Az orbáni felfogásban a belső ellenség az ország hatvan százaléknyi része.

Orbán Viktor világossá tette, hogy csak a saját hatalma érdekli. Így történt ez már a február 18-ai miniszterelnöki évértékelőben is, ami inkább volt választási kampányindító beszéd, mint kormányfői megnyilatkozás. Erről írtam akkor, hogy az volt a benyomásom: Magyarországgal neki már nincs dolga.

Azóta azonban változott a helyzet. Nap, mint nap égbekiáltó botrányok kerülnek nyilvánosságra. És hiába a szinte mindent uraló pártállami propaganda, kissé csökkenni kezdett az addig megingathatatlannak látszott Fidesz támogatottsága. Úgyhogy Orbán Viktornak – a hatalom elvesztésének félelmétől vezérelve, családtagjai börtönnel való fenyegetettségének árnyékában – lélekben is vissza kellett térnie Magyarországra, ahol aztán most minden eddiginél világosabbá tette, hogy neki csak azok számítanak, akik rá szavaznak.

Ez nem igazán új üzenet a kormányfőtől. De talán ennyire hangsúlyosan még sosem szólt csak a pártja híveihez – az országos ünnephez méltatlanul, egy valójában megint csak választási beszédben. A szónoklat ugyanúgy, mint az előtte zajló, a múlt és a jelen üzeneteit összecsúsztató, visszafogottságában is látványos műsor hatása egymást erősítette. Egyszóval hibátlan volt, ha a megcélzott közönség – a Kossuth téren magasba tartott táblák tanúsága szerint a főleg a kormánymédiával befolyásolt vidékiek – várakozásai felől nézzük. Akik pedig nem tartoznak ebbe a körbe, nos, azokra kimondatott: ellenségnek tekintendők az országon belül és kívül.

Ami az utóbbiakat illeti, az évek óta tartó kampánynak megfelelően Orbán Viktor ismét azt jelölte meg célként, hogy harcolni kell a más földrészekről idejövők ellen. Mert el akarják venni az országunkat, le akarják cserélni a nyelvünket, az övékével akarják felváltani a kultúránkat. Szövetségesnek tekinti ebben Lengyelországot, Szlovákiát és Csehországot. Sem Ausztriát, sem, Szlovéniát, sem Horvátországot, sem Szerbiát nem említette. Brüsszelről a szokásos elidegenítő kontextusban szólt. Nyugat-Európáról, mint olyanról és Oroszországról nem beszélt. Márpedig nélkülük nem fog menni. Most sem megy – bármit is gondolnak erről a lelkes hívek. Mint ahogy Románia nélkül sem, ahonnan ugye autóbuszokkal hozták a lehetséges szavazókat.

Az orbáni felfogásban a belső ellenség az ország hatvan százaléknyi része. Azok, akiket szavai szerint egy nemzetközi hálózat bérelt aktivistái, cinkosai, Soros György ügynökei szerveznek. Azok, akik nem a magyarság újbóli, úgymond élethalál harcát vezető Fidesz-re szavaznak, s akik éppen ezért ugyebár nem tekinthetők magyarnak, s akik felé meglebegtette, hogy a választások után erkölcsi, jogi, politikai elégtételt vesznek rajtuk. Hogy konkrétan kiken, s mi lesz a bűnük? – nem fejtette ki. Talán az, hogy ellenzéki pártoknak segítettek. Esetleg teleszórták a médiumokat, az internetet a hatalmon lévők és családtagjaik gátlástalan tolvajlásainak elképesztő történeteivel…

Persze, majd akkor is azt mondják, mint most: „Nekünk Magyarország az első!” És a lózung fedezékében ők és köreik, továbbra is számolatlanul követik el a köztörvényes bűnöket. Feltéve persze, ha olyan túlhatalom birtokába kerülnek, amit más politikai erő nem korlátoz. Ennek révén aztán, ugyanúgy, mint az elmúlt években, mentesíthetik magukat a számonkérés alól. És ugyebár, az ő szempontjukból, ezért a célért semmi nem drága. A csahosoknak a közösből való pénzek, földek, üzletrészek osztogatása, a túlárazott állami megrendelésekből való részeltetés, a politikai és üzleti ellenfelek előzetes letartóztatásba helyezése hónapokra, a kisemberekben illúziók keltése hazugságok terjesztésével, sokszoros átverésével. Mindent egybe vetve a nemzet erkölcsi tartásának aláásása, meggyengítése. A színpadi hatás sok fortélyával elért lelkesítő körülmények, az összetartozunk érzésére építő tömegmozgatás ellenére, vagy ha úgy tetszik, éppen ezek által, ennek volt alárendelve az ország 2018-as központi, március 15-ei ünnepsége is. Ám ami egyeseknek felemelő, az talán másoknak, szintén magyaroknak, esetleg kétségbeejtő, helyenként már-már félelmetes is lehet... #

CÍMKÉP: Orbán Viktor a magyarok szívét általában megdobogtató szimbólumrengeteg közepette, Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház főigazgatójának a budapesti Kossuth térre tervezett színpadán Fotó: Index / Barakonyi Szabolcs