Eladják istenadta tehetségüket az ördögnek, mikor hagyják és akarják, hogy behálózzák őket.

A diktatúra és az értelmiség, sőt a művész viszonyáról kevés időszerűbb műalkotást tudnék mondani a Szembesítésnél. Szabó István eredetileg 2001-ben bemutatott filmjét október 16-án tűzte műsorára az M5 tévécsatorna. A filmdráma a legfőbb náci vezetőkkel kollaboráló, világhírű karmester, Wilhelm Furtwängler ügyében folytatott nyomozás lelki vonatkozásaira fókuszál. Közvetlenül a háború után, az 1945-ben megszállt Berlinben kimondva-kimondatlanul ilyen kérdések kerülnek terítékre:

Nem tudom elképzelni róla, hogy életre-halálra elszánt politikus-népvezérként lépjen fel.

Új Világ Néppárt néven politikai szervezetet alapított Pálinkás József, a sokak szerint tiszteletre méltó akadémikus, ám mások szerint kétes szerepeket is vállalt politikus. Vélhetően az a düh (is) vezéreli, amit azért érez, mert őt és konzervatív polgárinak nevezett környezetét Orbán Viktor átverte, amikor őket szintén felhasználta hatalmának kiépítéséhez, majd elfordult tőlük (is). Az elnökségi tagok között van Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász, és Ábrahám Júlia, az LMP korábbi elnökségi tagja. (Ők fogják közre a képen Pálinkás Józsefet, aki az első Orbán-kormányban miniszteri szerepet vállalt.) De helyet kapott a vezetőségben a volt SZDSZ-es, külügyi megbízásokat teljesített Szent-Iványi István, és Stelli-Kis Sándor ügyvéd, egykori fideszes.

A nyugati polittechnológia összes eszközével zajlik a Lukasenka megbuktatását célzó kampány.

„Két láng ég ma Európában. Az egyik Belaruszban, a másik a budapesti Vas utcában. Mindkettő a szabadság lángja” – írja október 10-i cikkében Bruck András, akinek írásaival gyakran értek egyet. Most azonban két olyan eseményt kapcsolt össze, amelyeknek eltérő az eredője. A Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatóinak tiltakozásával aligha van vitánk egymással. Mert a lényeg az, hogy

Ahonnan tömegek vándorolnak ki, a további leépülés törvényszerű.

Egy furkósbot képe járja be a Facebookot. A Magyarországon ismét aktívvá vált Szabad Európa tette közzé a grafikont. A 2000–2019 között külföldön dolgozó magyar orvosok számának alakulását mutatja. Egyúttal most már talán mindenki számára világossá teszi, mi is volt az egyik értelme a rendszerváltozásnak, majd a 2004-es EU-csatlakozásnak.

Csak annyi jogot adnak a tömegeknek, amennyivel a kényes társadalmi egyensúly még fenntartható!

Kétféle torzítás hat az Európai Unió megítélésére. Az egyiket az orbánisták képviselik. Ők mumusként riogatják az EU-val szavazóikat. Eszerint Soros György bürokratái ülnek Brüsszelben. Egyvégtében azon mesterkednek, hogy

Eddig Putyin leckéztette Erdogant, most viszont fordulhat a kocka. De a Nyugat is vesztese lehet a véres játszmának.

Megismétlődhet a náci Németország és az akkori nyugati nagyhatalmak szövetkezése Oroszország (a Szovjetunió) természeti kincseinek megszerzésére irányuló törekvésének következménye. Most Törökország az a középhatalom, amely a Nyugatnak – Svédországnak, Lengyelországnak, Franciaországnak, Nagy-Britanniának, Németországnak s egyre inkább az USA nagytőkéseinek – ezt az évszázadokon át melengetett álmát, illetve az 1960-as évek óta a washingtoni stratégák által mind részletesebben kimunkált tervekben megjelent elképzelését igyekszik kihasználni.

A pártatlannak és elfogulatlannak kikiáltott nyugati média lényegében ezekről az ügyekről is hallgatott.

Várható volt, hogy az amerikai elnökválasztási kampányban napvilágra kerül Barack Obama korábbi elnök helyettesének Joe Bidennek szaftos története. A teljes nevén Joseph Robinette Biden, Juniort minden idők legbecsületesebb elnökjelöltjeként emlegetik a mostani hajcihőben. Hetvenhét éves, és kétségtelenül a szenilitás jeleit mutatja. Olyannyira, hogy a minap alelnökjelöltjének nevével Harris–Biden kabinetről beszélve utalt a választási győzelem utáni kormányra. Mégis alkalmasnak találják arra, hogy a Demokrata Párt képviseletében irányítsa az USA-t. Korrupciós botrányát is felvállalják, pedig

Kormány és ellenzéke egyaránt azt akarja elhitetni velünk, hogy létezik mindenkihez kegyes tőkés társadalom.

Történelminek nem nevezném, de elsikkadni sem szabadna fölötte. Fekete-Győr András, a Momentum pártelnöke szeptember 21-én, hétfőn nem rendszerváltásról, hanem korszakváltásról beszélt. Következésképp, a rendszer neki is megfelel. Amint a „Diákjaira panaszkodik a professzor” című cikkem végén írtam:

Aki Belaruszt uralja, az Európa–Ázsia közötti vasúti áruforgalom ütemét, tarifáit is befolyásolhatja.

Legszívesebben falba verném a fejem, hogy ez nem jutott eszembe! A vasúti áruszállítási útvonalért folyó küzdelem is az egyik magyarázat arra, miért avatkozik be az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az Európai Unió, Lengyelország, s az utóbbi oldalán a nem oszt, nem szoroz Litvánia a belarussziai események alakításába. Korábbi cikkeimben több magyarázatot is megpendítettem. Több tényező mellett elég logikusnak látszott, hogy

A tudásdeficitet nem lehet megszüntetni erővel és nacionalista propagandával.

„Manapság csak az az ismeret létezik a hallgatók számára, ami az előadásban elhangzik. Másutt megszerzett tudásra nem hivatkozhat az előadó” – hallottam ezt valamikor Spiró Györgytől, az írótól, aki így idézte fel egyetemi és középiskolai diákok között szerzett tapasztalatait. Minden tanárnak, oktatónak van hasonló élménye. 1993 és 2013 között nekem is volt, amikor a legkülönbözőbb helyeken, köztük egyetemeken, már legalább középiskolát végzett fiatal felnőtteket tanítottam. Miközben konstatálni voltam kénytelen az évről-évre reménytelenebb helyzetet, tudtam, hogy