Ungváry Krisztián új perspektívába helyezte a II. világháborút. Végre nem kell bajlódni a kínos előzményekkel.

A Hír TV április 24-ei esti adásában egy asztalhoz ültették Ungváry Krisztián történészt és a Magyarországon élő, oroszországi csecsen üzletembert Magomed Daszajevet, aki a műsorvezető felvezetése szerint úgymond nehezményezte, hogy az egyik budapesti tüntetésen festékkel kenték össze a Szabadság téri szovjet emlékművet, s ezért a csecsen férfi „elbeszélgetett az egyik aktivistával, Komáromy Gergellyel. Ezt követően a magyar aktivista egy videó-felvételen kért bocsánatot a tettéért”.

Igen, jól érzékeli az olvasó: nem az eset másik szereplőjét hívták be a stúdióba, hanem egy magyar történészt, akinek persze a csecsen, ha megfeszül sem vitapartnere a történelmi szakkérdésekben. (Komáromy – mint ahogy most látom a csatorna honlapján – huszonnégy órával később lesz vendége egy másik műsornak.) De ezt most hagyjuk! Idézzük csupán a beszélgetésből azt a részt, amelyben Daszejev - a videón 11:35-től - azt mondta: „A háború – az Ungváry által a műsorban értelmezett szövegösszefüggés szerint is, a Szovjetunió által vívott Nagy Honvédő Háború – azzal kezdődött, hogy a hitleri csapatok megtámadták a Szovjetuniót, nem pedig fordítva”. Erre válaszolta Ungváry Krisztián, hogy „A háború azzal kezdődött, hogy a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot Németországgal közösen. Azzal kezdődött, hogy Hitler és Sztálin szövetkeztek arra, hogy megtámadják Európát”.

Erre Daszajev csak azt válaszolhatta, ami minden történelemkönyvben szerepel: „a náci hadak 1939. szeptember 1-jén megkezdték a háborút (Lengyelország ellen), 1941. június 21-én (22-re virradóan) hajnalban Hitler megtámadta a Szovjetuniót”. Ezek az adatok szerepelnek abban a könyvespolcomról leemelt kötetben is, amit egy brit történész, A.J.P. Taylor jegyez, s ami 1988-ban, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg Magyarországon A második világháború képes krónikája címmel. Viszont, ha hallgatunk Ungváry Krisztiánra, egészen új perspektívába kerül a II. világháború, s végre nem kell bajlódni a kínos előzményekkel:

– 1936-ban Németország felrúgta a locarnói egyezményt és nagyarányú újrafelfegyverkezésbe kezdett.

– 1936-ban Németország és Japán aláírta a Szovjetunió elleni antikomintern egyezményt, ami új lendületet adott Japán kínai gyarmatosító törekvéseinek, majd 1938-ban és 1939-ben is sikertelen offenzívát indítottak, hogy megsemmisítsék a Mandzsúriában lévő szovjet csapatokat.

– 1937 novemberében a brit kormányfő, Chamberlain bizalmas üzenetet küldött Hitlernek arról, hogy Ausztria és Csehszlovákia kérdését meg lehet oldani Németország javára, feltéve, hogy „sikerül elkerülni a rend komoly következményekkel járó megbontását”. Ezt követte Ausztria annektálása, majd az 1938-as müncheni egyezménnyel Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország megegyezett Csehszlovákia felosztásáról. Csehország nagyvonalúan értelmezett német ajkú területeit átadták Németországnak, majd valamivel később Szlovákia formálisan független állam lett.

– 1938 decemberében a nyugati hatalmak elfogadták, hogy Lengyelország német csatlós lesz. Ám ennek Lengyelország ellenállt, Franciaország és Nagy-Britannia pedig tehetetlenül sodródtak az eseményekkel. Többek között nem tudták magukat rászánni arra sem, hogy megegyezzenek a Szovjetunióval és a vele folytatott tárgyalásokat megszakították. Ebben a helyzetben ajánlott Hitler kölcsönös megnemtámadási és semlegességi paktumot a Szovjetuniónak, amit az – miután egyértelmű volt, hogy a nyugatiak Kelet felé akarják nyomni a náci Németországot – 1939. augusztus 23-án elfogadott.

– Az úgynevezett Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka szerint Finnország, Észtország és Lettország a szovjet érdekszférába került, Litvánia a németbe, illetve megegyeztek abban, hogy adott esetben Lengyelországot nagyjából a Nagy Katalin által is kialakított etnikai határvonal mentén osztják fel.

– Nyugaton felzúdultak a Szovjetunió úgymond aljassága ellen, de amint brit történész, Taylor írja: „Ez a szemrehányás hamisan csengett azoknak a brit és francia államférfiaknak a szájából, akik előzőleg tevékenyen elősegítették Csehszlovákia kettéosztását, és még most is arra törekedtek, hogy újabb egyezményt kössenek Hitlerrel Lengyelország rovására”.

– 1939. szeptember 1-jén hajnalban a náci német csapatok megtámadták Lengyelországot. Lengyelország azonnal nyugati szövetségesei segítségét kérte, de semmitmondó válaszokat kapott. Szeptember közepén benyomultak a szovjet csapatok is a lengyel, köztük a korábbi orosz területekre.

– Ezután Hitler Nyugatnak fordult, majd 1941. június 21-ről 22-re virradóan megtámadta a Szovjetuniót.

Ez történt. Vagyis minden arra utal, hogy - nem elhallgatva Hitler és Sztálin szerepet, a többi nagyhatalom bűnös taktikázásainak, tehetetlenkedéseinek szintén nagy szerepük volt a végzetes eseményekben, a világégésben, amelynek okaival, lefolyásával kapcsolatban, annyi féligazság, vagy egészen hamis kering a köztudatban. Éppen ezért több mint nyugtalanító, ha egy viszonylag nagy nézettségű televíziós műsorban egy történész a világot csak feketében és fehérben akarja láttatni, azt eredendően jókra és rosszakra osztja, s elfogult álláspontját erősítő megállapítást éget az emberek agyába. Persze, lévén magam sem történész, lehetséges, hogy ebben nem nekem van igazam. Akkor igazítson ki a nagyérdemű! #

CÍMKÉP: Magomed Daszajev és Ungváry Krisztián vitája a Hír TV-ben. (Forrás: Hír TV honlapja)