Az újpróféta Bayer Zsolt most attól remegett meg, ami ellen eddig oly hiábavalóan cikkeztek és szóltak néhányan: ha valaki csupán a saját anyagi érdekeit tartja fontosnak, az előbb-utóbb maga körül mindent és mindenkit elpusztít, még végül magát a benne hívőt is.
A politikában csak azok és addig csalódnak, akik és ameddig abban az illúzióban ringatják magukat, hogy van ab ovo rossz és ab ovo jó hatalom. Én nagyjából negyedszázada kezdtem a leszámolást ezzel a hiedelmemmel. Bayer Zsolt viszont a jelek szerint mostanában lépett a szembenézésnek erre a gyötrelmes útjára. A Magyar Hírlap június 21-ei számában megjelent III/semennyi című cikke egyfajta gyónás az úton megtett első lépések közben.
A Kádár-rendszerben szocializálódott nemzedékem legtöbb tagjához hasonlóan azt sulykolták belém, hogy ha vannak is hátrányai a szocializmusnak, ezek előbb-utóbb megszűnnek, szemben a kapitalista társadalommal, amelynek válságai az idővel egyre mélyülnek. Csak hogy érzékeltessem, milyen hatásokra gondolok, hadd idézzek az akkori Honvédelmi Minisztérium sorkatonák részére kiadott füzetecskéjéből. Dátum nincs benne. Alighanem a 70-es évek első felében letöltött sorkatonai szolgálatom alatt jutottam hozzá.
A piros fedeles kiadvány előszava így kezdődik: „A magyar dolgozó nép szocialista vívmányaink védelmére, az agresszív imperialista háborús fenyegetés elhárítására létrehozta és szüntelenül erősíti fegyveres erőit. A fegyveres erők alapvető feladata hazánk függetlenségének és társadalmi rendjének, a dolgozó nép vívmányainak, a szocialista országok közösségének védelme.”