A DK kormányfő-jelöltje az amerikai elnök támogatásával szeretné megvívni a hazai pártküzdelmeket.

Nem tudom hova tenni a Demokratikus Koalíció (DK) miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára (úgy is mint D. K.) amerikai elnökhöz írt levelének egyik kitételét. Bár sokan már azt is szereptévesztésnek tartják, hogy egy különösebben nem befolyásos politikus csak úgy levelet ír Joe Bidennek, a világ egyik legnagyobb hatalmú, bár mostanság megtépázott vezetőjének. De ez szíve-joga. Mint ahogy az is, hogy írását közzéteszi a Facebook-oldalán. Legföljebb a címzett tudomást sem vesz róla, az internet népe pedig kifigurázza. Ami valójában megjegyzésre késztet, az Dobrevnek ez a mondata:

Az önkritika nélküli, belvárosi liberális értelmiségi nyavalygás nem mozgósít.

A magyarországi viszonyok fölött terméketlenül borongók sorát szaporította Vásárhelyi Mária szociológus, amikor szeptember 9-i Facebook-posztjában többek között ezt írta:

Rozsdaövezetté lett a vasútüzem – mutatják be Stalter György fotói, melyek mögé magyar vasúttörténelmet karcoltam.

Mondtam Stalter Györgynek, ha azt kéri, hogy tárgyszerűen írjak Rákosrendezőről, meg ne mutassa előre a képeket. Bő két héttel a fotókiállítás megnyitása előtt zajlott köztünk a telefonbeszélgetés. Mint utóbb kiderült:

Nem éri el a magyar tömegeket a baloldali rendszerkritika – állítja a Corvinusról eltávolított Böröcz József.

A modern baloldaliság kiskátéját tartja kezében az olvasó, ha egyáltalán tud a létezéséről, s ha egyáltalan meg tudja szerezni. Sietve leszögezem: a Debrecenben, majd az USA-ban, a Johns Hopkins Egyetemen szociológusként végzett, ott, 1992-ben doktori (PhD) fokozatot szerzett, s ma a Rutgers New Jersey Állami Egyetem professzoraként is tanító, idén júniusban a budapesti Corvinus Egyetemről eltávolított Böröcz Józseffel készült interjúkat tartalmazó kötetecskének nincs közük a mai magyar parlamenti ellenzék és értelmiségi holdudvara, sőt a kormánypárti ellenfeleik által a lejáratás szándékával előadott baloldalisághoz. Hacsak nem úgy, hogy a kiadvány minden lapja azt mutatja be:

A saját életutak kanyarjainak felvállalása, a tömegek sorsa felőli történelmi perspektíva nélkül hiába a hevület.

Ha valaki egyszer tanulmányozni akarja, hogy miért mondott csődöt a magyar értelmiség a rendszerváltozás környékén, s azóta, annak nem kell mást tennie, mint előszednie Raskó György agrárközgazdász Facebook-bejegyzéseit. Nevezett 1990. július 15-étől a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs és vállalkozásfejlesztési főosztályvezetője, 1991 márciusától a minisztérium helyettes államtitkára, majd június 11-én közigazgatási államtitkára volt 1994. július 28-ig. Egyébként ma agrárvállalkozás(ok?)ban érdekelt, s ki tudja, hogy egy Orbán-váltó kormányban nem lesz-e miniszter. Megmondó emberként naponta akár többször is kommentálja a hazai és a világpolitika eseményeit jobbára felsőbb iskolákat végzett, hajdanán fontos posztokat is betöltött követőinek jókora tábora számára. A gond csak az, hogy a tömör beszólások beleragadnak az egyéni kisszerűség dágványába. Vagyis

Vita a kettős mércéről, az előítéletekről, a nyugati ember felsőbbrendűségéről.

Egykori kollégám, Szilágyi Gábor már-már missziójának tekinti, hogy meggyőzzön arról, amikor orosz témákat érintek, akkor ezt Putyin-rajongóként teszem. Hiába kérlelem, bizonygatom neki újból és újból: ne állítson olyat, mint most is, hogy

Moszkva ma már Washingtont is iskoláztathatja, még ha ez nincs is sokak ínyére.

Látszólag értetlenül állt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter budapesti látogatása előtt Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció (DK) külpolitikai szakértője, egykori külügyi államtitkár. Mint a Klubrádió augusztus 25-ei Reggeli Gyors műsorában (55:23-tól) kifejtette:

A magyar zsoldos is tudta, hogy nem lehet demokratizálni a törzsies és középkorias vallási alapokra épülő afgán társadalmat.

A NATO-országok vezetői, köztük elsősorban az amerikaiak, most éppen azt akarják elhitetni a világgal: teljesen váratlanul érte őket, hogy a nyugati csapatok kivonását követően a tálibok ilyen gyorsasággal veszik át az ellenőrzést Afganisztán nagy része felett. Azt akarják nekünk beadni, hogy a kormányoknak dolgozó elemzők ezreivel együtt még annyit sem értettek meg ennek a társadalomnak a működéséből, mint

Nyugati szempontból nem alakult eléggé tragikusan az afganisztáni kivonulás – állítja Juhász András elemző.

Amit hozzáteszek: bármilyen cinikusan hangzik, eddig bizonyosan nem elég nagy a felfordulás az elemző nem egyszerű feltételezéséhez, hanem az általa hivatkozott nyugati stratégáknak az amerikai elit világhegemóniával kapcsolatos elgondolásaihoz képest. Ez viszont alapvető változást hozhat többek között az Európai Unió meghatározó szereplőinek politikájában. Ezt jelezte augusztus 18-án Josep Borrellnek, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének reálpolitikusra valló nyilatkozata, miszerint

Nyugaton is gazdasági és fizikai kényszerrel érték el, hogy a paraszti tömegek ipari munkássá legyenek.

Síremlék-avatáson emlékeztem két hozzám közelálló személyre augusztus 13-án. Az előzőleg összeállított gondolatsorból azonban kihagytam egy részt. Mindenekelőtt azért, mert a temetőbe nem illő módon átpolitizálta volna a szöveget, másrészt tartanom kellett magam a szertartást vezető lelkipásztor által meghatározott időkerethez. Itt, a Bekiáltás gondolkodó közönsége előtt azonban semmi akadályát nem látom annak, hogy