatkivonásról. Magam csak a moszkvai idő szerinti 24 órás hírekben hallhattam erre történő utalást. Az orosz vezérkar szóvivője először azt jelentette be, hogy kedden újabb öt jelentős objektum őrzését vették át a külföldi erők. Csak ezt követően szólt arról, hogy „kidolgozzák a biztosítás feladatának a kazah biztonsági szerveknek való átadását, majd szervezett formában hajtják végre a csapatoknak az állandó diszlokációs körzetekbe való visszavonását”. Lakonikus nyilatkozatában Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, sem tett említést határidőről.

Természetesen érthető, hogy Tokajev sürgetné a csapatkivonást, hiszen a muszlim vallási elemekkel átszőtt, turáni nacionalizmusra építő eszmével áthatott közegben azzal fogják vádolni bel- és külföldi ellenfelei, hogy az ország idegenek – sőt keresztények – által történő megszállását kezdeményezte. Ezért érdeke a nevével fémjelzett helyzet mielőbbi megszüntetése. 

Ezt a szempontot nyilván megfontolják Moszkvában is, hiszen az ottaniaknak sem lehet érdekük, hogy a hatalomban általuk épp csak megerősített köztársasági elnök tekintélyét aláássák. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venniük, hogy az alapkérdések nem oldódtak meg. S nem csak azok, amelyekre első, minden tekintetben helytállónak bizonyult, a „Putyin mutatványa Kazahsztánnal” cím alatt utaltam: változatlanok a bonyolult geopolitikai összefüggések, és megmarad az oligarchák klánjai közötti ádáz küzdelem is. És főleg nem tűnnek el varázsütésre a gazdasági életet uraló, mindent maga alá gyűrő külföldi, mindenekelőtt az amerikai és a brit cégek ténykedésének súlyos szociális következményei.

A külföldi tőkések mohóságának ugyanis igen nagy szerepe volt a kazahsztáni zavargások kirobbanásában. Csakúgy, mint 2011-ben, amikor hasonló helyzet alakult ki. A Kazahsztáni Szocialista Mozgalom társelnöke, Ajnur Kurmanov a magyarul a Mérce által közölt nyilatkozatában többek között ezt mondta a neoliberális nyersanyag-kapitalizmus következményeiről:

„Az ország nyugati részén állandó a munkanélküliség. A neoliberális reformok és a privatizáció következtében bezárt a legtöbb vállalkozás. Az egyetlen szektor, amely továbbra is működik itt, az olajkitermelés – de az is legnagyobb részben külföldi tőkéből. Kazahsztán olajának akár 70 százaléka is exportra kerül nyugati piacok felé, s a nyereség legnagyobb része szintén külföldi befektetőknél landol. Amikor aztán az Atirau tartományban működő Tengiz Oil cég egyik pillanatról a másikra negyvenezer munkást bocsátott el, egész Nyugat-Kazahsztán sokkot kapott. Az állam a kisujját sem mozdította, hogy megakadályozza a tömeges leépítéseket. Azt is meg kell érteni, hogy egy olajmunkás öt-tíz családtagot tart el.

Kazahsztán voltaképpen egy nyersanyagkapitalizmus-modellt épített fel.

A lakosság körében rengeteg szociális probléma halmozódott fel, nagy a társadalmi bizonytalanság. A „középosztály” romjaiban hever, a reálszektor elpusztult. A nemzeti termék egyenlőtlen elosztása jelentősen hozzájárul a korrupcióhoz. A neoliberális reformok megsemmisítették a szociális védőhálót. És az a legvalószínűbb, hogy a nemzetközi cégek tulajdonosai azzal számoltak: „a cső etetéséhez” körülbelül ötmillió emberre van szükség, a több mint tizennyolcmilliós kazah lakosság egyszerűen túl sok. És éppen ez az, amiért ez a felkelés sok szempontból antikoloniális. A mostani tüntetések okai a kapitalizmus működésében gyökereznek. A jelenlegi társadalmi felzúdulás az elmúlt 30 év összes kapitalista reformpolitikája és azok romboló hatása ellen irányul.”

Mindez a mostanihoz hasonló helyzetet  bármikor előidézhet, amire akár Törökország is rámozdulhat. Hírek szerint Ankara enyhén szólva neheztelt, hogy egészen a legutóbbi hétig a Nurszultán Nazarbajev gyámsága alatt állt Kaszim-Zsomart Tokajev államfő Vlagyimir Putyinhoz fordult a segítségkéréssel, nem pedig Recep Tayyip Erdoganhoz . A török sajtó három napon át nem is szólt az ODKB-nek a polgárháború megelőzését, a békés viszonyok megteremtését szolgáló kazahsztáni hadműveletéről. Amikor pedig hírt adott róla, csupán az oroszok, a belaruszok és az örmények, vagyis csupán a keresztények részvételét említette, a muszlim kirgizeket és tádzsikokat nem.

Apróságnak tűnhet fel, mégis ennek a magatartásnak ugyanaz a gyökere, mint amit a Klubrádióval kapcsolatban felemlegettem: a hírt úgy tálalják a közönségnek, hogy az megfeleljen az előzetesen kialakított propagandaháborús szempontoknak. A főleg amerikai neoliberális felfogást és érdekeket szolgáló médiumainkban, amelyek sorába tartozik a Klubrádió is, általában az cél, hogy Oroszországot, s annak vezetőit a feketébbnél is feketébb színekkel fessék meg. Ők ugyanis – mint Antony Blinken amerikai külügyminiszter épp a kazahsztáni műveletekkel összefüggésben figyelmeztette az érintetteket – ahova beteszik a lábukat, nem egyhamar mennek el. Van – leginkább persze volt – ebben valami, de a mérleg másik oldala ennél jóval súlyosabb. Hiszen ma az USA körülbelül 750 kisebb-nagyobb katonai bázist tart fenn legalább 80 országban. A kép egy valóban egyensúlyra, tényszerűségre törekvő sajtó esetében, szerintem, ezzel a megjegyzéssel válik teljessé…#

CÍMKÉP: Január 7-én 150 főnyi kirgiz békefenntartó egységet és 19 katonai járművet szállítottak Kazahsztánba – A török sajtó három napon át hallgatott, majd csupán a keresztények részvételét említette, a kirgizeket, a tádzsikokat nem (Fotó forrása: rbc.ru)