Riporter a háborúban

Mindezt az orosz állami tévé tudósítója jelentette vasárnap este. Jevgenyij Poddubnij és forgatócsoportja hónapok óta tartózkodik a térségben. Feltételezhetően azért képesek a szíriai hadsereg akcióiról gyakorlatilag testközelből, naponta beszámolni, mert mozgásukat az orosz katonai tanácsadók közreműködésével a szír hadsereg biztosítja. A riporter mindezt azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy élő bejelentkezéseiben a moszkvai stúdióból rá nyomást gyakorló műsorvezetők kérdéseit gyakran azzal utasítja vissza: ezt nem tudom megerősíteni, mert ott nem jártam...

Ennek eredményeként az oroszországi tévénéző abban a kiváltságos helyzetben van, hogy eredeti tudósításokon keresztül követheti az eseményeket. A CNN, az Euronews és a többiek – egy-egy stáb alkalmi kiruccanásától eltekintve – általában amatőr, gyakran csak okostelefonnal készült, nem egyszer az Iszlám Államszervezet által célzatosan eljuttatott (!), manipulált képeket használnak a szíriai helyzetről kiadott, gyakran washingtoni keltezésű, hivatalos közlemények zanzásított közléseinek illusztrálására.

A jelenség egyáltalán nem új. Wisinger István: A televízió háborúba megy című kötetében írja, hogy a brit BBC megrendszabályozása, az újságíróknak a harctereken való mozgásának úgymond nemzeti érdekből történő korlátozása már 1985-ben megkezdődött. Az amerikai hírtelevíziók több fokozaton – úgynevezett hotel-tudósítások, katonai ellenőrzés melletti csoportos látogatások szervezése stb. – keresztül jutottak el addig, hogy a harmadik iraki háborúban „a televíziósok már lényegében fegyver nélküli, egyenruhás tagjai voltak a katonai egységeknek. Ők is csak szigorú szabályok szerint végezhették tevékenységüket (...), amelynek érdemi részével kapcsolatban nem lehetett illúziókat táplálni”.

Túszok voltak a civilek

A körülmények miatt aligha lehet magabiztosan kijelenteni, hogy Poddubnij és csapata függetlenül dolgozik. De ez még mindig több, mint a nyugati televíziók mai gyakorlata. Az orosz riporter, aki ennek előtte megjárta a kelet-ukrajnai összecsapások színhelyeit is, gyakran láthatóan élete kockáztatásával, napról napra küldi beszámolóit a szíriai katonai akciók mindenkori helyszínéről. Szavainak ez ad hitelt, akár manipulációs szándékot tulajdonítunk nekik, akár nem. Mindenesetre vasárnap este arról is beszélt, hogy Aleppóból több tízezer, az iszlamisták által lényegében túszként kezelt civilt mentettek ki az elmúlt napokban. Ellátásukról csak az orosz hadsereg gondoskodik, nyoma sincs a napok óta ígért nyugati humanitárius segélynek.

Poddubnij a héten arról is beszámolt, hogy Aleppóban mindent elpusztító támadás ért egy menekülteket ellátó, az orosz hadsereg által működtetett tábori kórházat. Két orosz ápolónő is az áldozatok között volt. Szombaton temették őket az orosz Távol-Keleten, Birobidzsánban. Szintén a hét krónikájához tartozik, hogy Moszul ostrománál az amerikai légierő gépei kétszer is véletlenül bombáztak csak civilek által lakott külvárosi negyedeket. A két „baráti tűznek” több mint száz halálos áldozata volt.

Sokasodnak a kérdőjelek

Az orosz légierő valamivel több mint egy éve kapcsolódott be a már négy esztendeje folyó, kívülről is ösztönzött, szíriai polgárháborúba. Moszkva érzékelhetően az iraki amerikai magatartást igyekszik követni: távol akarja tartani katonáit a szárazföldi műveletektől. De a napi tudósításokból is kiderül, hogy ilyen-olyan okok miatt egyre több a tanácsadó, az aknamentesítést végző, a segélyosztást, a kórházi ellátást szervező katona, s ennek megfelelően egyre több az orosz áldozat. Oroszország eddig a közel-keleti mocsár szélén mozgatta embereit, de mert a helyzet egyre kevésbé ígér gyors megoldást, ilyen kérdéseket kell megválaszolniuk a Kreml vezetőinek, amikor arról döntenek, beljebb merészkedhetnek-e az ingoványba:      

- Alkalmas-e a szíriai hadsereg arra, hogy az ország kijelölt határai között kontrollálja a helyzetet?

- Belátható időn belül nyugvópontra juthatnak-e a konfliktusok magában Szíriában, s általában a térségben? Ma úgy tűnik fel, hogy a maihoz képest kiszámíthatóbb és élhetőbb viszonyokat fenntartó korábbi diktátorok amerikai beavatkozással való eltávolítása óta, szociális és más okokból, szüntelenül újraszerveződnek a radikális, Nyugat ellenes iszlám elvakult követőinek fegyveres csoportjai. Ezen belül, a jelenlegi Szíria területén a különféle nemzetiségek és az egymással szemben álló, vallási csoportok ugrásra készen várják, hogy érvényesítsék érdekeiket.

- Hosszabb távon is azzal kell-e számolni, hogy az USA érdekében áll a feszültség fenntartása? Ez azzal függhet össze, hogy a régiónak jelentős szerepe van a világ kőolaj-termelésében, Afganisztánnak, amerikai cégeken keresztül, a különleges fémek bányászatában, s mindez az Egyesült Államok gazdasági érdekeit közvetlenül érinti. Emiatt, az oszd meg és uralkodj elv jegyében juthatnak közvetlenül, illetve Törökországon és Szaúd-Arábián keresztül fegyverhez a gyakran egymással rivalizáló csoportok, ami tartósítja az itteni kaotikus állapotokat, de ez láthatóan kifejezetten elősegíti a nyugati cégek profitérdekeinek érvényesítését. 

- Ebben a helyzetben siker koronázhatja-e Oroszországnak azt a törekvését, hogy megmentse az Aszad-rezsimet, s ennek révén egyetlen Földközi-tengeri katonai bázisát? A közel-keleti szerepvállalással eredményesen veheti-e fel a harcot Oroszország a saját területei ellen innen induló iszlámállamista terrorakciókkal, vagy más védelmi vonalat kell keresnie ehhez? Azaz, arra kényszerül-e Putyin, hogy feladja Szíriát?#

Címkép: Az iszlamisták korábban már több ókori templomot pusztítottak el Palmirában