Kisajtolta az ő népéből a milliárdokat, s ezzel kiérdemelte, hogy megsimogassák a buksiját a nemzetközi sportvezetők.

A modern világban nem a pénz a legfontosabb – bár vannak ilyen elméletek is –, hanem a bizalom. Pénzt majd csinálunk valahogy – úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna –, de a bizalmat nem lehet csak úgy előhúzni az ember zsebéből – mondta Orbán Viktor a 2015. május 15-én tartott beszédében, a Dagály strandon épülő uszoda alapkőletételén.

A vizes vébé megnyitójához kapcsolódva idézte tegnap, július 14-én az RTL Klub Híradója a két évvel ezelőtti mondatokat. (Szövegrészlet 03:34-nél) Az általam átnézett egykori tudósításokban arról már nem számoltak be a riporterek, hogyan is képzelte el a miniszterelnök a bizalomépítést. De persze nem kell hozzá nagy fantázia: miután Mexikó visszalépett a megrendezéstől, kormányunk – afféle magyaros virtussal – úgy döntött, a hátralévő elképesztően rövid idő alatt is kisajtolja az ő népéből a vizes vébé pénzügyi feltételeinek megteremtését.

És lőn! Az eredetileg tervezett pár milliárd helyett később huszonötre módosított költségek ma 130 és 170 milliárd forint közötti összegre rúghatnak. A kormány tényleg úgy viselkedett, ahogyan előre bejelentette a miniszterelnök: a pénz nem számított. És ezzel – a félázsiai rendszerek autoriter vezetőihez, sőt diktátoraihoz hasonlóan – a pazarló beruházásokkal, a puccos megnyitóra egy kisváros éves költségvetésének megfelelő összeg felhasználásával Orbán is kiérdemelte, hogy megsimogassák a buksiját a minden ilyen ügyleten jól kereső, a sportvilágszervezeteket uraló vezetők. Az a minimum, hogy hasonló esetekben hálát rebegnek az urak. Megtette ezt a hebegő FINA-elnök is. A megnyitón Julio C. Maglione többször kiemelte Orbán Viktor miniszterelnök folyamatos támogatását.

Dagadhat a honfiúi kebel!

És bizonyára dagad is. Ebben a helyzetben csupán egy dologra szeretnék figyelmeztetni. A pénzt nem valahogy csinálják, amint ezt fent idézett beszédében kifejtette a magyar kormányfő, hanem a bonyolult társadalmi munkamegosztás során az értéket teremtő, szellemi és fizikai erőfeszítések összességének következtében jön létre, mint az ezt az értéket kifejező, szimbolikus csereeszköz. Ha részben vagy egészben elmarad a többletérték létrehozása, mert például egy adott ország kormányai nem teremtenek ehhez kedvező feltételeket, akkor nem marad más hátra, mint az, ami Magyarországon is történt és történik: megrövidítik azokat, akik létrehozták és létrehozzák a pénz hátterében lévő, a célokhoz képest a kelleténél kisebb értékeket.

Kétségtelen, hogy a megrövidítésben, vagyis összességében a társadalom elszegényítésében, az Orbán-kormány különösen találékonynak bizonyult és bizonyul. Az úgymond pénzcsinálás - valójában a jövedelemátcsoportosítás - eszközei közé tartozik a (kis)keresetek és a (magyarországi) vállalkozások bevételeinek és jövedelmének túladóztatása, az árucikkek többségének árára rakódó 27 százalékos forgalmi adó, a benzin- és a gázolaj árát terhelő, összességében több mint 50 százalékos adóterhelés, az oktatásból, az egészségügyből, a szociális, a közszolgáltatási, a közlekedési, a közigazgatási szférából kivont milliárdok és így tovább, és így tovább.

Persze jó ideje nyilvánvaló már, hogy ezek a lépten-nyomon ismételt érvek a híveket nem ingathatják meg. Az ő bizalmuk töretlen a vezér iránt. E tekintetben Orbán Viktor egyelőre nem is téved nagyon, amikor a vizes vébéhez hasonló presztízsrendezvényeket szorgalmaz feltétlen követőinek elvarázsolására. Mert ők gondolkodás nélkül hitelt adnak a valahogyan való pénzcsinálás miniszterelnöki meséjének. A többségnek pedig – szintén egyelőre – láthatóan úgy is mindegy. Én is csak azért írtam meg e jegyzetet, hogy legalább magam ne veszítsem el a józan ítélőképességemet.#

CÍMKÉP: A kölcsönösen boldog Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Julio C. Maglione, a FINA, a Fédération Internationale de Natation elnöke – Összeköti őket a pénz (Fotó forrása: 24.hu)