Az oroszok kis hányada támogatja Hodorkovszkij és otthoni liberális társainak nézeteit.

Két egymást követő napon lényegében ugyanazt a témát tűzte napirendre az Euronews, illetve az orosz állami televízió: Oroszország érdekeit szolgálja-e Vlagyimir Putyin rendszere? Június 3-án, pénteken, az európai csatorna The Global Conversation című műsorában a Jukosz olajipari cég egykori vezére, a tíz évet börtönben töltött Mihail Hodorkovszkij Oroszország szíriai beavatkozásáról beszélve érintette ezt a kérdést, amikor ezt mondta:

„A Kreml szíriai beavatkozása nem arról szól, hogy jobb irányba terelje a világ dolgait. Még csak nem is arról, hogy megvédje az orosz nemzeti érdekeket. Csakis saját magukat védik, a saját hatalmukat. Szíria kísérlet arra, hogy eltereljék az emberek figyelmét a valódi problémákról olyan virtuális ügyek felé, amelyek csak a tévé képernyőjén léteznek az orosz társadalom számára. Éppen ezért Putyin nem megbízható, hosszú távú szövetséges Szíriában. Csak a saját problémáit oldja meg, nem a világ vagy Oroszország problémáit.”

Az orosz haza nem eladó

Az Euronews riportere, Isabelle Kumar kérdéseivel, keresztkérdéseivel megpróbálta sarokba szorítani partnerét, de az igazi ütközet mégiscsak előző éjszaka, az orosz állami tévécsatorna Pojedinok (Párbaj) című műsorában zajlott. Itt ugyanis a riporter, Vlagyimir Szolovjov „csupán” a témát vetette fel, s szokásához híven rafináltan moderálta az összecsapást, de a feszültséget a két szögesen ellentétes felfogású politikus nézetkülönbsége generálta.

»Nem partner és nem ellenség, hanem stratégiai probléma – így jelölte ki az Európai Unió az Oroszországgal való viszony perspektíváját – hangzott a műsorvezető felvezető szövege. A szankciókkal gyakorolt nyomás viszonyai közepette azt javasolják az elnöknek (Putyinnak), hogy csökkentse a geopolitikai feszültség szintjét. Putyin válasza: „Nem kereskedünk a szuverenitásunkkal.”«.

A putyini rendszer elkötelezettje, a Szuty Vremenyi társadalmi mozgalom vezetője, Jevgenyij Kurginjan politológus így reagált a felvetésre: „Az a javaslat, hogy a szuverenitásunkat külföldi befektetésekre váltsuk, mindenekelőtt amorális. Ez ugyanolyan, mintha az elsőszülöttségi jogot eladná valaki egy tál lencséért. Ugyanakkor értelmetlen is a felvetés. Azért még soha senki semmilyen igazi stratégiai befektetéshez nem jutott, mert feladta a szuverenitását. Tehát egy ilyen alku egyszerre amorális és értelmetlen is.”

Ceausescu sorsára juthat Putyin

A Jobboldali Erők Szövetsége társadalmi mozgalom elnöke, a magát liberális ellenzékiként meghatározó Leonyid Gozman álláspontja sok tekintetben megegyezett az Euronews-ban szereplő Hodorkovszkijéval. Entrée-jában például azt mondta: „A közönségnek ahhoz a részéhez fordulok, amelynek elege van abból a szövegelésből, hogy szuverenitásunkban vagyunk fenyegetve, meg hogy meg akarnak hódítani bennünket. Vezetőink teljes elszigeteltségbe taszítottak bennünket. Feláldozzák az emberek életminőségét geopolitikai ambícióik érdekében, s mindenekelőtt azért, hogy megtartsák hatalmukat. Azt mondom a nézőknek: ne féljenek, ez előbb-utóbb elmúlik, visszatérünk még a normális élethez.”

Legyen elég ennyi annak, a talán többeket meglepetésként érő,  érzékeltetésére, hogy az úgymond putyini televízióban ilyen, s még ilyenebb hang is helyet kap. Gozman gyakran személyében is élesen támadta az orosz államfőt és az Európára feltétel nélkül nyitott, bár orosz sajátosságait megőrző Oroszország mellett tört lándzsát. Vele ellentétben Kurginjan az erős állam által támogatott, a kezdeményezőkészségét visszaszerző, hazai tőkés osztály megerősítését követően tartotta csak lehetségesnek a külföldi befektetők nagyobb arányú, újbóli beengedését az országba. Gozman viszont az Euronews-ban megszólaltatott Hodorkovszkijéhoz hasonló nézeteket fejtett ki. Például mindketten az Oroszországban úgymond egyetlen ember által megtestesített „szokásos autokratikus rendszert”, akarják megreformálni, egy demokratikus Oroszországért szálltak síkra „normális parlamenttel, a hatalmi ágak szétválasztásával, ahol az életet maguk az emberek határozzák meg”.

