A politikusok már szállítják a kemény szavakat a párizsi merényletek nyomán.

Az Iszlám Állam a nyugati vezetők kezére játszik. Az Európai Unió tagállamaiban az állam- és kormányfőknek sikerült teljesen lejáratniuk magukat azzal, ahogyan a menekültek ügyében szónokoltak. Hol ilyen, hol olyan dörgedelmeket, sőt ostobaságokat kiáltottak világgá, de valójában tehetetlenkedtek, költséges pótcselekvésekkel múlatták az időt. Nyugatabbra és Keletebbre is igazából csak arra futotta erejükből, hogy egymás alá pakoljanak. Viszont a péntekről szombatra virradó éjszakán, Párizsban végrehajtott hat merénylet ismét hősies pózba merevíti őket.

Véleményterroristák hálójában

Ismét, hiszen tíz hónapja a Charlie Hebdo szerkesztősége, meg egy kóser üzlet elleni terrorista támadás a francia fővárosba terelte a nyugati, főleg az európai országok vezetőit. Felvonuláson biztosították szolidaritásukról az élclap munkatársait, akik a szabadság nevében mindenki meggyőződését készek kigúnyolni: muszlimokét, keresztényekét, zsidókét és így tovább. Büszkén vallották és vallják: előttük senki és semmi nem tabu.

A saját elveiket mindenek fölé helyező bajkeverők értékrendjét tették magukévá a nyugati vezetők azon a párizsi felvonuláson. Persze azt hitték (Hitték?),  hogy a szólás szabadsága, a polgári szabadságjogok mellett állnak ki, holott véleményterroristák hálójába kerültek. Kart karba öltve álltak néhány percig a menet élére. Amikor megszólaltak, előbb pátosz volt a hangjukban, aztán pedig határozottság. Megfogadták, hogy megtorolják a vért ontók cselekedeteit. Egyszerűen átléptek azon, hogy véleményterroristákat védenek. Mintha nem tudták volna, hogy csak Európában, és csak a huszadik században hányszor követte a gondolatterrorizmust véres diktatúra…

Talán ezért, vagy más okból, de hosszú csend következett. A határozottságból még annyira sem telt, hogy megtudja a világ, ténylegesen kik is voltak a januári merényletek elkövetői. Mert amit az első napokban az orrunkra kötöttek, igen nagy hiányérzetet, mi több furcsa kételyeket keltett az emberben. Azóta viszont semmi.

Gúnyolódtak az orosz halottakon

A Charlie Hebdo viszont ott folytatta, ahol abbahagyta. Például gúnyrajzokkal ünnepelte, hogy október 31-én, az egyiptomi légtérben, a Sínai-félsziget fölött, nagyrészt orosz állampolgárokkal a fedélzetén katasztrófa történt egy utasszállító repülőgéppel. Több mint kétszázan haltak szörnyet. Abból, hogy néhány nyugati ország – de Oroszország is – azonnal megkezdte ott lévő állampolgárainak kimenekítését, majd megtiltotta a hazai polgári légitársaságoknak, hogy Egyiptomba repüljenek, csaknem bizonyos, hogy merénylet történt. Ám itt, a keresztény Nyugaton – a bulvárhíradók beszámolóinak kijáró rutinszörnyülködéstől eltekintve – csaknem közöny fogadta az esetet. A katasztrófáét is, meg a Charlie Hebdo rajzait is. Az FB-profilképeknek az orosz zászló, egyébként a franciáéval megegyező, színeivel való maszkolásáról sem esett szó...

Oroszország a közel-keleti terroristákat felhizlaló Amerika, meg a NATO, vagyis a Nyugat jóváhagyása nélkül döntött úgy, hogy beavatkozik a harcokba. Viszont a szíriai állam vezetőjének kérésével is alátámasztva és a térség minden fontos vezetőjével, köztük az izraelivel, előre egyeztetve. A térséghez kapcsolódó stratégiai céljai mellett többek között azért, mert elege lett abból, hogy az USA és szövetségesei négy éven át nemhogy tehetetlennek bizonyultak a terrorizmus elleni harcban, hanem ellenkezőleg: a ma már legalább félszáz terrorista szervezet, köztük a tálibok és az Iszlám Állam megerősödését érték el. Ezzel, egyebek között, elősegítették, hogy a közel-keleti harcokban kiképzett és onnan visszatérő orosz állampolgárok a jövőben még több merényletet kövessenek el, mint eddig.

Amikor az orosz vezetők a szíriai beavatkozásról döntöttek, részben azt tették, amit Nyugat-Európa évek óta elmulaszt. Ott vették fel a harcot saját iszlám radikálisaikkal és azok megbízóival, ahol azok ténylegesen vannak. Ellentétben a nyugati államokkal, amelyek a térség stabil államainak szétroncsolásával, részben a velük kötött egyezségek felrúgásával a világ egészét fenyegető terroristák helyzetbe hozását érték el. Olykor még a fegyverekkel és pénzzel való ellátásukhoz is hozzájárultak, hol közvetlenül, hol pedig közvetve.

A baj növeli a politikusi népszerűséget

Amikor ezeket a sorokat írom, az október 13-ai párizsi merényletben elhunytakat 129-re teszik. A hírekből arra lehet következtetni, hogy az áldozatok száma alig fog alatta maradni az orosz repülőgép katasztrófájában meghaltakénak. Még nem tudhatjuk, hogy a Charlie Hebdo ezen is gúnyolódni fog-e. Azt azonban már igen, hogy a nyugati világ vezetői ismét hősies szónoklatokat tartanak. Elébe mennek az emberek várakozásainak, s ezzel egyszersmind szítják is a hangulatot.

Szókészletükben hirtelen megszaporodtak az olyan kifejezések, mint a háborús támadás, biztonsági intézkedések, rendkívüli állapot, fokozott ellenőrzés, kijárási tilalom, riasztás, készültség, a rendőrség mozgósítása, a katonaság szükség szerint bevetése és persze a FÉLELEM. Amint az a poszt címképén is olvasható Hollande államfő szövegéből a szerkesztők által kiemelve: „Amit a terroristák akarnak, félelemmel tölt el minket”. 

Mindehhez a politikusok méltóságteljesre lassult mozdulata, hanghordozása, egész lénye azt sugallja: a helyünkön vagyunk, tesszük a dolgunkat – ÉRTETEK.

És nőni fog, ebben biztosak lehetünk. Mert a nép máris hálás nekik. Egy csapásra megfeledkezik arról a mohóságról, amellyel részben ugyanezek a vezetők áldásukat adták Libanon, Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria, csaknem Tunézia és Egyiptom szétverésére, hogy Afrika délebbi tájairól említést se tegyünk. A nép egy pillanat alatt elfeledkezik arról, hogy a közösségi médiumokban hány olyan közlést lájkolt és osztott meg az elmúlt években, amelyek a mindent felfaló tőke érdekében ténykedő ostoba és korrupt politikusokat gúnyolták ki.

Ebben a szent pillanatban a tömeg most is ugyanúgy viselkedik, mint a nagy háborúk kezdete előtt már annyiszor: az önnön csalhatatlanságába vetett hittől vezérelve, és saját fehér keresztény (?) magasabbrendűségének tudatában reagál a helyzetre, amit aztán így üzen meg a muszlimoknak a néphangulat uszályába került újságíró:

Apropó! Hány fegyvergyár is működik a háborúkkal sújtott térségekben? És, ha lényegében egy sem, akkor nem lehetséges, hogy annak a gazdagságnak, amire oly büszkék vagyunk, nem a mi fegyvereladásaink az egyik forrása? Ami pedig a jólétet illeti, hogy van az, hogy már pártunk és kormányunk is beadni látszik derekát, és a gyermekéhezés megszüntetését tűzi ki. Persze, értem én, veszély közepette ilyen kicsiségekre nem adunk.

Annál kevésbé, mert a nép névtelen fiai – a szabad világból üzenő cikkhez hozzászólók kommentjei jól példázzák ezt – máris ünneplik azt, ami a helyzetből következhet-következik. Lelkesednek azért, hogy végre jönnek a kemény idők, amikor megmutathatjuk nekik (NEKIK!), kik is vagyunk. Persze, még nem gondolnak azokra a jövőbeni sáros csataterekre, amelyek szélén tetűktől, meg patkányoktól hemzsegő lövészárkokban gubbasztanak, miközben otthon maradt szeretteikre fanatikusok vadásznak, egykori lakásaikra pedig bombák hullanak majd. #

Majd elfelejtettem: a trágár álneveket és kommenteket minden magyarázat nélkül kitörlöm. De ez nem az egyébként inkognitóban mocskos beszéddel élvezkedők véleményszabadságának korlátozása, mert a véleményét, pro és kontra szalonképesen mindenki kifejtheti - KDL