1060. BEKIÁLTÁS: Csillag, a jó kapitalizmus apostola

Tálalásában szinte minden bajunk oka az a dilettantizmus, amivel a korrupt Orbánék kormányoznak.

csillagistvan.jpg

Az orbáni kormányzási módszerek bírálata uralta a Klubrádió október 18-ai „Reggeli személy” című műsorát” Benne Dési János beszélgetett Csillag István jogásszal, közgazdásszal, egykori gazdasági és közlekedési miniszterrel és – orákulummal. Azt sugallta – mint ahogy mindig ezt teszi –, hogy

a magyarországi helyzet csak azért olyan, amilyen, mert Orbán Viktor kormányoz egyfolytában idestova tizenhárom, plusz négy éve.

De bezzeg, ha az ő köréhez tartozók kezében lenne a gyeplő, egészen más irányba haladna a szekér! Mit ne mondjak, életemnek egy igen rövid, ám fölöttébb tanulságos szakaszában volt módon közvetlenül is megtapasztalni, hogy mennyire nem a gazdasági–szakmai–társadalmi ésszerűség vezérelte a miniszter urat, hanem a politikai holdudvarához való elkötelezettség, de ez már akkor sem ért meglepetésként. Azért nem, mert már nem csak régebbi tanulmányaim alapján, hanem a gyakorlatból is tudtam, hogy a rendszer, méghozzá nem a kormányzási szisztéma, hanem a rendszerváltozás óta ránk telepedett kapitalista rendszer és annak informális érdekviszonyai határozzák meg a mozgásterünket.

Gyakorlatilag mindannyiunkét, hiszen a tőkésnek kapitalistaként kell viselkednie, hogy tőkés maradjon annak összes előnyével és hátrányával. A bérből és fizetésből élő dolgozó munkás és alkalmazott pedig, ha megfeszül sem képes megszüntetni a kizsákmányoltságát, amíg dolgozóként része a rendszernek, mert ebből a meghatározottságból csak kis- vagy nagytőkéssé válással, illetve a rendszer kereteinek szétzúzásával szabadulhat. (Utóbbit nevezik forradalomnak. No és persze, a halál révén hagyhatjuk el az éppen regnáló földi poklot, miként ezt a vallások is hirdetik, ilyen-olyan sorsot jósolva az ismeretlenben.) Nincs ez másként azon tőkeszolgák – vállalatvezetők, középvezetők, a kormány és számos más intézmény irányítói – esetében sem, akik

a kapitalista oldalon közreműködnek abban, hogy a gazdagabbak még gazdagabbak, a szegényebbek még szegényebbek legyenek. S persze ezért, a tőkés rendszer hol jelentékeny összegekkel, hol kevésbé gáláns módon jutalmazza őket a dolgozók által megtermelt értéktöbbletből, vagyis a profitból.

Csillag István is ezek közé tartozott és tartozik, aki a műsorban például az agyelszívásra, a fiatalok és a középkorúak Nyugatra vándorlására úgy utalt, mintha annak oka kizárólag a hazai rossz társadalmi közérzet lenne, amit a korrupt Orbánék okoztak. Ebben a felfogásban fel sem merült, hogy a monopolkapitalizmus sajátosságaiban, a félgyarmati függő helyzetben is keresni kellene az elégedetlenség forrását. Vagyis olyan kényszerek vezetik erre az útra az egyéneket, főleg az EU munkaerőpiacának az elsősorban a nyugatiaknak kedvező megnyitása óta, amelyeknek a tőkés gazdaság keretei között maga Csillag István sem állhatna ellent, még ha maga lenne is a főminiszter.

Ő ugyanis – akár hozzám képest, aki szintén voltam másokat foglalkoztató kisvállalkozó, illetve különféle intézményekben közép-, sőt egy ízben felsővezetői körbe tartozó, bár a miniszterségig hál’ istennek sosem vittem – mintha nem tanult volna a tapasztalataiból. Egyre azt hirdeti, hogy a kapitalizmus jó, s az egyetlen lehetőség az emberiség üdvének elnyeréséhez. Egyszerűen szőnyeg alá söpri, hogy

     ♦ az alávetett országokból történő fizikai munkaerő- és agyelszívás szükségszerűen állandósítja, sőt növeli a centrumországok és a félperifériák–perifériák közötti fejlettségbeli különbözőséget,
     ♦ még a legfejlettebb kapitalista országok társadalmán belül is egyre növekszik az alul és a felül lévők közötti szakadék, ami nem csak az anyagi javakhoz, hanem a tudáskincshez való hozzáférésben is megmutatkozik, márpedig az utóbbi a tehetőssé válás elsődleges eszköze,
    ♦ a szüntelen növekedésre épülő kapitalista társadalmi-gazdasági rendszer szükségszerűen feléli a természeti erőforrásokat, vagyis az emberiség létalapját,
    ♦ a szabadversenyes kapitalizmusból monopolkapitalizmussá változott rendszer, amelyben a tőke az imperialista államokat is felhasználja a terjeszkedéséhez, újból és újból háborúkat generál.

Csillag István mindezt maga is megtanulta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, de úgy látszik, hogy az ezt követő, nyugati posztgraduális közgazdasági stúdiumokon teljesen kimosták agyából az efféle ismereteket. Nyilvános megszólalásaiban évtizedek óta olyan kritikátlanul lelkesedik a kapitalizmusért, mintha egyáltalán nem érzékelné annak árnyoldalait. Annak mélyelemzése helyett jobbára személyi kérdésként tálalja a történéseket, ráadásul a jelenségeknek mindig csak az egyik oldalát említve, érveit féligazságokra építve. Többek között ilyeneket mondott a Klubrádió mostani adásában is:

„Nem akkora a baj, mint amekkorát a kormányzat dilettantizmusa már eddig is okozott és a jövőben is elő fog idézni. Ez egy kapitalista gazdaság, akármennyire küzd ellene Orbán Viktor és egész csapata. Ez is egy hullámzó kapitalista gazdaság: egyszer hopp, másszor kopp. Valamikor a ciklusban felfelé, máskor lefelé megyünk. Most lefelé megy minden ország, de Magyarország azért megy gyorsabban lefelé, mert Orbán saját újraválasztása érdekében, a rezsicsökkentéssel, helytelen döntéseket hozott, és illúziókban ringatta a lakosságot.”

Megjegyzésem: Ebben szerintem is van igazság, bár egy picit nagyobb kitekintés a nyugati tőkének tett engedményekre nem ártott volna, jóllehet tudom, hogy ez az ellenzéki, nyugatos neoliberálisok szemében ugyanolyan tabu, mint a kormányon lévő, hazafias neoliberálisokéban.

„Amikor Putyinék, bizonyos értelemben (ugye milyen finom betoldás ez: „bizonyos értelemben”?), tavaly decemberben hadat üzentek a NATO-nak és az Egyesült Államoknak, s csapatösszevonásokat hajtottak végre a határon, teljesen világossá vált, hogy Putyin rátette a kezét a gázcsapra, tehát egészen világos volt, hogy zsarolni fog” – jelentette ki Csillag István.

Megjegyzésem: Hadat üzent volna Putyin? Ténylegesen még Ukrajnának sem. Ahogyan az USA sem tette ezt az utóbbi évtizedekben egyszer sem, amikor rátámadt egy tucatnyi országra. És hol marad az Oroszország elleni, évtizedekre, sőt két évszázadra visszanyúló amerikai doktrínák említése? A NATO Oroszország felé terjeszkedése, a 2014-es, a bizonyítottan Oroszország és az oroszok ellen irányult, az USA által szervezett kijevi puccs hatásának figyelembe vétele? Továbbá Ukrajna állig felfegyverzése, hadseregének a NATO elvei alapján, amerikai és brit tanácsadókkal, kiképzőkkel történő átszervezése, az ukrán-orosz határ szomszédságában az ottani oroszok ellen a kijevi kormány által indított, nyolc éven át zajlott, s most is zajló háború, és pusztítás, a 2021 végén és 2022 elején az orosz határ túloldalán végrehajtott ukrán csapatösszevonás?

Nem mellesleg, úgy emlékszem, hogy a gázmizéria még jóval korábban, a nyugati cégekkel együtt megépített, majd gázzal föltöltött Északi Áramlat-2 gázvezeték üzembe helyezésének megtagadásával kezdődött, illetve az Északi Áramlat-1-nek a Siemens által Kanadába javításra szállított, majd ott tartott turbináival való hercehurcával, végül a dán gazdasági övezetben annak felrobbantásával. Majd azzal folytatódott, hogy a nyugati országok az orosz bankokat sújtó, őket a nemzetközi valuta átutalási rendszerből kizáró szankciók miatt, az orosz gáz ellenértékét azonnal zárolták volna, ahogyan a Nyugaton lévő 300 milliárd dollárnyi orosz betétet. Következésképp, a pénz sosem érkezett volna meg Moszkvába, A gázt a rablásban igazán gyakorlott nyugatiak egyszerűen lenyúlták volna. Történt ez annak ellenére, hogy a járvány után hirtelen világszerte felfutott termelés miatt megnőtt a kereslet. Ezzel két okból is rentábilissá vált, sőt rendkívüli nyereséggel volt értékesíthető a drágán kitermelhető, a világba, közte Európába, igen költségesen szállítható amerikai palagáz.

„Orbán politikája arról szól, hogy fantomokkal küzd és bűnbakokkal dolgozik. Amiről most beszélünk a kormány által végrehajtott rablás. Kétezer milliárdot szórtak szét négy-öt hónap alatt novembertől áprilisig például nyugdíjprémium címen. Ki a fene hallott ilyet Európában, hogy nyugdíjprémium?” – hallhattuk az újabb szentenciát

Megjegyzésem: Itt a 2021-es, a nyugdíjasok kétségtelenül igazságtalanságokkal is terhelt, rendszeres inflációkövető juttatásai mosódnak össze a pandémia gazdaságra való hatásainak kivédésére tett intézkedésekkel, amelyeket bőven hoztak Nyugat-Európában és az USA-ban is. Utóbbiban helikopterpénzeknek nevezték ezeket, mert nem volt mögöttük fedezet. Ami most zajlik a világban, beleértve a fokozott amerikai fegyvergyártást, a nyugat-európai cégek leválasztását a számukra előnyös orosz piacról stb., azt szolgálja, hogy legalább részben betömjék például az amerikai állami költségvetésben tátongó rettenetesen mély szakadékot.

Nem folytatom idézetekkel, amelyekben a gaz, sőt „gyilkos” Putyin és a „könnyelmű” Orbán neve úgy szerepelt, mintha a nyugati politikusok – a nem eléggé előrelátó Angela Merkel kivételével – csupa bölcs döntést hoztak volna és hoznának. Csillag azt sugallta, hogy csak Orbánt kell elmozdítani – no persze Putyint is, mert szerencsére immár Merkel letűnt a színről –, s mindjárt jobb lesz a világ. Csakhogy ez, a folyamatokat néhány gonosz vagy tudatlan vezető döntéseire visszavezető, a háttérben működő tőkés érdekcsoportok érdekeit, egymással vívott lobbizásban és zsarolásban is megnyilvánuló harcát, még inkább

a társadalmi-gazdasági folyamatokat figyelmen kívül hagyó módszer nemhogy segítene az eligazodásban, inkább elfedi a mélyben ható meghatározottságokat, törvényszerűségeket.

Ha csak a legutóbbi, az Elvtársáért küzd Orbán és Novák című írásomat, vagy a magyar fasisztoid kormányzási rendszerrel foglalkozó cikkeimet átfutja az olvasó, rám aztán nehezen mondhatja, hogy nem igyekszem feltárni az orbáni országvezetés hibáit, sőt a szerintem a jövőt aláásó bűneit. De az ellen is tiltakoznom kell, ha valaki itt megáll, s azt sugallja: a kapitalizmus jó is lehetne, ha ő és köre gyakorolhatná a tőkések érdekében a közhatalmat. Hát, nem! Mert, ahogy mondják néhányan: a probléma maga a kapitalizmus!#

CÍMKÉP: Csillag István azt sugallta, hogy csak Orbánt kell elmozdítani – no persze Putyint is, mert szerencsére immár Merkel letűnt a színről –, s mindjárt jobb lesz a világ (Képernyőkép forrása: TV13 2018.10.24-i adása)