Márki-Zay Péter tanácsadóinak hamar eszébe jutott a kutyaharapást szőrével népi bölcsessége.

Hogy mióta, s hányféle helyzetben kommunistáztak már a világon, talán össze sem számlálható. Pedig a kifejezés – az Újkor hajnala óta, a híveiket az európai üldöztetés elől az amerikai kontinensre menekítő szerzetesek szándéka és a későbbi tanok szerint is – ,,csupán” arra utalt, hogy

a közösség egészének érdekei szerint kellene berendezni egy adott társadalmat.

Persze, gyakran azok is tehettek arról, hogy a kommunista, a kommunizmus szitokszóvá vált, akik őszinte hittel kötelezték el magukat az eszme mellett, majd a cél szentesíti az eszközt felfogásától, vagy bigott hitektől vezérelve, olyan utópisztikus elméletet erőltettek egyes közösségekre, országokra, melyeket a klasszikusok sosem vallottak. Marxnak például eszébe nem jutott, hogy a kommunizmus egy olyan végső társadalmi állapotot jelentene, amelyben egyfajta földi paradicsom jönne létre.

Ő a kommunizmust mozgalomként határozta meg, amelynek részeként, hosszú változások sorozatában, a termelőeszközök ellenőrzése – kellő biztosítékok mellett a visszaélések ellen – a dolgozók (nem egyszerűen a munkások) kezébe kerül. Ők aztán olyan közösségi társadalom építését végeznék majdan, ahol – szüntelen küzdelemben – fokozatosan kiteljesedhetik emberi leglényegük, anélkül, hogy a létért és a tökéletesedésért való erőfeszítés valaha is befejeződhetne.

Amikor az előző cikkemben a debreceni fiatalok 1956-os követeléseit említettem, illetve a munkástanácsokról írtam, számomra úgy tűnt fel, hogy akik akkor a petíciókat fogalmazták, vagy a gyárak munkásellenőrzés alá vételét kezdeményezték, inkább értették a marxi megközelítést, mint a jelenkoriak.

Ráadásul a hétvégén, s azt követően szintet lépett a magyarországi kommunistázás.  

Orbán Viktor miniszterelnök, a kormányzó párt vezetője az október 23-i megemlékezésen, ami inkább volt választási nagygyűlés, mint az ‘56-os felkelők emléke előtti tisztelgés, ilyen mondatokkal tüzelte és tódította népes hallgatóságát: „Ezzel a Magyarországgal húzott ujjat 2006-ban ismét a KOMMUNISTÁK ÚJ NEMZEDÉKE. / …a Brezsnyev-doktrína levegője járja át Európát. Ideje volna, hogy Brüsszelben is megértsék, velünk még a KOMMUNISTÁK se boldogultak.”

A kormányfő a kommunistázást a baloldalizálással cserélgette, mintha nem tudná maga is, hogy az Andrássy út másik végén gyülekezett ellenzékieket legföljebb a parlamentben az általuk elfoglalt székek elhelyezkedése szerint illetné meg ez a kifejezés. Mert ők is ugyanolyan tőkepártiak, mint az orbánisták. Tehát társadalmi értelemben vett jobboldaliak, akik a tőkével nem csupán történelmi szükségszerűség miatt működnek együtt a dolgozó osztályok rovására, hanem kormányzásuk kifejezetten a tőkés pozíciók erősítésére irányult és fog is irányulni.

Következésképp a két fél korrekt megkülönböztetése – főleg azt követően, hogy a választókért versengő új belépők között magukat kifejezetten jobboldaliként meghatározók is vannak – kormányzók és ellenzék lenne. Utóbbi pártjai a konzervativizmus és a neoliberalizmus ideológiájának különféle árnyalatait képviselik, és közöttük néhány egyén szocialisztikus felfogást. S csak remélem, hogy köztük már nincsenek fasiszták. 

Egyébként az 1956-os évfordulón az egyesült ellenzék szónokai sem nagyon maradtak el a kormányfő mögött a forradalom aktualizálásában. Ám akkor még az ő szövegeiket csupán az addig megszokott fordulatok uralták: az összefogás megszületett / az előválasztás főszereplői fiatalok százezrei voltak / most egy feladatunk van, mégpedig az, nehogy elszúrjuk / most születik meg az az egység, ami megváltoztatja az országot és Magyarországot újra közös hazánkká teszi / mostantól együtt megyünk, nem jobbra, nem balra, csak felfelé.

De alig kellett egy-két napot várni és Márki-Zay Péter tanácsadóinak eszébe jutott a kutyaharapást szőrével népi bölcsessége. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt az Euronews-nak adott, október 25-én, hétfőn este műsorra tűzött interjúban visszafordította ellenfeleire a vádat, s így fogalmazott:

„Akik most (polgárháborúval fenyegetnek), azok egy mostani tolvaj KOMMUNISTA PÁRTÁLLAMOT, a Fidesz uralmát féltik, és ez abszolút nem lehet tárgya, egy polgárháborúval fenyegetés nem lehet tárgya annak a diskurzusnak, amit viszont igenis folytatnunk kell a jogállamiságról.”

Hogy mi van? Csak nem eljutott arra a pontra a magyarországi politikai élet hangadóinak szellemi leépülése, ahol már mindkét oldal legfőbb érve az, hogy a másik az ördögnél is gonoszabbnak tekintett kommunista? Történik ez egy olyan országban, ahol még akkor is nagyítóval kellett keresni a valódi kommunistákat, amikor egy másik állampárt uralkodott, és azt hirdette magáról, hogy marxista–leninista. Valójában eleinte bolseviki sztálinista volt, majd szép lassan csúszott bele az államszocialistaságba, aztán az alapító atyák fiai és unokái révén a neoliberalizmussal kacérkodásba.

Egyszóval, legyen óvatos az olvasó! Minden jel szerint, ha új erőkkel is frissül a magyar közélet, a politikus politikus marad. A fogalmakat – köztük a jobb- és baloldal, a kommunista, szocialista, demokrata, demokrácia, meg a hasonló kifejezéseket – a mindenkori érdekei szerint használja. Orbán Viktor például október 23-án többes szám első személyben beszélt a „demokráciánk”-ról. A helyzetből, szónoklata egészének kirekesztő kitételeiből következően ennek ugyebár csak az lehetett az értelme, hogy az a kormányzási gyakorlat, amit meghonosított, neki és híveinek igenis demokrácia. Arisztotelész pedig menjen a csodába az okoskodásaival!

De újból mondom az egykori lengyel miniszterelnök szavaival: „Még egy angyal is prostituálttá változik, ha a hatalom templomába belép”. A választó, aki a csúcsra juttatta a rajongott politikust, nem dőlhet hátra. Sosem feledheti, hogy idolja nem szent, s az a minimum, hogy a szavakat előbb-utóbb az ellenfél-, rosszabb esetben, az ellenségképzés, a vele szembenállók elleni mozgósítás eszközeként használja. Ha a köznép továbbra is azt gondolja, hogy megúszhatja a közéletben (a történelemben, a gazdaságban, a kultúrában, a nemzetközi politika világában) való eligazodáshoz szükséges alapvető fogalmak önálló értelmezését, s csak arra akar támaszkodni, amit a hatalom birtokosai tálalnak eléje, akkor magára vessen!#

CÍMKÉP: Orbán Viktor és Márki-Zay Péter – A hétvégén, s azt követően szintet lépett a magyarországi kommunistázás