Ám, amint az Euronews riportere is rávilágított: Putyint „egy friss felmérés szerint az emberek 82 százaléka támogatja.” Hodorkovszkij azzal reagált erre, hogy „Oroszországban sajnos nagy hagyománya van a tekintélyelvű vezetésnek. (...) Senki sem fog igazat mondani egy szociológusnak, egy közvélemény-kutatónak, mert mindenki arra gyanakszik, hogy kapcsolatban vannak a titkosszolgálattal. (...) A másik a jól ismert „túsz-szindróma”. Az emberek sorsa a Kreml urától függ, ezért megpróbálnak hűségesek lenni hozzá a fejükben is. És persze a propaganda, az kitűnően működik”. Eszmefuttatásának ezt a részét azzal zárta: „Ceausescu népszerűsége 92 százalékos volt, két hónappal később mégis szomorú véget ért”.

Oroszország egy és oszthatatlan

Ennek hallatán az európai polgár szinte már keresztet is vetett Putyinra. Csakhogy az Euronews nézője most is, mint a legtöbb esetben, nem hallhatott igazi ellenvéleményt. A riporter, bármennyire is igyekszik, soha nem képes egészen helyettesíteni a megszólaltatott politikus politikai ellenlábasát. Ez az Euronews-ban ebben az esetben is így volt, ellentétben az orosz állami tévében látott tétmérkőzéssel. Ráadásul – csattanós válasz ez a közvélemény-kutatási eredmények Hodorkovszkij általi lekicsinylésére – az orosz állami tévében zajló több mint másfél órás vitát a közönség folyamatos, a képernyőn is látható szavazása kísérte. Márpedig ennek végeredménye szerint: a putyinista Kurginjan álláspontját támogató 74 ezer 600 szavazattal szemben Gozman (ha úgy tetszik: Hodorkovszkij) nézeteit, kerekítéssel, 6 ezer 400 tévénéző vallotta magáénak.

Értem én, hogy a szavazást is lehet manipulálni. De ha azt veszem, hogy az Euronews-nak nyilatkozó üzletember-politikus maga is következetesen kitért a Krím visszaadását, vagy éppen a politikai gyilkosságok Putyin személyéhez való kapcsolását firtató kérdések elől, akkor már nem is olyan biztos, hogy Hodorkovszkij annyira más Oroszországot vizionál, mint ahogyan azt most érzékelni vélik egyesek. Pláne, ha azt a véleményét is figyelembe veszem, hogy az Oroszország elleni szankciók inkább csak jelképesek, s hogy szerinte a bajokat csak maguk az oroszok orvosolhatják.

Ez bizony akár az Oroszország szuverenitása melletti, a Putyinéhoz hasonló elkötelezettségként is felfogható. Különösen akkor, ha az Euronews-ban megszólalt Hodorkovszkij záró gondolatát is felidézem: „ebben a hatalmas országban az a rengeteg ember, még a börtönben is, mind ugyanahhoz a kultúrához tartozik. Európában multikulturális világot találtam. Ha például Németországban vagyok, aztán egy órányi autózás, és egy teljesen eltérő kultúra következik, mondjuk Franciaország. Oroszországban hét órán keresztül repül az ember, de a kultúra ugyanaz. Ez rendkívül fontos vívmány. Ha olyat hallok, hogy Oroszországnak nem kellene ilyen nagynak lennie, hogy fel kellene osztani, azt nem tudom komolyan venni. Aki ilyesmit mond, az nem érti, hogy mi egy nagy egész vagyunk”.

Persze, ha meggondolom, nincsen ebben semmi új. A 19. század második felének orosz diplomata-költő óriásának, Fjodor Tyutcsevnek versét így magyarította Szabó Lőrinc: „Oroszországot, ész, nem érted; / méter, sing sose méri fel: / külön úton jár ott az élet – Oroszországban hinni kell!” Ennél prózaibban a legutóbbi posztomban azt rögzítettem erről: „Az oroszországi viszonyok, történelmi okokból is, annyira bonyolultak, hogy legtöbbünk, akik nem abban a kultúrában nevelkedtünk, nemhogy helyesen megítélni nem tudhatjuk ezeket, de még leírni is csak hézagosan vagyunk képesek.” Gyakorló propagandisták, akik közé a külpolitikai újságírók nagy részét is sorolom, politikai, gazdasági és katonai szakértők, no és handabandázó politikusok! Kéretik mindezt figyelembe venni, amikor Oroszországról tetszenek elmélkedni! Nem Putyin miatt, hanem a tisztánlátásunk, saját országunk sorsa érdekében...  #

Címkép: Mihail Hodorkovszkij az Euronews 2016. június 3-ai adásában