Ma az számít sikeresnek, aki többet szakít magának a Föld erőforrásaiból.

A „Pótcselekvés Gretával” című cikkemben, a Bekiáltás blog csaknem hatéves léte óta először érintettem a klímaváltozás kérdését. De mit beszélek? A Magyar Hang utolsó számában olvasom, hogy az Extinction Rebellion (Kihalási Lázadás) nevű, a klímamódosulás, az ökológiai csőd ellen, az élővilág sokféleségének megőrzéséért küzdő nemzetközi civil szervezet azt kérte a sajtótól, hogy a klímaválság, a klímaösszeomlás, a klíma-vészhelyzet kifejezést használják az újságírók. Nyilván elégedetlenek azzal, hogy hiábavaló minden erőfeszítés a tömegek felrázására. Előző írásomban én szintén annak adtam hangot, hogy Greta Thunberg svéd tinédzser szeptember 23-án, az ENSZ klímakonferencián elmondott beszéde sem hoz áttörést. Kaptam is néhány szemrehányást kishitűségem miatt.

Mindannyian betegek vagyunk, s ebbe belepusztulhatunk.

Se szeri, se száma Greta Thunberg rajongóinak. Ismeretségi köröm tagjai, akik között nálam jóval fiatalabbak és hozzám hasonlóan meglett korúak egyaránt vannak, tömegével osztották és osztják meg a Facebookon a New York-i klímakonferencián, szeptember 23-án, hétfőn elhangzott beszédét. Az ajánlásokat általában lelkesültség hatja át, s csak a legritkább esetben jelenik meg bennük a kétely, a nem tetszés, esetleg az aggódás. Én viszont minden megosztás után, sorra másoltam be kritikus kommentemet:

A momentumosok szintén belevesznek a médiapolitizálás mocsarába, ha nem jutnak el a rendszerkritikáig.

Fotogének, megnyerőek, jó rájuk nézni, ám egyre inkább súlytalannak érzem őket. Donáth Anna, a Momentum EU-parlamenti képviselőjének Facebook-oldaláról került elém a pr-fotó, amely őt magát, illetve a kép baloldalán a szintén momentumos Cseh Katalint ábrázolja. Az ifjú politikus ahhoz a bejelentéshez csatolta a felvételt, amely szerint „Laura Codruța Kövesi lesz az Európai Főügyész!” Felkiáltójelet tett a kijelentő módban fogalmazott hír végére, vagyis azt akarta érzékeltetni, hogy fokozott érzelemmel várja a korábban a Románia Főügyészi Hivatala keretében működő Országos Korrupcióellenes Ügyészség vezető ügyészének luxemburgi ténykedését, jóllehet a procedúra még nem zárult le.

Miközben olasz újfasiszták között ünnepeltette magát Orbán, Budapesten az orvosok kifütyülték kormányának államtitkárát.

Ha csak Giuseppe Conte olasz kormányfő Orbán Viktort ekéző szombati szavait ismeri valaki, azt gondolhatja: kiosztották a magyar pártvezetőt Rómában. Ha azonban elolvassa az Orbán-beszéddel kapcsolatos tudósításokat is, akkor azt a következtetést vonja le, hogy hozta, ami várható volt tőle. Sőt! De épp elég baj ez nekünk!

Orosz rulettet játszik a maffiózók országában, a vak szerencsére bízva Magyarország sorsát.  

Orbán Viktor továbblépésének az a feltétele, hogy létre tud-e hozni tettre kész fiatalokból, az energikus középnemzedékből egy valódi élcsapatot a KÉSZ, illetve a Fidesz választási akciócsoportjainak tagjaiból, továbbá más, felesküdni hajlandó kiválasztottakból – zártam egy nappal ezelőtti, „Az egyházaknak is Orbán diktál” című cikkemet. Élére ezt a mondatot emeltem: „A teljhatalom kiépítésének újabb lépése a hithű élgárda létrehozása”. Azt vizionáltam, hogy

A teljhatalom kiépítésének újabb lépése a hithű élgárda létrehozása.

Szögezzük le még egyszer: Orbán Viktor 2019. szeptember 14-én, szombaton megerősítette, hogy immár az állam és a kereszténység kérdéseiben való iránymutató szerepre is igényt tart. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) XII. kongresszusán elhangzott szónoklatának üzenete: illetékesnek tartja magát az ország kiváltságosainak (akiket ő a nemzettel azonosít) a valláshoz, az istenhithez való viszonyának meghatározásában. Fejtegetésének zavaros voltát már kibontottam a „Papos köntöst öltött Orbán” című írásomban. Benne többek között rámutattam, hogy a keresztény szabadságot – a megváltásban való szabadság elnyerése helyett – merőben világi célok jegyében értelmezte történelmileg, teológiailag és fogalmilag is enyhén szólva ellentmondásos okfejtéssel. De, ha nem tévedek, ennél nyugtalanítóbb a helyzet.

 A kormánypártiak túllőttek a célon, most a hallgatás falával próbálják körülvenni a VIII. kerületi ellenzéki polgármester-jelöltet.

Mintha beintett volna egy láthatatlan kéz, úgy szűnt meg mára a kormánypárti megmondó embereknek az elmúlt hetet uraló, a Pikó András budapesti józsefvárosi ellenzéki polgármester-jelölt elleni acsarkodása. Megeshet, hogy az uszító hadjárat továbbra is zajlik, csak én nem érzékelem, de mégis megkockáztatom: ilyenkor mutatkozik meg, milyen előnyös a kormányzó hatalom számára, hogy immár egy akaratra mozdul a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) égisze alá vezényelt, összesen 476 megyei napilap, országos terjesztésű újság, hetilap, rádió, televízió és portál szerkesztősége. Arra és akkor engedik rá a médiakopókat, amikor akarják, s bármikor vissza is parancsolhatják őket.

Hallgattak a püspökök, mikor az Ördög incselkedett a kormányfővel.

Akárhonnan nézem is, istenkáromlást követett el Magyarország miniszterelnöke – írtam le 2019. szeptember 14-én, miután megismerkedtem Orbán Viktornak a Parlament épületében, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) XII. kongresszusán elhangzott szónoklatával. A kormányfő Krisztus pozíciójából, kissé zavarosan Jézus apostolaival azonosítva Magyarországot, immár egyfajta szektavezetőként lépett fel. A Megváltó Hegyi beszédére utalva többek között ezt mondta:

A játéktéren kívül szoríthatják a független, konzervatív Magyar Hangot az új kormánypárti hetilappal, a Mandinerrel.

Nem szűnik a jövés-menés a közéleti újságok médiapiacán. Már amennyiben létezik ilyen a magyarországi viszonyok között, ahol főként azon múlik egy internetes vagy nyomtatott újság sorsa, hogy mekkora támogatást kap a kiadó kifejezetten kormányzati, vagy kormányzati nyomásra elhelyezett hirdetések, vagy ki tudja, milyen trükkök révén az államtól, az üzleti szférától. És persze vannak a nagyobb és kisebb egyházak is, amelyek forrásai nagyrészt szintén a központi költségvetés felől csörgedeznek, áramolnak, ömlenek. A megszállott előfizetők és alkalmi vásárlók vékonyka rétege ebbe a folyamatba alig képes beleszólni.

A bővítési biztos lassíthatja a csatlakozási folyamatokat, ami Brüsszelnek és Moszkvának is jól jöhet.

Értem én, hogy sokan szeretnék, ha az úgynevezett európai értékek érvényesülnének – jelentsenek ezek bármit is. Leginkább persze mindenféle emberi szabadság, az egyenlőség, a testvériség elveit kapcsoljuk hozzájuk. Legalább két gond azonban van velük: