A brüsszeli merényletek ismét azt bizonyítják: kolosszális hiba volt, hogy a nyugati titkosszolgálatok lényegében beszüntették az oroszországiakkal való együttműködést.

A brüsszeli robbantásos merényletek lehetséges hátteréről elmélkedve, az iszlámállamista-szervezet mellett, Oroszország érdekeltségét is felvetette a Klubrádió március 22-ei, keddi, kora délutáni adásában a műsorvezető. Néhány órával az események után azt mondá a gyors beszédű újságíró: Oroszországnak érdeke valamiképpen gyengíteni az Európai Unió egységét. A riporter Tálas Péter egyetemi tanárt, biztonságpolitikai szakértőt sokkolta a felvetéssel.

Az utóbbit szinte kizárnám – hangzott a válasz lélegzetvételnyi szünet után. Nem gondolom, hogy Oroszország terrortámadások… „Nem, nem, nem nem – vágott közbe a műsorvezető. – Nem az hangzott el, hogy Oroszország terrortámadásokat szervezett volna, de hogy a haszonélvezője, vagy politikai haszonélvezője, esetleg… Így hangzottak el a találgatások”.

Ezzel az aznapra rendelt, az oroszokkal rémisztgető feladat kipipáltatott:

a belgiumi tragikus eseményeket is sikerült a moszkvai vezetés elleni szokásos hangulatkeltésre használnia a rádió egyik meghatározó műsorvezetőjének. Persze, Tálas Péter rutinosan, a „Korai lenne” szöveggel hátrált ki abból, hogy a „Mindenért Putyin a hibás” fedőnevű propagandajátszmában használják fel. Majd gyorsan arra terelte a szót, hogy „a belga terrorelhárítás, és általában a belga belbiztonsági szervek működése nem kifogástalan, elég komoly kritikák érték egyébként a párizsi, novemberi terrortámadás után”. (A rádió archívumában: 2016.03.22. 12:28 – 22:45-től.)

Történetesen Tálas Péternek ez a véleménye egybeesett az orosz állami tévé kedd esti Vesztyi.doc műsorának a brüsszeli eseményekkel foglalkozó, amerikai, németországi, szíriai, törökországi újságírókat, politológusokat is felvonultató vitájában megszólalt orosz szakértők és politikusok megállapításával: a terrorizmus elleni nyugati küzdelem látszatintézkedésekben merül ki.

A nyugat-európai titkosszolgálatok elkényelmesedtek az elmúlt évtizedekben.

A politikusok abban a hitben ringatták magukat, hogy Európától távol is meg lehet vívni ezt a háborút, s gyakorlatilag felszámolták a titkos ügynöki tevékenységet. Nem fordítottak gondot arra, hogy beépüljenek a terrorszervezetekbe. Ellenkezőleg hagyták, hogy az USA-szövetséges Szaúd-Arábiából Európába áttelepült vahabita hittérítők átformálják az európai fővárosok addig világias felfogású iszlám közösségeit, s fiatalokat nyerjenek meg a dzsihád, a szent háború számára.

Szergej Zseleznyák, az oroszországi parlament alelnöke szerint kolosszális hiba volt, hogy a nyugati titkosszolgálatok lényegében beszüntették az oroszországi hasonló szervezetekkel az együttműködést, s figyelmen kívül hagyták azokat az információkat, amelyeket megosztottak velük. A kilencvenes években valósággal tapsolt a Nyugat, amikor Oroszország naponta küzdött a kaukázusi terrorizmussal. Miután megsemmisítették a tűzfészkeket, a nyugati titkosszolgálatok tárt karokkal fogadták a Törökországon és a közel-keleti államokon át náluk jelentkezett banditákat, hogy majd Oroszország elleni akciókban használják őket. Csakhogy ezek mára önállósították magukat, ezért ideje lenne a stratégiai együttműködés újbóli megalapozásának.

Ezek a mostani terrorakciók tréningek – figyelmeztettek mások az orosz állami tévében.

A jelenlegieknél jóval gyakoribb és rombolóbb hatású merényletek következhetnek, ha nem fogunk össze. De mindez nem egyszerű biztonsági kérdés. Miközben az emberi jogokról papoló beszédekkel folyókat lehet rekeszteni, miközben a demokráciaexport jelszava alatt szuverén államok belügyeibe avatkoznak a gazdag államok, hogy saját érdekeiket érvényesítsék, a vesztesek és a győztesek közötti szakadék egyre nő. Márpedig a terrorizmusnak ez az alapja. Mind nagyobb tömegek döbbennek rá, hogy nincs egyenlő esélyük a sorsuk javításában. Emiatt a szegény országokban egyre többen szánják el magukat arra, hogy bármilyen eszközzel, de beleszóljanak életfeltételek megváltoztatásába – hallhattuk az adásban elsősorban az orosz résztvevőktől.

Ehhez képest ma még a Klubrádió befolyásos műsorvezetője is ott tart, hogy egy ilyen tragikus eseménysort, mint a brüsszeli robbantássorozat, a ruszofóbián alapuló ködösítésre használ fel. Átgondolatlanul ahhoz asszisztál, hogy rejtve maradjon a hallgatók előtt:

momentán nem az Európai Unió szenved az Oroszország elleni gazdasági és politikai szankcióktól, hanem fordítva.

Nem Oroszország van abban a helyzetben, hogy gyengítse az EU-t, hanem az Amerikai Egyesült Államok. Nem Oroszország, hanem az USA teremtett a megelőző években olyan helyzetet, hogy útját állja Brüsszel és Moszkva egyre gyümölcsözőbb gazdasági-politikai együttműködésének, ami – bizony, bizony – az USA világhatalmi szerepének végét is jelenthette volna. Mint ahogyan azokat a szerződéstervezeteket sem a Kremlben, hanem Washingtonban és New Yorkban írták, amelyekről jó ideje folynak a lényegében titkos, EU-USA, úgynevezett szabadkereskedelmi tárgyalások, s amelyekről pillanatnyilag annyit tudunk: ezek révén szeretnék az amerikai cégek totális érdekszférájába vonni Európát, beleértve azt is, hogy a nemzeti kormányoknak sok esetben úgy kelljen táncolniuk, ahogyan a tengeren túl fütyülnek.

Nem mintha Oroszország maga lenne a megtestesült ártatlanság. Például az ukrajnai ügyekben, ezen belül is a Krím visszacsatolásában, okkal találhat az ember kifogásolni valót. Csakhogy ebben az esetben is kétszínűség az ujjal mutogatás, ha az ember azokra a mondvacsinált ürügyekkel indított hadműveletekre, bombázásokra, puccsokra, államfőgyilkosságokra, zavargásokra gondol, amelyeket a demokrácia-export jelszavával Jugoszláviában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten csak az elmúlt két évtizedben szervezett meg a washingtoni adminisztráció az ősrégi Monroe-elv jegyében. Ez ugye azt mondja ki, hogy

az USA a világ bármely részén jogot formál a katonai beavatkozásra, ahol az amerikai érdekek ezt megkívánják.

A globális éghajlatváltozás mellett ennek a behatolásnak és az anyagi-kulturális rombolásnak a következménye a Közel-Keleten és az Észak-Afrikában támadt több milliós népvándorlás hullám. A csupán a pillanatnyi gazdasági haszonra figyelő gondolkodásmódnak a sok más melletti egyik következménye az USA hadereje által megdöntött Szaddam Husszein iraki államfő szélnek eresztett légiója, amely amerikai fegyverekhez jutván a rabló-iszlamizmus, a radikális iszlám terrorizmus legfőbb letéteményesévé vált mára.

És hát ennek alapján írták az ukrajnai forgatókönyvet is – bizonyíthatóan évekkel a 2014-es véres polgárháborút megelőzően. Ennek következtében hajlik aztán a megfigyelő arra, hogy eredendően ne Oroszország beavatkozásának tulajdonítsa mindazt, ami ma történik Ukrajnában, hanem azt is mérlegelje, amit a Kreml vezetői mondanak: azért voltak kénytelenek lépni, mert az amerikai befolyási övezetet – beleértve a katonait is – immár Oroszország nyugati határáig terjesztették ki, s mert a NATO égisze alatt a legnagyobb orosz városoktól mindössze néhány száz kilométerre telepített amerikai haderő hovatovább lehetetlenné tesz egy esetleges válaszcsapást. Ebben a helyzetben azzal is számolni kellett, hogy az Oroszország által szerződések alapján használt Krímbeli támaszpontra az USA hadereje teszi rá a kezét…

Természetesen mindezt sem Tálas Péter, sem más szakértő még akkor sem részletezhette volna a Klubrádiónak adott néhány perces interjúban, ha történetesen egyetértene a fenti érvekkel. A mindenkori műsorvezetők, riporterek, újságírók felelőssége volt és marad, hogy témafelvetésükkel, kérdéseikkel, oldalvágásaikkal kiknek milyen érdekét szolgálják. Részt vesznek-e propagandistaként a vélt, vagy valódi hatalmi érdekek kiszolgálásában, avagy a konfliktusok elsimításában vállalnak inkább szerepet. Mindenesetre nekem az a benyomásom, hogy az adott helyzetben a Klubrádióban a propagandista meggondolás érvényesült. De sebaj, mert innen szép előrelépni! Soha nem szűnik meg a lehetőség arra, hogy bárki síkra szálljon nemesebb ügyekért is. #

Címkép forrása: Ren TV

KIEGÉSZÍTÉS: A poszt írásával egy időben az oroszországi államfővel, a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel Moszkvában tárgyalt a német külügyminiszter. A témák: terrorizmus elleni küzdelem a brüsszeli eseményekkel összefüggésben, a közel- és közép-keleti helyzet, benne kiemelten Szíria ügye, az ukrajnai helyzet, a német külügyminiszter szerint biztatóan alakuló kétoldalú kapcsolatok. E tárgyalások még be sem fejeződtek, amikor a moszkvai repülőtéren landolt az amerikai külügyminiszter külön gépe. ##

2016. 03.24.: Obama amerikai elnök felhívta telefonon Putyin orosz elnököt, hogy fogadja a Moszkvában partnerével tárgyaló John Kerry amerikai külügyminisztert. A több mint szívélyes megbeszélés témái: mindenekelőtt Szíria, kisebb részben Ukrajna, nem az orosz államfő szintjén a terrorizmus. Kulcsszó: egyensúly. Egyensúlyt teremteni minden erő között, minden területen.

A közel-keleti témákról is szó volt Putyin és Abu-Dzabi trónörökösének mai találkozóján. Az orosz delegáció összetételéből azonban arra lehet következtetni, hogy itt az energetika (a kőolaj-kitermelés), a fegyverkereskedelem, a befektetések kérdései kaphattak nagyobb hangsúlyt. ###