»A háború előtt is meg lehetett volna jósolni, hogy Oroszország fölénybe kerül a frontokon. De nézzük, mire megy Orbán a misszójával, ami direkt megoldáshoz nem fog vezetni, viszont zavart kelt a nyugati háborús politikai lobbiban és bárhogyan is tálalják, felrázza az elbutított EU-s „pógárokat”!« – írta egy hozzászóló A Nyugat és Moszkva háborúja grafikonokon című, a háború elmúlt félévét katonai szemszögből átfogóan bemutató cikkemhez. „Igen, minden józan ember látta ezt előre” – válaszoltam. „De, ha az a cél, hogy

kiszórjuk a lejáró szavatosságú lőszereket, hogy fel lehessen pörgetni a nyugati, elsősorban az amerikai hadiipart, ráadásul a régi álommal, Oroszország erőforrásainak megszerzésével is kecsegtetni lehet, akkor az agy bepárásodik. (Egyébként pedig, Vietnám, Jugoszlávia, Líbia, Irak, Afganisztán, Szíria meg a többi.)

Ami Orbán törekvéseit illeti, az a fő gond, hogy július 4-én, Asztanában Putyin ismét kijelentette: nincs fegyverszünet, amíg nincs aláírt megállapodás, mert annyiszor verték már át őket. (Minszki megállapodások, de Kijev alól is az isztanbuli tárgyalások miatt vonultak vissza, majd miután parafálták a dokumentumot, Boris Johnson utasította Zelenszkijt, hogy nem.) Aztán Zelenszkij maga írta alá azt a ma is érvényben lévő rendeletet, hogy senki nem tárgyalhat az oroszokkal a háború kimeneteléről az ukrán győzelemig.

Ezzel azonos súllyal esik a latba, amit Z. illegitim voltáról írtam az említett cikkemben:

Vlagyimir Putyin ezekre is célzott a július 5-én, Orbán Viktorral megtartott, a magyar kormánnyal mindössze két nappal azelőtt egyeztetett moszkvai találkozójának a sajtó nyilvánossága előtt, a vendége jelenlétében elhangzott szövegében. Az orosz híradások kiemelték: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, illetve a lengyel kormányfő Donald Tusk nyilvánosan bírálta Orbánt az úgymond felhatalmazás nélküli lépése miatt. Putyin ennek ellenére, vagy éppen ezért, annak a reményének adott hangot, hogy az ezúttal az EU soros elnökségét ellátó kormányfőként is jelen lévő magyar miniszterelnök nyilvánvalóan ismeri a Kreml álláspontját az ukrajnai helyzettel kapcsolatban, például az orosz külügyminisztérium vezetői előtt nemrégiben elhangzott előadásából.

Bár a délutáni orosz rádiótudósítások hangsúlyozták: Orbán nem hozott üzenetet Zelenszkijtől, a moszkvai vezető jelezte az újságíróknak: tud Orbán kijevi látogatásáról, kész megvitatni a helyzetet, és beszélgetni bizonyos nüanszokról, árnyalatokról. Számít arra, hogy a magyar kormányfő megismerteti őt saját és az EU-partnerek álláspontjával. „Egyébiránt, sajnos, a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban jelentős, 35 százalékos a visszaesés. De összességében van min dolgozni. Szerény terveink megvalósítása folyamatban van” – mondta az orosz államfő, aki a találkozó utáni sajtótájékoztatón a paksi beruházásnak a legmagasabb színvonalon való megvalósítását és a gyógyszeripari együttműködést emelte ki.

Egyébként Putyin háláját fejezte ki a magyar vezetőnek azért, hogy Moszkvába látogatott, amivel tanújelét adta annak, hogy „ezekben a nem egyszerű időkben is a pragmatizmust, a kölcsönös tiszteletet és az egymás iránti bizalmat” képviseli. Ugyanakkor sajnálkozott, mert szerinte „faltörő kosként használják Ukrajnát szponzorai Oroszország ellen”. Hangsúlyozta: olyan fegyverszünetről nem lehet szó, amely alatt Ukrajna csak lélegzethez jutna a további támadásokhoz. (Ezekről képet kaphat az orosz oldali információktól általában elzárt olvasó az előző, 1276-os blogbejegyzésből – KDL) Az államfő úgy látja:

„Zelenszkijnek és körének nem érdeke a hadiállapot megszűnése. Ugyanis, ebben az esetben új választásokat kellene kiírni, de nem kapna bizalmat a jelenlegi kijevi vezető”.  

A magyar miniszterelnök a megbeszélés előtt világossá tette: a háború választóvonalnak bizonyult a két ország kapcsolataiban is. A Kreml honlapján megjelent közlemény szerint, előzetesen azt jelezte: szeretné megismerni Putyin álláspontját egy sor, Európa számára fontos kérdésben. Erre reagálhatott az orosz elnök, amikor az EU-orosz kapcsolatok mélypontjáról szólt a későbbi sajtótájékoztatón, arra is utalva, hogy ebben a helyzetben a kölcsönös biztonság megteremtése szempontjából volt időszerű és hasznos az eszmecsere, amelyről a megbeszélést követően Jurij Usakov elnöki tanácsadó, az EU- és NATO-ügyekben járatos diplomata azt nyilatkozta: a tárgyalás alapvető témája az ukrajnai helyzet volt.

Ha valakinek segítséget jelent a megbeszélés értékeléséhez: a találkozón, Usakov mellett, orosz oldalról részt vett Szergej Lavrov külügyminiszter, továbbá a 2022 márciusában, Isztambulban az orosz–ukrán megállapodást kölcsönös parafálásig eljuttatott elnöki tanácsadó, Vlagyimir Medinszkij. (Akkor a megállapodás végső aláírását Boris Johnson révén hiúsította meg a Nyugat.) Ami a magyar delegációt illeti, Orbán Viktor honlapján csupán az volt olvasható a megbeszélés megkezdésével egy időben, hogy a „találkozón jelen van Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

Mindent egybe vetve, véleményem erősen hasonlít a cikkem elején idézett kommentelőéhez. Amennyiben az elhangzottak kellő teret kapnak a nyugati sajtóban, Orbán lépése színvallásra késztetheti az európai és az amerikai vezetőket a háború, illetve a béke kérdésében. Ha Orbán Viktor önkéntes zarándoklata, békemissziója, amihez szerinte semmilyen felhatalmazásra nem volt szüksége, mert az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként kötelességének tartja a sokoldalú tájékozódást, csak egy kicsit is arrébb tolja a ma elmozdíthatatlannak látszó akadályokat, én leszek az első, aki ezért őt ünnepelni fogja, bármi is a véleményem sok egyéb tettéről.#

Kabai Domokos Lajos

*Megjegyzés: A cikket a találkozóval gyakorlatilag egyidőben, az orosz állami rádió élő, egyenes követítésében elhangzottak – a magyar és orosz szövegek, illetve a tolmácsok fordításai –, továbbá a Kreml honlapján igen rövid időn belül megjelentek alapján kezdtem írni. Így az írásomban szereplő Orbán-idézeteket, hivatkozásokat is nem egyszer az oroszból fordítottam vissza magyarra – KDL