Miközben a nyomorban élő gyerekektől pénzt vontak el, az elit oktatására egyre többet fordít az állam.

A Magyar Távirati Iroda semmitmondó tudósításban adta hírül, hogy augusztus 30-án, vasárnap, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanévnyitóján Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kijelentette: „Az egész ország életét szolgálja, hogy 2010 óta megduplázódott az egyházi iskolák száma, a kormány pedig mindig is értékelte az egyházi iskolák munkáját”. Ám szerencsére a politikus pártjának honlapja megőrizte a tavaly elhangzottakat is. Akkor ennél több részletbe avatta be a nagyközönséget. Kapuváron, a Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda tanévnyitó ünnepségén büszkén jelentette ki Semjén:

Az Euronews tovább veszít hiteléből, ha az oroszfóbia miatt valótlanságot állít.

Nem akartam hinni a fülemnek. Augusztus 28. 22:10. Az Euronews híradójában a következő szöveg ütötte meg a fülemet:

Tamás Gáspár Miklós most beszél arról, mit tanult Arisztotelésztől.

„Ön azt hiszi, hogy a választás demokratikus dolog? Azaz a hatalom átruházása a népről másokra?” – kérdez vissza Tamás Gáspár Miklós a Munkások Újságának adott interjúban, majd sokak számára talán meglepő bejelentést tesz:

A jobb- és álbaloldali pártok együtt sodorják az országot a lejtőre, hogy a középosztálynak hízelegjenek.

Tekintsük el most attól, hogy többen múlt időbe tennék az igét a címben. Például Ungváry Rudolf már 2014-ben mint fasisztoid mutációról írt a mai magyarországi rezsimről „A láthatatlan valóság” című könyvében. De itt és most az a kiindulópontom, hogy az Obama-projekt teljes kudarcát említi a Mércén megjelent cikkében Antal Attila, aki a közelmúltban lett a marxista társadalomkritikai és kulturális folyóirat, az Eszmélet főszerkesztője.

A nagypolitika alakítóinak kezében van Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető sorsa.

Két politikus játszotta el két ország orvosainak becsületét. Az egyik Vlagyimir Putyin orosz államfő, a másik Angela Merkel német kancellár. Egy orosz ellenzéki rosszulléte kellett hozzá. Az illetőt Alekszej Navalnijnak hívják. A múlt hét csütörtökön a szibériai Tomszkból Moszkvába tartó repülőgépen lett rosszul. A repülő megszakította útját Omszkban, ahol azonnal kórházba szállították. Hogy hogy nem az egész világsajtó azonnal tudta:

A minszki ellenzéki tüntetők a nácikkal kollaborálók jelképei alatt vonulnak.

„E zászló alatt tiltakozol?” – kérdezte a minap az interneten a minszki illetőségű, de lengyel származású Bożena Gaworska-Aleksandrowicz a tüntetőktől, majd így folytatta: „Ami alatt Radosław Ostrowski együttműködött a fasiszta németekkel? Ez tényleg nem zavar titeket, srácok? És csak hogy tisztázzuk: igen, felháborodtam a szolgálatok brutalitása miatt, és nem szeretem, hogy manipulálták a választási eredményeket. Az erőszakot egyaránt elítélem Belaruszban, Franciaországban, Németországban, az USA-ban. De külföldiek, el a kezekkel Fehéroroszországtól!”

A katonák kötelességévé tette Orbán „a lelkiismeretlenek, a nemtelenek, a könnyebb utat választók vásári zaja” elleni fellépést.

Tudom, hogy után lövés, de tényleg úgy véltem: már nincs dolgom a kormányfő fellengzősebbnél fellengzősebb, demagógnál demagógabb, bornírtabbnál bornírtabb beszédeivel. Bajlódjon velük más! – gondolom egy ideje, hiszen a rajongói úgyis csüggnek minden mondatán, a többieket pedig vagy legyintésre készteti, vagy feldühíti. És akkor egy cikkben belefutottam az augusztus 20-i szövegének néhány részletébe. Önkéntelenül azt kérdeztem:

„Akik az elcsalt belorusz választásokkal jönnek elő, annyi konkrétummal sem szolgálnak, mint ami Orbán rovásán van.”

Már-már derülne az ember azon, ha nem lenne olyan kínos, hogy amit a magyar liberálisok meg nem liberálisok ökölrázás közben felrónak Alekszandr Lukasenko belorusz államfőnek, azt némi morgolódás kíséretében ugyan, de lényegében elnézik Orbán Viktornak. Akárhogy is füstölögnek, minden nap azzal térnek nyugovóra: azért Magyarország mégiscsak egy kultúrország, a magyar nép kultúrnép – azokhoz képest. Előbb a kultúrországhoz!

„Akár marad, akár megy Donald Trump, tovább folyik Oroszország elszigetelési kísérlete.”

Mintha Donald Trump amerikai elnök adminisztrációja úgy döntött volna, hogy újjáéleszti az egykor hatalmas Habsburg Birodalmat abban a reményben, hogy Németországot és Oroszországot távol tartja egymástól. Ez a gondolat jelent meg a Financial Times (FT) egyik augusztus 20-i cikkében, amit Ivan Krasztyev, a szófiai Liberális Stratégiai Központ elnöke, a bécsi IWM Humántudományi Intézet munkatársa jegyzett. Hozzáteszem, a gondolat annyira kézenfekvő, hogy a Bekiáltás blogban közölt nem egy cikkemben megjelenik ez a feltételezés. 2019. december 31-én például ezt tettem közzé a „Moszkvából már alig látszik Budapest” című, egy orosz tévévitát ismertető jegyzetemben:

„Meghívlak benneteket egy ukrajnai üzembejárásra. Az Európai Unió támogatásának hála, a fenekünk is kilátszik a nadrágból.”

Nagy a nyomás Belarusszián. Varsóban a lengyel külügyminiszterrel találkozott Valerij Cepkalo, a Belorusz Csúcstechnológia-park első igazgatója, a Globális Információ-kommunikációs Szövetség stratégiai tanácsának tagja, ENSZ-szakértő, 2020-ban az egyik belorusz elnökjelölt. Cepkalo – miután nem találták érvényesnek a jelölésére vonatkozó ajánlások jelentős részét – Oroszországba (!) távozott, mert BELARUSZBAN NEM ÉREZTE MAGÁT BIZTONSÁGBAN. A Telegramon ő maga tette közzé a mostani varsói találkozójának hírét. Közlése szerint megvitatták a belorusz üzemekben sztrájkolók jogi és anyagi támogatására egy lengyel–amerikai alap létrehozásának lehetőségét.