Eltűnhet az öt–tíz falura eső egyetlen gépkocsis rendőr járőr is, ha a rendőri állomány hatodát a szerb határra vezénylik.

Napsugaras hírnek örvendeztek ezen az esős napon a kisstílű bűnözők, s talán a magyar alvilág náluk masszívabb figurái is. A kormány ülésének szünetében Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette: több ezer rendőrt vezényelnek a déli határ őrzésére. Hogy mennyi az annyi, vagyis, hogy mit kell érteni a több ezer alatt, egyelőre homály fedi. Így aztán azt sem lehet tudni pontosan, hogy az intézkedés nyomán hány olyan rendőr marad az ország városaiban és falvaiban, akik a közbiztonságra ügyelnek.

A Független Rendőr Szakszervezet főtitkárának az interneten fellelhető, az ORFK Humánigazgatási Szolgálat adatain alapuló 2015. március 9-ei tájékoztatója szerint a rendőrségnél ténylegesen foglalkoztatottak létszáma 2015. január 1-jén összességében 48 ezer 761 fő volt. Ebből 36 ezer 887 hivatásost tartottak nyilván. A többi közalkalmazott, kormánytisztviselő, igazságügyi alkalmazott, egyéb munkavállaló, szenior állományú, máshová vezényelt, feladatteljesítés nélkül felmentett és illetmény nélküli szabadságon tartózkodó.

Igaz, az adatok után nyomozva belebotlottam Garamvölgyi László országos rendőr-főkapitánysági szóvivő néhány nappal ezelőtti sikerjelentésébe is: „az elmúlt időszakban háromezerrel, vagyis 48 ezerre nőtt a rendőrség létszáma, így teljesen fel van töltve az állomány”. Tehát augusztusra elérték azt a 48 ezres létszámot, ami már január 1-jén majdnem 49 ezer volt. De ezen ne akadjunk fenn ilyen vészterhes időkben! A lényeg, hogy a magyar rendőrségnek vélhetően 36 ezernyi olyan tagja van, akikből a határvadász (?) századokat kiállíthatják.

A harcias „határvadász” elnevezés persze eufemizmus. Hiszen nem határ-, hanem embervadászatról van itt szó. Hogy aztán miként lesz helye a 14 ezres létszámra méretezett, de már most is 18 ezer elítéltet őrző magyar börtönrendszerben további több tízezer illegális határsértőnek, s például mi lesz a külföldi elítéltek gyerekeivel, az egyelőre rejtély! De legalább ekkora talány, hogyan mozdítják majd ki otthonából, szakítják el családjától azt a néhány ezer magyar rendőrt, akit eddigi munkájától sok tekintetben eltérő, bizonyos értelemben katonai feladatokkal bíznak meg.

Csak remélhetjük, hogy akik a határozatot meghozták, pillanatokon belül gondoskodnak a több ezer, leendő határőr sokrétű, az empatikus magatartásra, a véres konfliktusok elkerülésének módjára is kiterjedő kiképzéséről, a hét minden napján, mondjuk, háromszor nyolc órás váltásokban való vezényléséről, a vadászoknak a 175 kilométernyi határ hosszában való kulturált elszállásolásáról, élelmezéséről, orvosi ellátásáról, szabadidejének megszervezéséről, a fluktuáció kezeléséről... 

Arra gondolni sem merek, hogy mindezt nem gondolták végig az illetékesek. Vagy hogy végiggondolták, és nagyon is ennek tudatában blöffölnek. Pusztán hatalomtechnikai meggondolásból folytatva a nemzeti konzultációs, plakátkampányos uszításra építő néphülyítést. Ennek során többek között arról sem szólnak, hogy ha a magyar-szerb határon szilárdabb lesz az őrizet, akkor az emigránsok a horvát, a román, sőt az ukrán határon próbálkoznak majd. Előbb-utóbb oda is szögesdrót, és oda is határőr kell. De üsse kő, most tekintsünk el ettől is! És ne akadjunk fenn azon sem, hogy Magyarország az utóbbi évszázadban egyszer sem jött ki jól abból, amikor fegyveres demonstrációt tartott a szerb határon, vagy épp a határ túloldalán!

Koncentráljunk csupán egyetlen mozzanatra! Arra, ami tapasztalataim szerint kisvárosi és falubeli ismerőseimet elsősorban nyugtalanítja. Szerintük a hatóság szempontjából kisebb szabálysértések, vagy a viszonylag jelentéktelenként kezelt bűncselekmények megelőzésére és felderítésére eddig sem jutott túl sok energia. Ezzel azonban a bűnüldözők nem egészen értenek egyet. Mi több, a kriminológusokkal is bősz vitákat folytatnak arról, hogy az-e a valóság, amit a lakosság a közbiztonsággal kapcsolatban érez, vagy az, amit a rendőrség statisztikái tükröznek.

Persze  Piroska nénit, meg Gyuri bácsit, akinek hol a téli tüzelőjét lopják el, hol a kertjéből a zöldséget, meg a gyümölcsöt, meg a fészerből a kerti traktorát, nem igen érdeklik a módszertani fejtegetések. A tévéből meghallván az elegáns miniszter határvadászokkal kapcsolatos bejelentését, ők most sem igen gondoltak bele, hogy Lázár János mondatainak rájuk vonatkozó következménye is lesz. Ezt csak akkor fogják érzékelni, amikor eltűnik a környékről az öt–tíz falura eső egyetlen gépkocsis rendőr járőr is, mert tagjait – összesen akár a rendőri állomány hatodát – a szerb határra vezénylik.

Biztos vagyok benne, hogy az olykor egész településrészeket rettegésben tartó, az ott élőket zsaroló, minden hájjal megkent nagyobb zsiványok, de még a piti tolvajok is, már kedden, a rendőri erők átcsoportosításának közlése napján felmérték: ezen túl könnyebben folytathatják üzelmeiket. Velük ellentétben Piroska néni és Gyuri bácsi majd csak az őt érintő lopások, a fenyegetések szaporodásával érti meg, hogy a kisemberek még a mostaninál is védtelenebbek maradtak az intézkedés következtében.

Ennél is nagyobb baj, hogy a sima modorú, ám villogó szemű Lázár miniszter egyáltalán nem vette figyelembe, hogy diadalmas bejelentésének olyan érintettjei is lehetnek, akikre ő álmában sem gondol. Hogy aztán ebben csupán a közönséges cinizmus, avagy a kormányzási képesség hiánya játssza-e a nagyobb szerepet? Maradjon ez egyelőre megválaszolatlan! Egyébként is, ilyen vészterhes időkben mindenkinek áldozatot kell hoznia a hazáért!  #

A menekültüggyel kapcsolatos korábbi cikkek a Bekiáltás blogban:

2015. 06. 04. Barbárok a menekültekről

2015. 06. 10. Orbánról lehullott a köpönyeg

2015. 06. 12. Bevándorló-paradoxon

2015. 06. 28. Hurrá! Alakul a végvár-Magyarország

2015. 07. 17. Üldözöttek országa, Magyarország

2015. 07. 26. Határra, magyar!