A Szovjetuniónak a fasizmus elleni küzdelemben odaveszett 25–28 millió halottját, a 12 millió árvává lett ottani gyerek áldozatát kezdi elfeledni a világ.

Az USA és Franciaország lakosságának többsége, továbbá a németek fele úgy tartja, hogy az amerikai fegyveres erők játszották a kulcsszerepet a fasizmus legyőzésében a II. világháború alatt. Az orosz Regnum ügynökség közlése szerint erről tanúskodnak azok az adatok, amelyeket egy nemzetközi közvélemény-kutatás keretében gyűjtött össze egy francia és egy brit intézet. (Válaszolhatsz te is kérdőíven szereplő kérdésre a poszt végén!)

Németország, az USA, Franciaország és Nagy-Britannia lakosságának mindössze 15%-a felelte, hogy a II. világháború alatt a fasizmus legyőzésében a Szovjetuniónak volt meghatározó szerepe. A britek 59%-a vélte úgy, hogy országuk játszotta a főszerepet a győzelem kivívásában. A franciák 58%-a, a németek 50%-a, az amerikaiak 79%-a gondolja azt, hogy elsősorban az USA-nak volt köszönhető a siker.

A nemzeti elfogultság mellett alighanem a hollywoodi filmeknek van döntő része abban, hogy a nemzetközi közvéleményben az Amerikai Egyesült Államok áldozata minden más ország fölé emelkedett. Hogy mennyire hatékony volt a tudatipar ténykedése, az a brit történész, A. J. P. Taylor adataiból is kiderül. Mert „A második világháború képes krónikája” című, az Akadémiai Kiadónál 1988-ban megjelent kötetben olyan adatokat közölt, amelyekből a mai köznapi vélekedéssel ellentétes következtetések adódnak:

– Meghalt minden 22-ik szovjet, 25-ik német, 46-ik japán, 150-ik olasz és brit, 200-ik francia és 500-ik amerikai katona.

– A modern kor háborúinak történetében először több polgári személy halt meg, mint katona. A lakosság számához viszonyítva Lengyelország szenvedett a legtöbbet: polgárainak 15%-át veszítette el: 300 ezer katona halt meg és 5,8 millió polgári személyt gyilkoltak meg a németek; egyharmaduk zsidó volt.

– A Szovjetunió lakosságának 10%-a halt meg a háborúban: 6 millió katona elesett, 14 millió katonát és polgári személyt legyilkoltak a németek. (Megjegyzem: az orosz nyelvű Wikipédia szerint a tényleges szovjet veszteségek, amelyeket sokáig inkább alulértékeltek, hogy a hadvezetés, elsősorban Sztálin felelősségét kisebbítsék, jóval nagyobbak voltak: lakosság 1939-ben – 170 millió 500 ezer; mozgósított katona: 34,5 millió; katonai veszteség: 8,9 millió; sebesülés: 15,6 millió; fogságba került katona: 4,5–5,7 millió; polgári áldozat: 15,7 millió. Ennek alapján akár 15% is lehet a meghaltaknak a lakosság egészéhez viszonyított aránya.)

– Taylor szerint Franciaország 200 ezer katonát és 400 ezer civilt vesztett. Nagy-Britannia 300 ezer katonája esett el, 62 ezer lakosát ölték meg a bombák és odaveszett a kereskedelmi flotta 35 ezer tengerésze is. (A brit történész adataihoz képest a hivatkozott orosz nyelvű Wikipédia nem csak a Szovjetunió, de a nyugati országok veszteségeiről is nagyobb értékeket közöl.)

– „Az Egyesült Államok úszta meg legolcsóbban 300 000 katonát veszített, az európai és az ázsiai hadszíntéren körülbelül egyenlő arányban, polgári lakost pedig egyet sem” – írja Taylor. (Megjegyzem: az orosz források 3000 amerikai polgári halottról is tudnak.)

– A Szovjetunióban 1710 város 70 ezer falu, 6 millió ház és 31 ezer 850 gyár pusztult el; 5 millió lovat és 17 millió szarvasmarhát raboltak el a németek. Lengyelország ipari kapacitásának fele, Jugoszláviáénak a harmada maradt meg.

– A pénzügyi veszteségek mértéke az orosz nyelvű Wikipédia szerint milliárd dollárban: Szovjetunió – 610, USA – 137, Nagy-Britannia – 150, Németország – 300, Olaszország – 100, Japán – 150, más országok – 350, Mindösszesen: 2600.

Egészen pontos adatok nyilvánvalóan nincsenek a veszteségekről. És persze ezeken kívül még sok szempontot be lehetne emelni egy ilyen méricskélésbe. De olyat aligha, ami alapvetően megváltoztatná azt, hogy mely ország népeit érte a legnagyobb csapás, s mely ország kényszerült a legtöbb áldozatra a nácizmus leverése érdekében addig is, amíg a többiek végre hajlandók voltak érdemi ellenlépéseket tenni. De még ennek során is épp az USA volt az, amely úgy időzített, hogy Nagy-Britannia rovására, aztán még inkább a Szovjetunió kárára hosszú távú stratégiai előnyökhöz jusson szövetségesei kivérzése révén. És akkor még nem említettük az USA egyes bankjai és a náci Németország háború előtti pénzügyi együttműködését, vagy azt, hogy a Standard Oil egészen 1944-ig szállított kőolajat és benzint Hitler országába. (Egy olvasói kérdésre a kommentek között összefoglaltam az orosz nyelvű cikk ezzel kapcsolatos állításait.)

Ehhez képest különösen fájdalmas, hogy a háború vége után 71 évvel ilyen mondatokat kell leírnunk. De az elesettek, az áldozatok iránti tiszteletből kell ezt megtennünk. Még akkor is, ha az emberhalállal való kufárkodás látszata miatt rossz érzés támad bennünk. És még akkor is, ha tudjuk, hogy szinte esélytelenek vagyunk a hollywoodi filmek manipulációja, a mai politikusok által a háborúval kapcsolatos torzítások elleni harcban. Mert a lelkekért folyó háború 1945. május 9-e, a fasizmus feletti győzelem napja óta is nap mint nap zajlik, miközben persze a fegyverek is dörögnek.#

 Címkép: Jevgenyij Haldej híres, a szovjet zászlónak a Reichstagra tűzéséről egy nappal a tényleges esemény után készült fotója egy mai mém alapjaként: „Ne engedjük, hogy átírják a történelmünket!”