Ha van rajta sapka, ha nincs, a Klubrádióban akkor is a nyúl, azaz Putyin a hibás.
„Az oroszok sokkal könnyebben jutnak el, most éppen nem kémek és informatikai beavatkozások, hanem az elnökük révén az amerikaiakhoz. Bidennek nem adatik meg ez a lehetőség Oroszország felé” – fogalmazta meg a hamis vádat a Klubrádió június 18-i, Eurozóna című műsorában (14:40-től) a Putyin- és alig leplezetten ruszofób Zentai Péter. Arra utalt, hogy
A jaltaihoz hasonló érdekövezetekben egyezhetett meg az amerikai és az orosz vezető.
Az első híradások szerint már-már botrányos volt az amerikai és az orosz elnök június 16-ai, genfi csúcstalálkozója. Mikor beleolvastam a címeikben ezt sugalló összefoglalókba, kiderült, hogy
A magyar alkotmányos alapintézmények többsége már a kezdetektől üres kulissza volt – állítja Enyedi is.
Velem ellentétben ENAMI (teljes nevén: Enyedi Nagy Mihály) töretlenül hisz abban, hogy írásaink képesek befolyásolni a politikai, sőt a társadalmi folyamatokat. Elképesztő energiákat fordít arra, hogy a még létező, többé-kevésbé független, kormánykritikus újságokban elhelyezze írásait. Meggyőződése ugyanis, hogy ezeken keresztül eljuttathatja üzeneteit a parlamenti ellenzéknek arról, hogy
Pótcselekvés a Kínát fricskázó utcaelnevezés a „szabad városok” összefogása helyett.
Vannak, akik azt is vitatják, hogy a volt-e rendszerváltás, vagy csupán a kapitalizmus egyik formája alakult át egy másikká 1989–1990-ben. Ezt nem csak egyes filozófusok bizonygatják, de magának az úgynevezett népnek is volt ilyen érzése, amikor a „módszerváltás” kifejezéssel fejezte ki tapasztalatait. Én nem tartozom ebbe a körbe, mert úgy vélem:
Bírálja a nemzeti, illetve a Nyugatot szolgáló hatalmi centrumok között vergődő orosz államfőt Zjuganov.
„Erős állam, erőteljes szociálpolitika, a tudomány, az oktatás és a csúcstechnológiák magabiztos fejlesztése.” – Gennagyij Zjuganov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke szerint ezek voltak a hatalomra került Vlagyimir Putyin deklarált céljai. A kommunista vezető azonban úgy gondolja, hogy a kormányzó Egységes Oroszország pártnak
Mindkét politikai oldal haszonélvezője a manipulálhatóbb tömeg létrejöttének.
Kormánypárti lett-e az Index? Ezt a kérdést boncolgatta Zöldi László a május 30-i Médianaplójában. Ez egy valóban naponta vezetett internetes napló, s ugyanúgy a Blog.hu adja hozzá a felületet, mint az általam hetedik éve írt Bekiáltáshoz. A több ezer, különböző tematikájú és minőségű honlaphoz hasonlóan – számomra nem egészen átlátható módon – kapcsolódunk az Indexhez, bár
Nem mutatja magát vele szemben határozott akaratú és szervezőkészségű magyarországi vezető.
Olvasta, vagy nem olvasta Orbán Viktor „Az ember tragédiájá”-t, mindenesetre ösztönösen vagy tudatosan, de bizonyára érti Madách Imre üzenetét a színpadi mű londoni részéből:
A magyar újságírók, ritka kivételtől eltekintve, a nyugati sajtó egyoldalú híradásait veszik át.
Szolidárisak vagyunk az elrabolt belarusz újságíróval! – írja Somfai Péter újságíró kollégám a Facebookon. Egyébként a nevemben is, minthogy a Magyar Újságíró Szövetség, amelynek több mint ötven éve tagja vagyok, nyilatkozatára hivatkozik. És tényleg, a MÚOSZ május 26-án közleményt tett közzé, miszerint „Raman azonnali szabadon bocsátására szólítunk fel, akinek egyetlen bűne, hogy élt a véleménynyilvánítás szabadságával”. Csakhogy
Már van, aki a Rigában játszó belarusz jégkorongozók túszul ejtését követeli.
A választói tömeg kegyének keresése egyre meghökkentőbb gesztusokra ragadtatja a politikusokat. Minthogy a populizmus kifizetődő, a szimbolikus politizálás felülírja az értelmes érvelést. A hazai közéletet hovatovább az olyan mozzanatok uralják, mint Jakab Péter krumpliszsákos jelenete az országgyűlésben, Orbán Viktor várbeli sétája a pörköltszaftos zakóban vagy Karácsony Gergely falevél-gereblyézése a közparkban egy fotó erejéig. A sor végtelen. Mindegyik esetben az a közös, hogy
A mostaninál keményebb diktatúra is benne van a pakliban – derül ki az szokásosnál hosszabb írásomból.
Az orbáni kormányzási gyakorlattal szemben álló értelmiségi és pártkörökben élénk, olykor elkeseredett viták folynak arról, hogy mit tegyen a parlamenti ellenzék a 2022-es, esetleges ellenzéki választási győzelem után. Miként lehetne parlamenti úton kiiktatni az elmúlt évtizedben létrehozott, az autoriter kormányzást lehetővé tett jogszabályokat? Hogyan lehetne törvényesen megszabadulni az egyoldalúan megválasztott, illetve kinevezett közjogi tisztségviselőktől? Vissza lehet-e venni a gyakran a családtagoknak, a haveri körnek szétosztogatott állami vagyont? Kis János filozófus a Hvg.hu-n, május 20-án[1] ezeket a kérdéseket tette fel:
