Sorosra vagy Bokrosra hallgatva sem a Kreml politikájának indítékait nem értjük meg, sem Orbán valóságos szerepét nem tárjuk fel.

Szíriában elkövetett „emberiesség elleni, gyűlöletes bűncselekményekkel” vádolja Vlagyimir Putyint, Oroszország államfőjét Soros György milliárdos befektető, akit a Népszabadság filantrópnak, azaz emberbarátnak nevez. Soros október 6-ai közleménye szerint az orosz elnök világtörténelmi léptékű humanitárius katasztrófát hajt végre védence, a szír elnök Bassár el-Aszad támogatására, mert „Amikor a tényeket majd teljes valójukban megismerjük, Aleppó Putyin általi lebombázását (sic!) a modern világ minden képzeletet felülmúló háborús bűncselekményei között tartjuk majd számon”.

Megjegyzem: az ügy egy kicsit összetettebb ennél, amint ezt minapi cikkemben is vázolni próbáltam. Ennek alapján azt gondolom: Soros mostani megnyilatkozásának hangvétele, hőfoka nem segíti, hanem elmélyíti a konfliktust. Hogy mást ne mondjak, az orosz állami televízió egyik csütörtöki műsorában a magyar származású amerikai tőzsdecápa szövegét egy náci fogalmazvánnyal vetették össze. Nem volt közöttük lényeges különbség. Ennek ellenére sem szeretnék beállni a sorosozók közé. Az azonban tény, hogy a gyenge országok gazdaságának nyerészkedési célokból történő bedöntésében jeleskedő, a véres konfliktusok generálásában közvetve közreműködő egykori honfitársunk álszent magatartása már túlvan a tűrésküszöbömön.

Persze, ki vagyok én, hogy a véleményem osztana vagy szorozna? Mindenesetre annak érdekében, hogy bloggerként hitelesen viszonyuljak hozzá, három vagy négy könyvét, cikkgyűjteményét is elolvastam. Ezek alapján állítom, amit már egy korábbi posztomban is írtam róla: figyelemre méltó, ahogyan esetenként az Amerikai Egyesült Államok politikai-gazdasági gyakorlatát bírálja. Jóindulatában sem kételkedem. Ám ezzel együtt elképesztőnek tartom, hogy egy ember, aki mások szenvedései árán felfoghatatlan méretű vagyont harácsolt össze, ezt arra használja, hogy istent játszva beavatkozzék nálánál gyengébb országok (!) ügyeibe; a demokrácia (nyílt társadalom?) terjesztésének rögeszméjétől hajtva átrendeztesse az ottani erőviszonyokat, és kierőszakolt változásokkal, lökésszerűen romboltassa szét az évszázadokon át szervesen kialakult, helyi kultúrát.

Ami pedig Soros mostani közleményét illeti, egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt a nem elhanyagolható szempontot, hogy az elmúlt negyedszázadban nem Oroszország volt az, amely végigbombázta a fél világot. Az USA által kirobbantott, generált véres konfliktusokban, egyes állítások szerint, másfél millió muszlim vesztette életét. A putyinozásával csupán eltereli a figyelmet azokról a bűnökről, azokról az öldöklésekről, amelyek a globális kapitalizmus legfőbb haszonélvezőinek ténykedését – köztük lassanként oroszországi és például kínai oligarchákét is –, kísérik világszerte. Soros a putyinozással ugyanolyan propagandisztikus hatásmechanizmusra épít, mint a vele szemben állók a sorosozással. Sem egyik, sem másik nem segíti elő, hogy valóban az ügyek, az események, a folyamatok mélyére hatoljunk. Azt sugallja, hogy elég elmozdítani Vlagyimir Putyint (Soros Györgyöt), s ettől egy csapásra megváltoznak, rendbe jönnek a dolgok.  

Ehhez hasonló okokból értelmetlenek azok a dühös kirohanások is, amelyekben felemlegetik, hogy úgymond Orbán Putyin csicskása. De ez is csupán fedősztori a globális tőke érdekeit közvetítő világsajtóban, s persze a nyomukban lihegő hazai médiumokban. Elkendőzhető vele, hogy az egyre áldatlanabb magyarországi helyzet – az ország eladósítása, a hitelezőknek való kiszolgáltatottsága, az önálló ipar felszámolása, a mezőgazdaság tönkretétele, az oktatási, az egészségügyi, a szociális rendszer összeomlása stb. – tulajdonképpeni okai a globális kapitalista rendszer működési sajátosságaiból fakadnak.

Bár Orbán szerintem is rátesz egy lapáttal az országrombolásra, de ez csak azok között a peremfeltételek között lehetséges, amelyek meghatározzák a mozgásterünket, s amelyek miatt, hogy egyebet ne is említsek, alaptörvénnyé sekélyesítették az alkotmányt annak érdekében, hogy külső követelésre kivegyék a parlament kezéből az ország költségvetésével kapcsolatos érdemi döntést. Ehhez képest a magyarországi és az oroszországi helyzet összevetése – történelmi-kulturális, földrajzi, szövetségi rendszerbeli, nagyságrendi stb. okokból – még képtelenség is. Még akkor is az, ha ezt maga a valóban briliáns képességű Bokros Lajos – pénzügyminiszterként a megszorítások mestere, az IMF egykori szakértője, a Soros által finanszírozott Közép-Európai Egyetem tanára, a MoMa vezetője – veti fel, amint ezt megtette a minap Soros György nyomán a Facebookon, a Barbárok bérence (értsd Orbán Putyiné) kirohanásában, meg különféle nyilatkozataiban.

Orbán Putyinnal való összekapcsolásának valódi következménye ránk nézve: sem Orbán valóságos magyarországi és európai szerepét nem tárjuk fel, sem Oroszország tényleges helyzetét, sem a Kreml politikáját formálók igazi indítékait nem értjük meg. Ezzel mindenekelőtt megfosztjuk magunkat a valóságot tükröző helyzetelemzés lehetőségétől, s ami csak ebből következhetne: az érzelmi politizálástól való elszakadástól, a reális célok kitűzésétől, a hatékony cselekvés esélyétől. Nem mellesleg, rejtve marad előttünk a globálkapitalizmus valódi, immár a földi élet megsemmisítését is kockáztató természete. #

Utóirat: Ha valaki nem csak propagandaszólamokat szeretne megismerni arról, hogy mire kellene koncentrálniuk a világ politikai és gazdasági hatalmasságainak, s nekünk magunknak, ajánlom olvasmányként a Le Monde Diplomatique magyar kiadásában Frédéric Lordon cikkeit (A pénz markában kötetecskében) és Hervé Kempf Új világ küszöbén című kis kötetét, valamint Wisinger István: A televízió háborúba megy című doktori disszertációját, ami kereskedelmi forgalomba is került. Ezek hitelesen adnak képet a világ, s benne a nyugati média valódi problémáiról, mechanizmusairól. S persze aki akarja, forgassa a Soros-köteteket is, amint ezt én is megtettem. Örülnék továbbá, ha a hozzászólásokban más javaslatok is helyet kapnának! A lényeg, hogy amennyire csak lehetséges, túllépjünk a lehető legönzőbb érdekek érvényesítését szolgáló, agymosó megnyilatkozásokon. ##