Oroszország és Kína eurázsiai terveinek megvalósításában nem oszt, nem szoroz Magyarország.

Magyarország egyre jobban hasonlít Putyin Oroszországához – összegezte szeptember 13-ai, csütörtöki nemzetközi sajtószemléjében a nyugati médiát uraló nézeteket a Klubrádió szerkesztője. Mindezt az Európai Parlamentben az előző napon lezajlott szavazással összefüggésben. A képviselők kétharmada, köztük a Fidesz pártcsaládjának tagjai szerint az Orbán-kormány intézkedései mára rendszert alkotva veszik semmibe a csatlakozási szerződésben vállalt értékrendet, tudatosan ellehetetlenítik a hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket, célzottan hátrányos helyzetbe hoznak egyes társadalmi csoportokat. És ez igaz. Ám, ahogy már annyiszor megtettem, most is azt állítom: szerintem félrevezető Orbán Magyarországának a Putyin Oroszországával való összemosása.

Erről már annyit értekeztem itt a Bekiáltás blogon, hogy most csak azt jegyzem meg: a nagyságrendi különbségek, az eltérő történelmi-kulturális feltételek, a gazdasági potenciálban rejlő lehetőségek teszik értelmetlenné az összevetést. Persze ettől még lehet ragaszkodni az egy-egy kiragadott  jelenségre épülő rögeszmékhez. Csakhogy, szerintem, sehova nem vezetnek a leginkább propagandisztikus célokat szolgáló  hasonlítgatások. De ha már így alakult, ha az istenért sem lehet kiverni a sztereotípiákat a nyugati elemzők fejéből, legalább az egyensúly kedvéért nézzük meg, miként foglalkozott például a strasbourgi döntéssel az oroszországi média néhány meghatározó orgánuma! Mert akár akarjuk, akár nem, a többpólusú világban az egyoldalúság végzetes félreértésekhez vezethet.

A tévé az ellentétekre fókuszált

Az oroszországi állami televízió szeptember 12-ei híradójának főműsora, a Vesztyi 20:00 második részében, az adást megszakító reklámok előtti, többszöri beharangozás után kapott helyet a téma. A műsorvezető a hirdetések nélküli műsor 31:40-ik percében jelentette be, hogy „az Európai Parlament mégis úgy döntött, megbünteti Magyarországot. Az unió történetében először életbe lépett a hetedik cikkely az egyik tagországgal kapcsolatban. Ez lehetőséget ad arra, hogy egy államot megfosszanak szavazati jogától. Budapesten az euró-bürokraták kicsinyes bosszújáról beszélnek, amivel Magyarország kemény migrációs politikája miatt vágtak vissza”. A stúdió az európai egység válságát kiemelve adta át a szót a tudósítónak, aki pro és kontra, jóllehet célzatosan adott helyet eltérő álláspontoknak. Egyrészt a demokratikus értékek feladásáról, Orbán és rendszerének korrupt és nepotista voltáról szólók beszédéből vágtak be részleteket. Másrészt a mindezen mosolygó magyar kormányfőt mutatták, aki szerint most sem dobálnák őt sárral, ha engedékenyebbnek mutatkozna a migránskérdés ügyében.

A szerdai európai eseményeket felidéző tudósítás másik részében, az európai értékrend, az egység mellett, a nacionalista széthúzás ellen kiálló Jean-Claud Junckert, az Európai Bizottság elnökét idézték, illetve a vele szemben felszólaló, euró-szkeptikus brit képviselőt, Nigel Farage-t. Utóbbi Orbánnak azt ajánlotta: csatlakozzon a Brexit-klubhoz; Nagy-Britanniához hasonlóan Magyarország váljon ki az EU-ból. Az orosz tudósító a görög miniszterelnöknek az unió jövőjével összefüggő, a pénzügyi és a migráció okozta nehézségeket strukturális problémákra visszavezető szövegét tartotta még kiemelendőnek. Beszámolóját azzal zárta, hogy az Orbán elleni támadásokat a jövő májusi EU-parlamenti választások tükrében lehet értelmezni. A liberális és a szociáldemokrata pártok, illetve a jobboldali néppárti erők közötti közelgő erőpróba jelenik meg bennük, ám az egyelőre kiszámíthatatlan, hogy mindez milyen hatással lesz magukra a választókra.

Ázsia most érdekesebb Európánál

Ehhez képest az általam átnézett oroszországi lapok portáljai meglehetősen közömbösek maradtak. Az Izvesztyija csütörtöki, budapesti idő szerinti 13 óra előtti honlapjának terjedelmes, nyitó oldalán nem szerepelt a téma. A Kommerszant, amelynek napi cikkajánlata minden reggel a számítógépemen landol, szintén nem tartotta kiemelendőnek az Európai Unióban történteket. Hozzáteszem: az előző napon sem. A kvázi ellenzékinek számító újság látóterébe általában is csak az amerikai, illetve az ázsiai térség és a Közel-Kelet nagy hírei kerülnek be rendszeresen. Ugyanez a helyzet a ténylegesen ellenzéki Dozsgy-csatorna, vagy a Pravda portálján. Vagyis szerdán és csütörtök reggel az orosz sajtó nagy részét korántsem az Európai Unió, még kevésbé az ottani magyar ügy foglalkoztatta, ellenben egy olyan bejelentés, amely tényleg hozzájárulhat ahhoz, hogy új pályára álljon a világ.

A vlagyivosztoki Keleti Gazdasági Fórumon Dél-Korea, Japán, Kína, Mongólia csúcsvezetőinek társaságában azt indítványozta Vlagyimir Putyin, hogy Oroszország és Japán végre kösse meg a békeszerződést, amit a II. világháború óta nem sikerült tető alá hozni. „Változtassuk meg a hozzáállásunkat! Kössük meg a békeszerződést! Ne itt és most, de ez év végéig. Minden előfeltétel nélkül” – indítványozta az orosz államfő, amit a hatalmas termet az állóhelyeken is megtöltő oroszországi és ázsiai üzletemberek váratlanul kitörő tapsa fogadott. Ezt aztán Putyin mosolyogva köszönte meg, majd hozzáfűzte: „Aztán ennek a békeszerződésnek az alapján, mint barátok, folytassuk minden vitás kérdés megoldását!” (A videón 3:20-tól)

Mint közismert, a japán Hokkaidó sziget és az orosz Kamcsatka félsziget között 1300 kilométeren át, az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán határán húzódó Kuril-szigetek hovatartozása okozza a feszültséget a két ország között. Ezeket az első világháború után Japán, az USA fegyveres támogatásával, elszakította a Szovjetuniótól. A második világháborút követően azonban a szovjet hadsereg visszavette őket. Ám Japán azóta is igényt tart a négy legdélebbi szigetre. Putyin mostani javaslatának az kölcsönözhet különös jelentőséget, amit az Orbán és a pofonok című jegyzetemben is megpendítettem, hogy szerintem – minden ellenkező felfogás ellenére – csak idő kérdése a tényleges eurázsiai együttműködés tető alá hozása.

Lendületben az eurázsiai projekt

Korábban a Putyini Oroszországnak a NATO-hoz, az Európai Unióhoz való erőteljes közeledése, sőt az ezek intézményeiben való szerepvállalás pontosan jelezte a Kreml szándékait mindaddig, amíg az USA gazdasági érdekeitől vezérelve Obama Amerikája keresztbe nem feküdt e törekvéseknek. Ám az egykori német kancellárnak, Gerhard Schrödernek az orosz Gazpromnál jól fizető állásba segítésével, most épp az Északi Áramlat vezetéket építő nyugat-európai–orosz konzorcium felügyelőbizottságának elnöki posztjába helyezésével, többek között francia üzletemberek kitüntetésével, olasz, osztrák politikusok kiemelt kezelésével, a nyugati, köztük elsősorban az európai nagyvállalatok befektetéseinek ösztönzésével Moszkva tucatnyi jelét adta és adja annak, hogy minden mást háttérbe szorítva szorgalmazza a Lisszabontól Vlagyivosztokon, Tokión, Pekingen át Szöulig kiterjedő gazdasági övezet létrehozását. Ebbe lehetőleg Phenjant és Hanoit is szeretnék bekapcsolni.

A mostani vlagyivosztoki konferencián hangzott el, hogy az Oroszország által a távol-keleti térségben adott adókedvezményeknek, a szabályozók változatlanságára tíz évre nyújtott garanciáknak, a szabad-kikötőknek, az itt létrehozott különleges gazdasági övezetnek köszönhetően a főként ázsiai befektetések megugrottak. Míg az értékük 2013-ban, az előző évihez képest, két százalékkal nőtt, ugyanez a mutató 2017-ben 22 százalék volt. Az itt újonnan letelepedett nagyvállalkozások száma megközelíti a százötvenet. De természetesen a terveket, a lépéseket az orosz és a pekingi vezetők együtt szorgalmazzák, s jó ideje immár a kínai gazdasági terjeszkedési stratégiával is összehangolják, illetve az évente többször is megtartott kínai–orosz csúcstalálkozókon gondoskodnak a végrehajtásáról.

A Londonnal korábban sem igazán számolt, grandiózus terv újabb lendületet kaphat Nagy-Britanniának az Európai Unióból való kilépésével, illetve a térség másik szárnyán, a Tokióval való kapcsolatok rendezésétől. Józanul átgondolva, ebben a játszmában Orbán Viktor immár a korábbi küldönc szerepet sem töltheti be. (Már ha egyáltalán valaha is betöltött ilyet...) Egyrészt azért nem, mert a nyugat-európai és az oroszországi kapcsolatokban visszatért az az időszak, amikor a csúcsvezetők egymás között, sőt magánjellegű találkozókon beszélték meg az ügyeket. Putyin például gyakran hajókázik Szocsinál különböző államok vezetőivel, nemrégiben az osztrák kormány egyik tagjának esküvőjén jelent meg, tegnap pedi akínai államfővel közösen sütött és evett palacsintát... Másrészt azért sem, mert a magyar kormányfő ázsiója még saját pártcsaládjában is nagyot zuhant szerda óta. Viszont bizalom hiányában alkalmatlan az egykor általa annyit hangoztatott híd szerepre, vagyis a közvetítésre.

Bizonytalanná vált Orbán megítélése Moszkvában

Néhány perccel azt követően, hogy feltettem ezt a cikket az internetre, belehallgattam az orosz külügyi szóvivő heti sajtótájékoztatójába, ahol éppen az a kérdés hangzott el: az EU-parlamenti döntés visszavezethető-e arra, hogy Orbán Viktor kiállt az Oroszország elleni szankciók eltörléséért. Talán a kormányfőnek és környezetének is érdemes elgondolkoznia a válaszon, ezért betoldottam a kész cikkbe még ezt a bekezdést. Először is a szóvivő azt bizonygatta, hogy a magyar miniszterelnök még nyilvánosan sem egyedül határolja el magát a szankcióktól. Ráadásul a háttérbeszélgetéseken tömegesen fejezik ki az európai személyiségek az egyet nem értésüket. Arra a felvetésre pedig, hogy mennyiben játszott szerepet Budapest és Moszkva sajátos kapcsolata az európai képviselők döntésében, szerinte csak tüzetes, részletekbe menő elemzések után lehetne érdemi választ adni – kerülte meg az egyenes választ Zaharova.

Bizonyos értelemben mégiscsak beszédes ez a diplomatikus felelet. Azt erősíti, amit a minap írtam: egy olyan, saját erőforrások nélküli, nem oszt, nem szoroz országnak, mint amilyen, sajnálatos módon, Magyarország is, meg kellene tudni békélnie azzal a gondolattal, amivel 1867 óta képtelen megbarátkozni: a nagyok asztalánál nem nekünk osztják a lapokat. Az ezzel való szembenézés hiánya az egyik oka a több mint száz évre visszanyúló útvesztéseinknek, a környezetünktől való elszigetelődésünknek, értelmetlenül eltúlzott világháborús szerepvállalásainknak, s az ebből adódó területi és anyagi veszteségeinknek, a sok százezer emberi életet követelő áldozatoknak. Szerintem, részben a nagyságról való ábrándkergetésre vezethető vissza Orbán Viktor szereptévesztése is, ami miatt egyre inkább páriává válik Nyugaton és közvetlen környezetünkben, a Kárpát-medencében, amelynek vezető szerepére legutóbbi tusnádfürdői beszédében is bejelentkezett. Ám a nagyobb baj, hogy a magyarok nagy része is osztja rögeszméit. Ezért gyakran ő csak rájátszik a délibábokat kergető többség vágyaira. Észhez kellene hát térni, és mindannyiunknak számolni ezekkel a realitásokkal, különben vele együtt osztozunk majd elkerülhetetlenül végzetes sorsában! #

CÍMKÉP: Az EU-parlamentben őt támadókon mosolygó Orbán Viktor az orosz tévé tudósításában (Képernyőkép)

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért! ##