A szociális válság Amerikában és másutt is kedvez a rendőrállam kialakulásának.

„Évente több mint ezren halnak meg rendőri erőszak áldozataként Amerikában. A fiatal afroamerikaiak körében az egyik legfontosabb halálozási ok a rendőri erőszak” – mondta Fodor Éva szociológus, a CEU egyetemi tanára a Klubrádió június 2-i, Reggeli gyors című adásában. (02:40-nél) Dési János műsorvezető úgy mutatta be őt, mint aki jól ismeri az Egyesült Államok társadalmát. Ez ad nyomatékot szavainak:

Száz éve sérelmeinket emlegetjük, miközben a környező országok, önmaguk szempontjából, egyre jobban élnek a szabadság lehetőségével.

Naná, hogy rutinszerűen előkerül József Attila, Illyés Gyula, Márai Sándor neve a százéves évfordulón! Csakhogy a többség múltról alkotott képe ábrándokkal tele, és kesergésbe hajlik emlékezése. A nacionalisták pedig a handabandázáson túl semmi érvényeset nem mondanak arról, mit is kellene tenni itt és most ahhoz képest, hogy

Mintha vonzaná a történelmi elemzést emlékezetpolitikával helyettesítő hatalomgyakorlás.

Megengedem, hogy őszinte érzelmeken alapul Karácsony Gergely budapesti főpolgármesternek a trianoni évfordulóhoz kapcsolódó kezdeményezése. Arra hívott fel, hogy június 4-én, Nagy-Magyarország megcsonkítására emlékezésként, álljon le egy percre a budapesti közlekedés. De a kisördög is munkál bennem. „Vajon nem húzódik-e politikai haszonszerzési szándék a javaslata mögött?” A baloldali történész, Krausz Tamás azonban nem volt ennyire kíméletes, mikor a „Hová mész, Karácsony?” című glosszájában többek között azt írta:

Alig van már, akinek ne kellene tartania attól, hogy megszorongatják ebben az országban.

Számomra három megállapítással maradt adós Fiala János ATV-beli, május 23-ai, szombat esti „Civil a pályán” című műsora. Először a Gurmai Zita MSZP-s országgyűlési képviselő megfuttatásából levont következtetésekkel kapcsolatban támadt hiányérzetem. Aki nem látta volna az adást, vagy nem tapasztalta volna a Hír TV műsoraiban a riporternek álcázott banditák megnyilvánulásait, hadd idézzek a kormánypárti televízió honalapjának május 22-ei ajánlójából:

A tranzitzóna valójában koncentrációs tábor, a nemzet fogalma pedig csak a tehetősekre terjed ki.

Egészen mostanáig Magyarország szégyenfoltjai voltak a déli határnál, a Tompa és Röszke közelében létesített, úgynevezett tranzitzónák. A konténertelepeken gyerekeket, nőket és családapákat tartott az Orbán-kormány hónapokon (néha több mint egy éven) keresztül. Egészen mostanáig, amikor Luxemburgban, az Európai Unió Bírósága egyértelműen törvénytelennek minősítette a menedékkérők magyarországi fogva tartásának körülményeit, amihez gyakran hozzátartozott az éheztetés. Pedig bűnük nem volt. Csupán elmenekültek a háborúk elől, amiket alapvetően a nyugati fehér ember indított országuk ellen.

De végre május 21-én, csütörtökön, váratlanul gyorsasággal, mindkét helyről átszállították a menekülteket emberhez méltóbb befogadó állomásokra. Írhatnám, hogy minden jó, ha a vége jó. Írhatnám, hogy ami eddig történt, azért a magyar kormányt illesse az embertelenség vádja. De sajnos a bélyeg valamennyiünkre ráég. Ráadásul az ellenzék, meg az értelmiség azzal is tetézte ezt a gyalázatot, hogy átvette a rezsim szóhasználatát. A lényeget palástoló tranzitzónákként beszélt róluk, már ha beszélt. Mindenesetre így hivatkoztak és hivatkoznak a telepekre a magukat a kormánytól elhatároló médiumokban is. Valójában…

A költő az ellenkezőjét képviselte annak, amit a miniszter vele akart hitelesíteni.

A „Varga Judit könnyedén veszi” című minapi jegyzetemnek eredetileg volt egy mellékszála, amit végül mellőztem. Azzal mentettem el a szöveget, hogy néhány nappal később önálló dolgozatként is megállhat a lábán. Az igazságügyi miniszter Petőfi Sándornak ezt a sorát emelte május 18-i Facebook-cikkének élére:

Belebukhat Joe Biden, az amerikai demokraták elnökjelöltje, Trump kihívója, az ukrajnai ügybe.

A Joe Biden–Petro Porosenko ügyeletek újabb, szégyenteljes részletei kerültek nyilvánosságra május 19-én, kedden. Az Ukrajnában jelenleg hatalmon lévő „A Nép Szolgája Párt” egyik frakción kívüli parlamenti képviselője Andrej Derkacs sajtótájékoztatón mutatott be egy sereg hangfelvételt. Ezek megpecsételhetik az amerikai Demokrata párti elnökjelölt sorsát.

Laza nyilatkozatokkal építi imázsát az igazságügyi miniszter, miközben a jogállam maradványának megőrzése a tét.

A nagy költők, a nagy írók, a nagy gondolkodók nevével könnyű visszaélni. Minden, s annak ellenkezője is alátámasztható mondataikkal. Most épp az imázsát tudatosan és önállóan építő Varga Judit igazságügyi miniszter osztja ki az ellenzéket Petőfi Sándor egyik sorával a Facebook-oldalán:

A magyar ügy bagatellizálása érdekében került a lábbeli az ENSZ-ben az asztalra.

Kuriózumnak szentelte május 18-i bejegyzését Zöldi László internetes Médianaplójában. A „Hruscsov az ENSZ-ben mit csinált a cipőjével?” című írásban arra a csaknem hatvan évvel ezelőtti eseményre emlékeztetett, amiről annyi mendemonda kering. Kollégám fölsorolt közülük néhányat. Miután azonban belenéztem az orosz nyelvű Wikipédia „Ботинок Хрущёва”, azaz „Hruscsov cipője” szócikkébe, nyilvánvaló, hogy a magyarázatok száma az általa felsoroltakhoz képest is jóval több. Ezek idézésével nem járulnék hozzá a fals történetek szaporításához. Inkább afölött időznék el, hogy

Schanda Tamás János vasárnapi fellépése aligha nyugtatta meg a cégeket és a munka nélkül maradókat.

Újabb játékos jelent meg a pályán. Az Orbán Viktorhoz érzékelhetően egyik legközelebb álló miniszter, Palkovics László beosztottja szembement Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnökének másfél héttel ezelőtti optimista prognózisával, de még Varga Mihály pénzügyminiszter korábbi kalkulációjával is.