Az amerikai zavargások, a NATO európai tervei, a belső biztonság iránti vágyak mozgósították az embereket.

Orbitális csalás húzódik meg az oroszországi alkotmány-módosítás június 25-én kezdődött és július 1-jén lezárult szavazási folyamata mögött. Ezt sugallta Sz. Bíró Zoltán történész a Klubrádió július 2-i, reggeli gyorselemzésében. (52:10-nél) Dacára az 526 ezer 584, köztük ötven külföldi megfigyelőnek, annak ellenére, hogy 1600 társadalmi szervezet, 36 nem kormányzati szervezet (NGO) és 18 politikai párt képviselője érvényesítette a voksolást.

Az Oroszország-szakértő az előzetes közvélemény-kutatási adatokat vetette össze a hivatalos végeredménnyel. Utóbbi szerint a szavazásra jogosultak 65 százaléka adta le voksát, s közülük 77,92 százalék támogatta, 21,27 százalék elutasította a módosításokat. Ezzel szemben a magyar elemző arra hivatkozott, hogy korábban több közvélemény-kutató általában ötven százalék alá becsülte a várható résztvevők számát és a módosított alkotmány elutasítását jósolta. Például egy Sz. Biró által ismertetett, június 18–24. közötti, tehát előzetes, telefonos kikérdezés szerint a jogosultak 28 százaléka támogatta, 32 százaléka elutasította az előterjesztést. Ezen belül, e felmérés szerint, Putyin újrázásával csak 26 százalék értett egyet, 74 százalék elutasította ezt a lehetőséget. A magyar történész az előzetes adatok, illetve a végeredmény közötti hatalmas különbséget így kommentálta:

Az USA-ból jött kormányfő az afroamerikaiak helyzetéhez hasonlította a Szovjetunióbeli életet.

Magyarországon is mindent az oroszok nyakába szokásos varrni, ami a Szovjetunió égisze alatt történt. Ehhez képest nem egyszer figyelmeztettem arra:

Nem én vagyok az, aki az alantas kormánypolitikára vevő.

A fotó készítésének helye: Tiszaeszlár, ideje: 2020. június 23., 17:30. Készítője: Bakó Zoltán, akinek engedélyével illesztettem ide a képet. A következtetést az olvasóra bízom.

Teherán együtt lép fel Moszkvával a washingtoni diktátum ellen.

Minden jel szerint legföljebb zavarkeltési kísérletként értelmezhetők John Bolton, a korábbi amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó június 23-án megjelent emlékiratában a Moszkva és Teherán közötti kapcsolatokra vonatkozó kitételek. Mint előző jegyzetemben már érintettem, a Trump amerikai elnök által 2019. szeptember 10-vel, tizennyolc hónapnyi szolgálat után menesztett diplomata olyan mondatokat tulajdonított Vlagyimir Putyin orosz államfőnek Iránnal összefüggésben, amelyek akár meg is ronthatják a két ország közötti viszonyt. Bolton feljegyzései szerint az orosz elnök többek között kijelentette:

Az USA biztonságát tette kockára az elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója.

A Trump-adminisztrációnak két bírósági eljárásban sem sikerült megakadályoznia John Bolton, a korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadó memoárkötetének megjelenését. Így június 23-án, kedden a könyvesboltokba került az 570 oldalas „A szoba, ahol megtörtént” (The Room Where It Happened) című könyv. Annak ellenére, hogy a második tárgyaláson a bíró arra figyelmeztetett:

Marad-e valami a szotyola héján kívül a megkülönböztetett elbánásban részesített alpáriság után?

Szombat este, 19:30-kor a szemem láttára kapott díszkíséretet a lumpenitás. Kéretik pontosan érteni! Szándékosan nem lumpeneket írtam, vagyis nem emberek meghatározott csoportjára utaltam, hanem egy jelenségre. Abban a gondolatkörben használom itt a fogalmat, ahogyan Hankiss Elemér írt a „Proletár reneszánsz”-ról, vagyis a nyugati fogyasztói civilizáció torzulásairól. Csak hogy egészen egyértelmű legyen az olvasó számára:

Nagymamás esetlensége elterelte a figyelmet az érdemi tájékoztatás hiányáról, a botrányos intézkedésekről.

Szeretném azt hinni, hogy még a vele együtt érzők is azért rebegnek most hálát Müller Cecília országos tiszti főorvosnak, mert végre fellélegezhetnek, hogy nem kell napról-napra végignézniük nagymamás szerepléseit a járvány leküzdését irányító operatív törzs napi sajtótájékoztatóin. De mert egészen biztos nem lehetek ebben, szeretném leszögezni:

A lincselésekből kinőtt erőszakkultusz Amerika sikereinek talpköve. Utánzása zsákutca.

Nagy kérdés hogy az Amerikai Egyesült Államokban a George Floyd május 25-ei meggyilkolása óta folyó zavargásokra csupán az ország történelmében időről időre tapasztalható korrekciós igény kifejeződéseként tekintsünk, vagy egészen mély és átfogó, strukturális változások követeléseként? Írtam már erről a „Kifullad a lázadás az USA-ban, de a feszültség megmarad” című cikkemben. Ebben a Klubrádió egyik, józan hangvételű adására is utaltam. Hogy most ismét szóba hozom a témát, annak az az oka, hogy ugyanezen az adón az Eurozóna június 12-ei, pénteki adását a túlfűtött mítoszkergetés hatotta át. Például így:

Összekülönböztek a Magyar Közösség Pártjának vezetői a magyar–szlovák kormányfői találkozó előestéjén.

Nagy kockázatot vállalt magára Orbán Viktor kormányfő, amikor egy üveg kovászos uborkával ajándékozta meg a minap Igor Matovič szlovák miniszterelnököt. A kovászos uborka igen kényes valami. Furcsán is hathatna a szlovák politikus gyomrára, ha az érlelés nem sikerülne tökéletesen. Ráadásul e nélkül is vannak gondok.

Ha magyar anya lennék, már tervezgetném, mit csomagoljak a fiamnak, ha megjön a behívóparancsa.

Riasztó beszédet mondott Orbán Viktor kormányfő június 6-án, Sátoraljaújhelyen, egy turul-szobor avatásán. Aki hallotta, vagy olvasta, józan ésszel nem gondolhat másra: