Az amerikai katonák Kelet-Európából való kivonását is követelik.

Vjacseszláv Nyikonov parlamenti bizottsági elnök, történész-politológus, egyébként az egykori külügyminiszter Vjacseszláv Molotov unokája, október 4-én este, az orosz állami tévé Vecser (Este Vlagyimir Szolovjovval) című műsorában bejelentette: október 6-án, pénteken az orosz parlament példátlanul kemény külpolitikai törvénytervezet elfogadását tervezi. Vlagyimir Putyin elnök rendeletére Oroszország felfüggeszti az atomfegyverekből kinyert plutónium békés célú átalakításával kapcsolatos egyezmény végrehajtását. Ehhez kapcsolódva a parlament alsóházának felhatalmazását is kéri a tervezett külpolitikai lépésekhez.

Az ok: miközben Putyin korábbi bejelentése szerint Moszkva folyamatosan végrehajtotta az előírásokat, Washington továbbra is úgy tervezi a plutónium tárolását, hogy az később felhasználható legyen katonai célokra. Most tehát az oroszországi vezetés az együttműködés  feltételéül szabja egyebek között a szankciók eltörlését, az egyes orosz vezetőkre vonatkozó utazási korlátozások megszüntetését, s mindenekelőtt azt követeli, hogy az USA vonja vissza egységeit, kiképzőit Kelet-Európából – Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából, Lettországból, Litvániából, Észtországból, Ukrajnából – az első plutónium-egyezmény megkötésének időpontja, azaz a 2000-es év szerinti helyzetnek megfelelően.

Az előzményekhez tartozik, hogy az USA néhány éve egyre több akadályt gördített az Európai Unió és Oroszország, illetve a NATO és Oroszország fejlődő kapcsolatai elé. Az események azzal vettek éles fordulatot, hogy Ukrajnában az amerikai adminisztráció magas rangú képviselőinek, katonai kiképzőinek közreműködésével Washington bábjai, köztük amerikai állampolgárok vették át a kormányzást. A feszültség a Krím Oroszországhoz való visszacsatolásával, majd az ezt követő nyugati szankciókkal tetőzött.

Oroszország körül már-már bezárult a gyűrű, amit térségében az USA kovácsolt az utóbbi évtizedekben. Moszkvának azzal kellett szembenéznie, hogy az ukrajnai ütközőzónába való nyugati behatolás után elveszíti utolsó közel-keleti szövetségesét, Bassár el-Aszad Szíriáját is. Ezzel Oroszországnak az őt közvetlenül fenyegető terrorizmus elleni déli, külső védvonala semmisülhetett volna meg, illetve le kellett volna mondania flottájának Földközi-tengeri bázisáról. Ezért szállt be tavaly októberben, Aszad oldalán, az amerikaiak és szövetségeseik által éveken át lángba borított Közel-Keleten a mindenekelőtt Szíriára támadó Iszlám Államszervezet elleni háborúba.

A két katonai nagyhatalom, az USA és Oroszország, sokáig igyekezett egyeztetni lépéseit. Ami azt illeti, eléggé nyögve nyelősen. Washington eredeti célja ugyanis eredetileg az volt, hogy – a szunnita Szaúd-Arábiával, illetve Törökországgal összefogva – megdönti az iszlám siíta hívei által támogatott Aszad-rezsimet. Az orosz beavatkozás nyomán azonban az USA időlegesen retirált. De arról nem mondott le, hogy az Iszlám Államszervezet helyébe lépő más szervezeteket fegyverezzen fel. Ennek a játszmának lett újabb áldozata a Szíriával kapcsolatos mostani híreket uraló Aleppo keleti részén élő lakosság.

A két nagyhatalom külügyminisztere sziszifuszi munkával elérte, hogy szeptember 12-én, naplementekor fegyvernyugvás lépjen életbe, hogy bejussanak a segélyszállítmányok az ostromlott negyedekbe. Ám szeptember 17-én amerikai repülők bombázták a szíriai kormánycsapatokat. A hivatalos közlés szerint – tévedésből, az Iszlám Államszervezet állásai helyett. Aztán szeptember 19-én egy Aleppóba tartó segélyszállítmányt ért légitámadás. Az amerikaiak szerint oroszok és/vagy a szír kormányerők bombái semmisítették meg a gépkocsikat. Az oroszországi vezérkar viszont egy ismeretlen eredetű, nagy méretű drónnal hozta összefüggésbe az esetet, amiről felvételt is bemutattak.

Hogy valójában mi történt, azt vélhetően ugyanúgy nem tudjuk meg soha, ahogyan továbbra sem egyértelmű, ki a felelős a 2014 júliusában az ukrajnai szakadár területre zuhant malajziai utasszállító lelövéséért. Mindenesetre aligha véletlenül, több mint két év elteltével, épp e feszült napokban hozta nyilvánosságra jelentését egy vizsgálóbizottság, amelyben sem Moszkva, sem a szakadárok képviselői nem kaptak helyet, viszont az ukrajnai kormányéi igen. S bár a bizottság azt állapította meg, hogy a szakadárok ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területről lőtték ki a rakétát, ami nem sokkal a támadás előtt érkezett Oroszországból, az ezzel kapcsolatos állításokról és videóról Moszkvában azt mondják: manipulálták őket. Az oroszországi vezetés által felkért szakértők egészen más következtetésekre jutottak. Tény, hogy konkrét felelőst nem tudott megjelölni a vizsgálóbizottság, illetve most sem hozták nyilvánosságra a légi irányítás és a repülőgép pilótái közötti beszélgetés hangfelvételét. Azt sem firtatták, hogy Kijev miért nem tiltotta meg a polgári gépek repülését a hadszíntér fölött.

Persze emellett is, jó ideje se szeri, se száma a Moszkvára nyomást gyakorló akcióknak. Például amerikai részről azonnal az oroszok számlájára írták a washingtoni számítógép-feltöréseket, s az adminisztráció tagjait, különösen az elnöki székre pályázó Hillary Clintont több mint kínosan érintő adatok kiszivárogtatását, bár szakértők szerint egy-másfél évi kemény munka kellene a bizonyításhoz. Már ha, egyáltalán... A Putyin démonizálására épülő, napi propaganda egészíti ki  az Oroszország elleni gazdasági szankciókat, az egyes politikusokra vonatkozó utazási korlátozásokat, az orosz cégek, vagy éppen az orosz állam ellen indított nemzetközi bírósági eljárásokat, a sportolók doppingügyeinek kendőzetlenül elfogult kezelését. Újabban már azt is felvetette az ENSZ szíriai ügyekben illetékes biztosa, hogy a Biztonsági Tanácsban esetleg korlátozni kellene bizonyos ország – Na ugyan melyik ország? – vétójogát…

Ebben a helyzetben jelentette be Vjacseszláv Nyikonov, az orosz parlamentnek a gyakran a Kreml hivatalos álláspontját a nyilvánosság előtt egyfajta szakértői szerepben képviselő tagja, hogy október 6-án, pénteken az oroszországi alsóházi küldöttek döntésével gyakorolnak nyomást az óceánon túli ellenlábasra. Ennek következtében, ha nem is szűnnek meg, hosszú időre befagyhatnak az orosz-amerikai diplomáciai kapcsolatok. Annyi következménye biztosan lesz e döntésnek, hogy az új amerikai elnök bizonyos értelemben lépéshátrányból lesz kénytelen tárgyalni Putyinnal. Nem kizárt, hogy valójában csupán ezt akarja elérni az oroszországi államfő: lélektani előnyből indítani a majdani megbeszéléseket. Ám félő, hogy addig a diplomaták helyett a katonák kerülnek hangadó helyzetbe. A tábornokok, akiknek néhány hete, Szíriában talán részük volt a tűzszünet megtorpedózásában. Megtörténhet, hogy a világ olyan helyzet elé néz, amihez hasonlót az 1962-es kubai válság idején élt meg.#

Címkép: Molotov unokája, Vjacseszlav Nyikonov jelentette be, mire készül az orosz parlament