Már 2015-ben egyértelmű volt, hogy Moszkva nem fogja annyiban hagyni a NATO ukrajnai térfoglalását.

Napra pontosan, hét éve helyeztem el a Bekiáltás blogon az alábbi, akkor is az „Üzenet a háborús uszítóknak” címmel megjelent cikket. Azért került a szemem elé most, mert egy olvasóm éppen megosztotta. A 2015. március 13-án keltezett jegyzet egy szarkasztikus röpirat ismertetésével indult. (Kópiája a záróképen – KDL.) Arra hívta fel a figyelmet, hogy az akkor Kelet-Ukrajnában már csaknem egy éve folyó háborúban nem azok vitézkedtek, akik egy–másfél évvel azelőtt, Kijev főterén, a Majdanon megszállottan szították a háborús lázat. A Putyin-ellenes címkép szintén az akkori cikket illusztrálta, egyszersmind Ukrajna megosztottságát jelképezve. A kijevi repülőtérre vezető autópálya mentén fotózták. Magyarázata e cikk után. A 2015 márciusában napvilágot látott írásom kiindulópontja ma is érvényes, ami persze nem felmentés az alól, ami most történik, de legalábbis el kell gondolkozni rajta a végső értékeléskor. Tehát, akkor azért ültem a klaviatúra elé, mert

A nyugati világ értékrendjével szembemenő brutális szankciók ellenintézkedésekre késztetnek másokat.

Összeállni látszik a kép. Március 10-én este a Heti TV vendége volt Kusai Sándor címzetes docens, aki 22 évet töltött diplomáciai szolgálatban Magyarország nagykövetségein Ázsiában, s többek között nagykövet volt Pekingben. A Külügyi Szemlében megjelent cikkére is utalva fejtette ki, hogy

Oroszország tönkretételével az USA az EU-országokra is csapást mérne.

Az Ukrajna közbeiktatásával zajló, amerikai–orosz, immár félig-proxy háborúnak megannyi összefüggése van. Ezek között a médiáinkban szinte egyáltalán nem értelmezik, mit ért Moszkva a demilitarizálás, a nácitlanítás cél alatt. Főleg utóbbi kivitelezhetőségével kapcsolatban nekem is vannak kétségeim, s érzékelem a veszélyt, hogy Oroszország beleragadhat ebbe a helyzetbe. Egy-két kivételtől eltekintve, nem beszélnek a magyar „elemzők” az alábbiakról sem:

Nem akarom megingatni az olvasó hitét abban, hogy a Nyugat szent háborút vív a patás ördög ellen.

Azt mondják, hogy ez a háború Ukrajna körül információs háború. Nem, nem tévedés az „Ukrajna körüli” szóhasználat. Mert egyrészt természetesen zajlik az orosz invázió Ukrajnában, de ez csak a felszín. Ahogy a moszkvai, a Kreml köreihez közel álló hírmagyarázók mondják: az „egyesült Nyugat” szempontjából Ukrajna csupán eszköz, ürügy, ugródeszka ahhoz, hogy befejezzék a Szovjetunió ellen folytatott, győztes hidegháborút. És ahogy ugyanezek a publicisták és szakértők okkal mondják: a jelcini évtizedben, egészen Putyin hatalomra kerüléséig, mindenekelőtt Washingtonban, úgy gondolták, hogy teljesen triumfáltak a kivéreztetett Moszkva és a közreműködésükkel is nyomorba taszított, megalázott oroszországi lakosság felett. De figyeljen az olvasó e jegyzet címére:

A fotók is azt üzenik: a civilizációk küzdelmében lassan vége lesz annak az Európának, amit mi ismertünk.

Ha alkot az ember, örömmel teszi, amikor benne van. Aztán belefárad olykor, s azt gondolja, nincs értelme. Majd jön egy biztató szó, egy tekintet, egy kedvelés a Facebookon, egy üzenet egy ismeretlentől, aztán csinálja tovább. Valami ilyesmit mondott Horváth M. Judit fotóművész március 1-jén, Budapesten, a XI. kerületi Bartók Béla út 30. alatti Artphoto Galériában ,,HMJ Képek 2022” című kiállításának megnyitóján. Persze, én is beletoldottam ebbe a szövegbe, anélkül, hogy az eredeti üzenetet megmásítottam volna. Mert a mobiltelefonnal készült fotók tömege a töprengéseimre is rímelt. Ugyanis az a mondat jutott eszembe HMJ képeiről, amit a minap írtam valamelyik cikkembe:

Soros György beszólása is növeli a feszültséget a kibeszéletlen történelmi sérelmekkel terhelt Magyarországon.

Rám pirított Facebook-kommentjében egykori munkatársam, mert posztomban szóvá tettem, hogy „Oroszgyűlöletében a nyilasok pártjára állt Soros György”. Ezzel a címmel adtam közre a 444.hu hírét miszerint a tőzsdecápa és filantróp – mily bájos e két kifejezés egymás mellé illesztve! – azt tette közzé Twitter-oldalán, hogy

Friedman hét éve megmondta: ahhoz, hogy Amerika uralja Eurázsiát, egymás ellen kell harcoltatni az országokat.

„Ahhoz, hogy uraljuk Eurázsiát, egymás ellen kell harcoltatnunk az országokat” – mondta George Friedman magyar származású amerikai geopolitikai stratéga „Flashpoints: The Emerging Crisis in Europe” könyvének (véletlenül) a kijevi puccs egy éves évfordulóján, 2015 februárjában tartott bemutatóján. Néhány tétel a magyar feliratozású, mindössze tizenkét és fél perces videó-részletből:

Az oroszoknak az az érdekük, hogy megvédjék, a sorsáról viszont Washingtonban döntenek.

Tárgyismeret nem számít, következtetéseinek csak a fantáziája szab határt, jóllehet e tekintetben sok médiamunkásra sem lehet panasz… Szóval, az agrárközgazdász-celeb, aki az égadata világon mindenről kapásból kinyilatkoztat olyan okosságokat, amiket valósággal fal az ő népes értelmiségi közönsége, a 444.hu közlését kommentelve azt írta február 25-én Volodimir Zelenszkij ukrán államfőről:

Aki csupán a jó és a gonosz párharcaként látja ezt az ügyet is, a propaganda áldozata lehet.

Sokan gondolkodás nélkül kijelentik: a moszkvai vezetés agressziót követett el február 24-én hajnalban, amikor az orosz védelmi minisztérium szerint ukrajnai katonai célpontokat támadtak meg. A hadsereg azt állította: a cél a katonai repülőterek, a légelhárítás megbénítása; semmilyen rakéta-, légi és tüzérségi csapást nem mérnek az ukrajnai városokra. Az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa elnökhelyettese Dmitrij Medvegyev, a korábbi államfő kijelentette: a kazahsztáni beavatkozás is mutatta, hogy nem az évekre, sőt évtizedekre elhúzódó amerikai felfogás szerint cselekszenek; a lehető legrövidebb idő alatt be akarják fejezni ezt a műveletet is.

A moszkvai hírek szerint az ukrán határőrök, a teljes orosz határszakaszon, fegyvereiket eldobálva Oroszországba átlépve tömegesen adták meg magukat. Más egységeknél hasonló történik, miközben a szakadár köztársaságok folyamatosan foglalják el a közigazgatási határokig a teljes területet, akikkel szemben egyes helyeken harcolnak a félkatonai ukrán-nacionalista alakulatok. A délután híre: egy orosz akció révén ismét van víz a Dnyeper–Észak−Krím-csatornában, amit több mint hét éve eltorlaszoltatott a kijevi kormány, szomjúhozásra ítélve a félszigeten élőket, illetve megfosztva az öntözés lehetőségétől a gazdálkodókat. Oroszország nagy erőfeszítéssel csak évekkel később oldotta meg a zavartalan vízellátást, mert a Krímben kevés az édesvíz-készlet.

Természetesen, Moszkva nem tekinti magát agresszornak – Washington sem állított ilyet magáról sosem, pedig... –, hanem miként az Vlagyimir Putyin elnök e heti beszédeiből kiderült, a következők miatt vállalta fel a súlyos döntést:

Különleges ukrajnai katonai művelet megindítását jelentette be Vlagyimir Putyin 2022. február 24-én hajnalban.

Robbanások voltak több ukrajnai városban, köztük Harkov, Mariupol, Odessza és a kijevi Boriszpol repülőtér közelében. Az orosz védelmi minisztérium közzétette: katonai célpontokat támad az orosz hadsereg, amelynek az a célja, hogy a katonai repülőtereket, a légelhárítást megbénítsák. Semmilyen rakéta-, légi és tüzérségi csapást nem mérnek az ukrajnai városokra. Ezt megelőzően videó-nyilatkozatában az orosz elnök azt mondta: