A hatalom képviselőit mintha váratlanul érte volna a hétvégi demonstrációk mérete és kiterjedtsége.

A december végi parlamenti és utcai megmozdulások, valamint a január első hetében megtartott kormányellenes tüntetések alighanem legfontosabb jellemzője azok hálózatszerű sajátossága. Hosszú időn múltán az ország több csomópontjában egyszerre, egy folyamat részeként zajlottak a demonstrációk. A híradókat nézve már csütörtökön és pénteken is voltak ennek előjelei, hiszen több vidéki városból láthattunk, a települések méretéhez viszonyítva meglehetősen népes felvonulásokat, népgyűléseket. Vasárnap pedig – a tízezreket megmozgatott budapesti tüntetéssel egy időben – újabb vidéki akciókról jöttek hírek. Új fejlemény a nem azonos platformon álló pártok, szakszervezetek és civil mozgalmak képviselőinek együttműködése, a tüntetők és a vezetők átlagéletkorának érzékelhető csökkenése.

A Bekiáltás blogban az események hátterét, a várható fejleményeket vizsgáló, a „Bomlik az Orbáni holdudvar” című, szombati írásomba beleszőttem minderről egy gondolatot a 22 óra utáni frissítéskor, de az a több mint ötezer látogató, aki addig rákattintott a cikkre, erről már nem értesülhetett. Pedig szerintem jelentős fejleményről van szó.

– írtam a kiegészítésben, persze, csupán benyomásaimra alapozva. Aztán ráleltem a Mérce.hu előzetesére, mely szerint már január 3-án, csütörtökön, Szegeden zajlott egy tüntetés. Január 4-én, pénteken, Gödöllőn, Pécsett és Szombathelyen. Ugyanerre a napra (félpályás) útlezárásokat készítettek elő Pápán, Kapuváron, Csornán és Szombathelyen. A január 5-ei szombati megmozdulások helyszínei: Tata, Esztergom, Tapolca, Komló, Szolnok, Cegléd (?), Hódmezővásárhely, Debrecen, Békéscsaba. És persze a budapesti országos demonstráció. Erre szervezetten is utaztak egyes városokból. A fővárosban ezt megelőzően több helyen tartottak kisebb tiltakozó akciókat. Útlezárást terveztek Nyíregyházán, összetartást szerveztek az országos tüntetés televíziós közvetítésének megnézésére Zalaegerszegen. Külföldi szimpátia-tüntetés tervéről érkezett hír Linzből, Londonból, Dublinból, New Yorkból, Torontóból.

A tudatos építkezés jele mutatkozhat meg abban is, amire az előző cikkemben szintén utaltam: „Nem mellesleg a tekintetben is újra gombolták a magyar mentét, hogy a hangadók közé – az európai, sőt világtrendeket követve – nagy számban emeltek felkészült, energikus és elszánt nőket”. Az írás illusztrációjaként névsort és arcképcsarnokot állítottam ösze róluk, illetve azokról a férfi közéleti szereplőkről, akik közül – szerintem és jelen állás szerint – kikerülhetnek az Orbán utáni Magyarország meghatározó politikusai. A korábbi elemzésemben csak érintőlegesen szóltam erről, most viszont a fent leírtak tükrében kiemelésre kívánkozik, hogy közülük többeknek vidéki gyökereik is vannak.

A hálózat e tekintetben is figyelemre méltó módon, bár bizonyára többé-kevésbé véletlenszerűen formálódik. Hozzávetőleges képet kaphatunk az ebben rejlő potenciális lehetőségről, ha a két listában szereplők neve mellé születési vagy állandó lakhelyet, választói körzetet, vagyis – a teljesség igénye nélkül, a tévedés némi kockázatával – a kötődés valamilyen formáját kapcsoljuk. Íme, a női lista: Szabó Tímea – Budapest, Szeged, Óbuda-Békásmegyer, Szél Bernadett – Pécs, Zalaegerszeg, Budakeszi, Vadai Ágnes – Karcag, Budapest, Kunhalmi Ágnes – Kiskunmajsa, Budapest, Bangóné Borbély Ildikó – Nádudvar, Budapest, Kaba, Demeter Márta – Budapest, Donáth Anna Júlia – Budapest, Varga-Damm Andrea – Veszprém, Orosz Anna – Budapest, Bősz Anett – Budapest.

A férfiak névsora és kötődése az alábbiak szerint alakul: Márki-Zay Péter – Hódmezővásárhely, Budapest, Szeged, Hadházy Ákos – Debrecen, Pécs, Szekszárd, Varju László – Komló, Budapest, Karácsony Gergely – Fehérgyarmat, Nyírtass, Debrecen, Budapest, Fekete-Győr András – Budapest, Tordai Bence – Budapest, Tóth Bertalan – Pécs, Komjáthi Imre – Sajószentpéter, Kazincbarcika, Edelény, Kordás László – Budapest, Székely Tamás – Budapest.

Még ha biztosak lehetünk is abban, hogy a fentebb említett, mostani egység viszonylagos, s hogy az ellenérdekek előbb-utóbb kiütköznek, akkor is fel kell tennünk a kérdést:

Hogyan volt lehetséges szinte egyik napról másikra összehangolt országos megmozdulásokat létrehozni? És vajon miként történhetett meg, hogy a hatalom képviselőit mintha váratlanul érte volna az akciók nagysága és kiterjedtsége? Nem hittek az előzetesen nyilvánvalóan begyűjtött adatoknak? Nem tartották elképzelhetőnek, hogy a részvétel vidéken is ennyire tömeges lesz? Hogy egyébként mennyire, arra Zöldi László hívta fel a figyelmet a Médianaplóban, január 4-én közzétett bejegyzésében. Személyes emlékekre hagyatkozva, és egyszerű számítást végezve például a szegedi tüntetésről ezt írta: „Vajon mi, pestiek belegondoltunk-e, hogy a fővárosnak 1,7 millió lakosa van, és a szegedi tüntetés megfelel 17-20 ezer budapesti ember tiltakozásának?”

Nem vagyok bennfentes, tehát nincs tényekkel alátámasztott válaszom a kérdésekre. Ellentétben a kormányzati-kormányzópárti agit-proposokkal, akik szombaton is Sorosozásba fogtak. Nem sokkal azt követően, hogy elkezdődött a fővárosi demonstráció a Magyar Távirati Iroda is közreadta Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató kijelentését:

A kormánypárti propagandista láthatóan nem sokat vacakolt az elemzéssel. Nem vette a fáradságot arra, hogy a tereken elhangzottakra konkrétan reagáljon. Hozzáteszem: nyilvánvalóan egy előre elhatározott koncepciónak megfelelően. Így aztán csak az unalomig hallott mondatait ismételgethették a kormánypárti, s a többé-kevésbé független médiumok egyaránt. A kormányzó pártközpont nyilván továbbra is arra játszik, ami már többször bejött: Soros Györggyel és a migránsveszéllyel bódítják el a tájékozatlanságban tartott, főleg vidéki tömegeket. Ők tudják miért, ám vidéki tapasztalataim szerint mintha az információáramlás gátja repedezni kezdene, amiben jelentős szerepet játszott az év végén az immár tartósan külföldön dolgozó, karácsonyra néhány napra hazajött gyerekek, unokák felvilágosító beszéde. Eközben a kormányzó erők propagandistái esélyt sem adtak maguknak arra, hogy érdemi válaszokat adjanak a tüntetők felvetéseire.

Ezzel a lekezelő hangvétellel egyre inkább bőszítik a megmozdulások résztvevőinek mind nagyobb hányadát kitevő fiatalokat. Ők mit sem tudnak már a Fidesz úgymond hősi múltjáról. Csupán azt érzékelik, hogy a föléjük nőtt, öregecske alakok elbokázzak a jövőjüket. Ami szintén feltűnő volt: a kormánypárti politikusok, köztük a propaganda-miniszter, hallgattak a szombati napon. Mintha kámforrá váltak volna a miniszterelnökkel egyetemben. Mintha mindenki elment volna síelni, vagy valami vidéki kastélyba kvaterkázni. Maradtak a már-már meglepően tárgyszerű, helyszíni tudósítások az állami és a párttévében, amelyekben a budapesti Hősök terét, majd a Kossuth teret megtöltő, több tízezres tömeget mutatták. (Ki emlékszik már arra, hogy egy 2002-es áprilisi Fidesz-rendezvény hasonló méretű, itteni tömegét két milliósnak vizionálta az azóta jócskán meggazdagodott Rákay Philip a nagygyűlés moderátora?) Számomra azonban az igazi meglepetés az volt, ahogyan Fidesz-médiumok besegítettek a január 19-ére meghirdetett demonstrációk szervezésébe azzal, hogy beszámoltak a tüntetők további terveiről.

Az említett Zöldi László kollégám sem egészen tudta hova tenni a kormánypárti Szegedma.hu portál, és az úgymond „korántsem ellenzéki napilap”, a szegedi Délmagyarország korrekt, tárgyilagos tudósítását. Talán taktikát változtattak a központosított kormányzati kommunikáció irányítói? – tamáskodott a hozzáállás megváltozása miatt. Félreértés ne essék, nagyszerű lenne, ha nem csupán taktikázás rejlene a változás mögött, hanem elvi döntés a médiaszabadság helyreállításáról. Ám abban a helyzetben, amelyben a Fidesz több mint félezer médiumot központosított és szállt meg annak érdekében, hogy elzárja az információktól mindenekelőtt a vidéki lakosságot, ez merőben szokatlan lépés lenne. Első benyomásom szerint inkább valamiféle zavar keletkezhetett a gépezetben. Egy bizonyos, ha eddig valaki nem hallott arról, mekkora tömegek elégedetlenek nem csak a túlóratörvénnyel, hanem magával az Orbán-rendszerrel, akkor ezen a hétvégén a kormánypárti médiumokból is megtudta végre, hogy nem olyan fenékig tejfel a magyar világ, mint amilyennek eddig mutatták neki. # 

CÍMKÉP: Pécs főterét is megtöltötték a tüntetők (Fotó: Kacsúr Tamás)

A Bekiáltásban a magyarországi év végi tömegmegmozdulásokra reflektáló, a nemzetközi és a hazai összefüggésekkel foglalkozó elemzések: Öncsonkítók Magyarországa; Bűn a bérvisszatartás; Átver minket Kovács Zoltán;    Vége az Orbán-korszaknak; Áder János dörgedelmei, 2019; Tankokért EU-támogatás; Bomlik az Orbáni holdudvar

Véleménye fontos az orientálásomban. Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban!