Washington és Moszkva egyaránt az elhúzódó kifárasztás stratégiáját követi.

„Egyértelművé vált, hogy Ukrajna a NATO számára csak eszköz, nem pedig cél!” – jelentette ki Szergej Mihejev orosz politológus a katonai szövetség vilniusi csúcstalálkozójának Ukrajnával kapcsolatos döntésére utalva a Vesztyi FM rádió, július 12-ei Zseleznaja logika (Vaslogika) című adásában. A kijelentés hátterének kijevi és moszkvai szemszögből való megvilágítása a célja az alábbi, az európai gazdaságot fenyegető veszélyre is utaló kommentárnak. 

Keskeny az a mezsgye, amin innen az uszítás uralkodik, s amin túl a humanizmus megértést teremt.

Az a gondom, hogy a rendszeresen két mércével mérő P. B. és rajongói köre nem csak lelkesedett a címkép bal oldalán látható plakátért, de egy álneves kommentelő Pablo Picassónak az általam mellé szerkesztett Guernicájával egy szintre emelte azt. Az ízlés, az ízlés, de itt

Bízzunk benne, hogy a NATO-csúcs elé időzített, az autókkal zsúfolt, a Kercsi-szoros fölött átívelő Krími-híd és egy orosz repülőtér elleni július 9-ei ukrán rakétatámadást nem torolja meg azonnal az orosz haderő! # (KDL, 2023-07-10) 

A Kreml sokak számára érthetetlen hezitálása miatti kérdőjelek hónapok óta szaporodnak.

Ismét az általam néhányszor már idézett Jakov Kedmi borzolta fel a kedélyeket az orosz állami tévé július 5-ei, éjszakai, a címkép jobboldalán is látható műsorvezető nevével fémjelzett,  „Vecser sz Vlagyimirom Szolovjovim” (Este Vlagyimir Szolovjovval) vitaműsorban. A nyugalmazott izraeli altábornagy rendszeresen ostorozza szakmai alapon hol az oroszországi, hol az ukrajnai vezetést. Az utóbbit szerda este azért, mert Kijev minden hadműveleti-harcászati elméleti meggondolást és gyakorlati tapasztalatot figyelmen kívül hagyva, a mesterséges intelligenciára alapozott, az egy-egy frontszakaszra vonatkozó napi amerikai utasításokat vakon követve,

Legalább már nem deportáltakról beszélnek…

Olvasom a szlovákiai magyar nyelvű napilap, az Új Szó hírportálján:

Nyugaton dekkolnak az Ukrajnából és Oroszországból származó értékek.

Miközben a francia városokban felgyújtott járművekben, a kirabolt üzletekben keletkezett kár értékét 1 milliárd euróra taksálják, a francia állam és annak intézményei is igyekszenek kivenni a részüket a rablásból. Mondhatni, tartják a gyarmatosító-szokást. A francia világlap, a Le Monde számolt be arról, hogy

Csak-csak megbirkóztak a néha tengelyig érő, őszi sárral, de az óceán még nekik is feladná a leckét.

Történelmi sztrájkra készülnek a fuvarosok az Egyesült Államokban – írja a Mérce június 30-án. A „fuvaros” szó előhívott bennem néhány gyerekkori emléket azokról a falumbeli kocsisokról, akik terményt, szénát, szalmát, miegymást fuvaroztak foglalkozásszerűen általában a parasztszekerek elé fogott, jó erőben lévő nóniusz lovaikkal, illetve tűzifát, szenet a gumikerekes stráfkocsikat húzó hidegvérűekkel. Mígnem lassan kikoptak az életünkből, miként a Sörgyári capriccio söröslovai, hogy átadják helyüket a teherautóknak. Onnantól

A barna pestis elől már Amerikába sem emigrálhatsz…

Tamás Gáspár Miklós filozófus 2000-től megjelent írásainak két válogatását különféle fórumokon mutatják be ezekben a hetekben. Június 22-én a Partizán podcast szerkesztőségének szervezésében Sipos Balázs irodalmár beszélgetett a „Világvége” első kötetéről Artner Annamária közgazdásszal, Mink András történésszel, továbbá „A túlsó pólus. Utolsó írások a filozófiai politikáról” című válogatásról Bagi Zsolt filozófussal. Az interneten is megtekinthető-meghallgatható, csaknem kétórás beszélgetésnek a mai világ posztfasiszta állapotáról való értekezés volt az egyik vonulata. Ebből emelek ki néhány részletet, amelyek élére Mink András észrevétele (14:07-től) kívánkozik:

Beszólások és bemutogatások helyett rendszerelemzést kellene végezni, s erre építve politizálni!

Hónapok óta figyelem, hogy az érdemi társadalmi-gazdasági rendszerkritika és az erre épülő közéleti cselekvés helyetti médiapolitizálás révén miként formálódik

Putyin kétélű bejelentése szerint rubel százmilliárdokkal finanszírozta az állam a magánhadsereg kiadásait.

Miközben Moszkvában rendületlenül zajlanak a Wagner magánhadsereg június 24-ei lázadásával kapcsolatos viták – azaz, ha úgy tetszik: folyik a gyászmunka – Alekszandr Lukasenko belorusz elnök a június 27-ei tábornoki előléptetési ünnepségen többek között azt mondta: