Az ellenséget megjelölte, de azt nem mondta meg a miniszterelnök, hogy mely országok lesznek szövetségeseink a Brüsszel és a népvándorlás elleni küzdelemben.

Egy-két kiszólástól eltekintve szikár hangvétel jellemezte Orbán Viktor február 28-ai, vasárnapi, sorrendben tizennyolcadik évértékelő beszédét. A stílus ahhoz az üzenethez igazodott, hogy veszélyben a haza. Méghozzá mint megtudtuk: annak idején a bécsi udvar rántott magával bennünket az I. világháborúba, most viszont elsősorban a Brüsszelben bolyongó liberálisok okai a fenyegető veszedelemnek. Amiként mondta: az emigránsok is azért szabadultak rá Európára, mert a brüsszeli bürokraták, az európai csúcsvezetők, a jogvédő civil aktivisták, az embercsempészek koalíciója lehetővé tette ezt.

Putyin nagyobb várakozással, Obama visszafogottabban nyilatkozott a szíriai fegyvernyugvásról, amelynek nem részesei a terrorszervezetek. Az is kérdés, hogyan viselkednek a zsarolási pozícióba került NATO-tag Törökország új oszmanista vezetői, akiknek családjai dollár milliárdokat kerestek a háborúval, a fegyver- és kőolajcsempészettel.

Ha a menekült- és az emigránsáradat sokkolja a Magyarországon élők többségét – márpedig állítólag sokkolja –, akkor most feszült figyelem kíséri idehaza, hogy február 27-én, szombaton, 0 órakor életbe lép Szíriában a tűzszünet. Miért, miért nem, mégsem tapasztalni a felfokozott érdeklődés jeleit. Holott hosszú évek után először ez az első olyan esemény, amelynek kedvező hatása lehet a legújabb népvándorlásra. Lassan még az is megtörténhet, hogy a táborokból nem Európa, hanem egykori otthonaik felé veszik az irányt a szenvedők. De lássuk be, a túlzott optimizmus valóban nem indokolt!

A választási irodai cécó is megmutatta, hogy bárhol és bármikor számítani lehet szabadcsapatok, rongyosgárdák akciójára.

Egy frászt kellett azt valamely pártközpontból szervezni, hogy a Nemzeti Választási Iroda épületében kigyúrt emberekből álló különítmény segítsen hozzá egy küldetéstudatos nőt ahhoz, hogy meghiúsítsa a Magyar Szocialista Párt (MSZP) vasárnapi boltbezárásra vonatkozó népszavazási indítványát!

Akkor változik meg az állatokhoz való viszonyunk, amikor képesek leszünk megjavítani az emberi kapcsolatokat.

Szomorúan konstatáltam, hogy az állatkínzás elleni február 20-ai, szombati tüntetés tábláin a feliratok többsége ugyanolyan vérszomjas indulatoknak adott hangot, mint amilyenek ellen a demonstrációt szervezték. A legtöbben a „Börtönt az állatkínzóknak!” transzparenst emelték magasba. De volt, aki „A szemet szemért, fogat fogért!” – már az Újszövetségben is meghaladott, a Jézus Krisztus által elvetett elvének érvényesítését követelte.

Újhelyi képviselő félti Magyarországot a kétsebességes Európától.

Egy boldog embert láttam az ATV február 8-ai, hétfő esti adásában. Újhelyi István úgy csillogtatta leleményét, a szellemi inkubátorház kifejezést az előbb ámuló tekintetű, később finoman ironikus műsorvezetőnek, Kálmán Olgának, mint lelkes gyerek az új játékát a betoppanó idegen előtt.

Propaganda hadjárattal vádolták egymást az úgymond beteges orosz mentalitás és a kíméletlen amerikai önzés szószólói.

A NATO-katona saját árnyékát meglátva kiáltja a Ria Novosztyi oroszországi hírügynökség karikatúráján, hogy „Elkaplak!” Vitalij Povickij rajza pontosan kifejezi, hogyan viszonyulnak Moszkvában a nyugati médiumokban hetek óta zajló, Oroszország elleni hangulatkeltéshez.

Egyesek szerint az összeomlás előtt álló Oroszországgal akarja a fél világot térdre kényszeríteni Vlagyimir Putyin.

Oroszország invázióra készül, ezért félkatonai alakulatot hoz létre a lengyel kormány és a hadsereg – hallgatom a Hír TV február 3-ai, szerdai, a lengyel védelmi miniszterre hivatkozó beszámolóját. A tervet a lengyel nemzetbiztonsági hivatal volt vezetőjének mondatával nyomatékosítják, amely szerint Oroszország bármikor villámháborút indíthat az EU ellen.

A szabad világ sajtója egyre inkább propagandacélokat szolgál.

A nyugati világban néhány nagy hírügynökség, vezető újság és tévétársaság határozza meg, hogy milyen eseményből lesz hír, s ennek ellenpontjaként, mit borít a feledés homálya. Mindenki másodlagos, harmadlagos felhasználója a világpolitikai, világgazdasági jelentőségű híreknek anélkül, hogy energiája, lehetősége lenne arra, hogy a készen kapott szövegeket górcső alá vegye, más szempontok szerint megvizsgálja.

Hogy miként működik ez a rendszer, arra a Magyar Távirati Iroda (MTI) szolgáltatott példát a minap. A washingtoni tudósító, Járai Judit kihagyta az amerikai elnök január 27-ei, szerdai beszédéből azt a részt, amelyben Barack Obama szót emelt a magyarországi antiszemitizmus ellen Hóman Bálint tervezett szobrának apropóján. Ebből az derült volna ki, hogy a magyar kormány nem saját döntésére fordult el a szoborállítás támogatásától, hanem azért, mert az USA kormányzata fellépett ellene.

Soha nem szűnő, konfliktusokkal terhes erőfeszítésekre kell készülni, ha fenn akar a magyarság maradni.

Ágálhatunk az emigránsok, köztük a kifejezett menekültek, no meg a feltehetően közöttük rejtőzködő radikális iszlám ügynökök ellen, de egy akkora méretű népvándorlást, mint amekkora már ma is zajlik világszerte, ráolvasással aligha lehet kezelni.

Az arabok jönnek, a zsidók mennek, Orbán Viktor futárként, esetleg közvetítőként játszhat szerepet az emigránsügy megoldásában.

Ujjongó hangok kísérik, valahányszor felröppen egy hír Angela Merkel helyzetének gyöngüléséről. Magyarországon is elégedett kommentelők konstatálják, ha valahol megjelenik, hogy csökken a német kancellár népszerűségi mutatója.

A Magyar Nemzetben Lukács Csaba ismerteti, hogy „46-ról 60 százalékra ugrott azoknak az aránya, akik szerint Németország nem tud megbirkózni a menekültáradattal. A kancellár menekültügyi tevékenységével elégedetlenek aránya 56 százalékra emelkedett (decemberben ez még csak 49 százalék volt), és ma már csak a megkérdezettek kevesebb, mint 40 százaléka gondolja azt, hogy a politikus jól végzi a dolgát ebben a vonatkozásban”.