A volt külügyminiszter szerint az Obama-kormányzatnak nem vasárnapi talk-show módjára kellene intéznie az ukrajnai ügyeket.

A CNN amerikai hírtelevíziónak adott nyilatkozatában Henry Kissinger, az USA egykori külügyminisztere rámutatott, hogy Oroszország számára azért annyira fontosak az ukrajnai események, mert az orosz államiság kezdetei épp Kijevhez kötődnek. Vagyis Oroszország politikai, még inkább vallási fejlődése éppen Kijevben, a Kijevi Ruszban kezdődött. Ezt követően ugyan szakadás következett be – nem utolsó sorban a mongol-tatár megszállás miatt (kdl.) –, de a 17. század végén, a 18. elején Ukrajna Oroszország része lett.

– Egyetlen oroszt, legyen bár disszidens, vagy kormányellenes felfogású, sem ismerek, aki ne tekintené Ukrajnát, legalább némiképp, az orosz történelem részének. Ezért az oroszok képtelenek közömbösek maradni Ukrajna jövőjével kapcsolatban. Én egyértelműen a független és az Európával szerves kapcsolatban lévő Ukrajna híve vagyok. De ahhoz, hogy megértsük az orosz álláspontot, a történelmi összefüggésekre is figyelnünk kell” – hangsúlyozta Kissinger, aki a közelmúltban maga is részt vett a Nácizmus nélküli világ elnevezésű nemzetközi jogvédő szervezet által Kijevben megrendezett konferencián. (Egy finn résztvevő korábbi nyilatkozata itt olvasható – kdl.)

Kelet-, kontra Nyugat-Ukrajna

A Kijev központjában zajló eseményeket az amerikai politikus nem a demokráciáért és az európai orientációért küzdők, illetve az orosz mintát követő Viktor Janukovics összecsapásaként látja. Valójában az oroszok lakta és az orosz kulturális-vallási hagyományokhoz kötődő keleti részen, illetve a katolikus nyugati területeken élők eltérő felfogása jelenik meg benne. Ami pedig a szembenálló feleket illeti, mindegyik között megtalálhatók demokratikus és oligarchikus elemek is. Ebben az értelemben Kissinger nem gondolja, hogy a jelenlegi ukrán elnök szükségszerűen orosz irányultságú lenne.

Vlagyimir Putyin félelmei

A volt amerikai külügyminiszter szerint Putyin orosz államfő olyasfajta főpróbaként tekinthet az ukrajnai eseményekre, mint amilyet annak idején Amerika szeretett volna Moszkvában végrehajtani. Egy lehetséges rendszerváltásra gondolhat az orosz elnök. Ráadásul az, hogy mindez a szocsi olimpiához oly közeli időpontban történik, csak erősíti a gyanakvását. Kissinger szerint Putyin a Szovjetunió széthullását nagy történelmi katasztrófaként éli meg. Ezen belül nyilvánvaló, hogy a legnagyobb tagköztársaság, az 50 milliós Ukrajna függetlenné válásához nem viszonyulhat közömbösen. (Mára 45,6 millióra apadt a lakosság száma – kdl)

Amerika ésszerűtlenül viselkedik

A Barack Obama féle elnöki adminisztráció – Kissinger szavai szerint – Ukrajna kérdésében hajlamos a demokratikus eseményekre utaló nyilvános kinyilatkoztatásokra, mintha mindent meg lehetne oldani amolyan vasárnapi talk-show módra. Nem arról van szó, hogy nem értenék egyet az amerikai kormányzat irányvonalával, de nem tartom szükségesnek, hogy ennyire nyilvánosan intézzük az ügyeket. Többet érne, ha történelmi léptékekben gondolkodnánk – mondta a volt külügyminiszter.

Ezzel együtt Kissinger problémásnak tekinti az Oroszországgal való kapcsolatépítést annak imperialista felfogása miatt, amely történelmileg meghatározott. Ráadásul határos Kínával, ami – az amerikai politikus szerint – valóságos stratégiai lidércnyomás. Határos az iszlámmal, ami ideológiai rémálom. Oroszországnak – történelmileg ingatag – európai határa is van, amely állandóan változott. Ugyanakkor az orosz vezetők, a történelem során mindig, sajátos fontosságot tulajdonítottak a külföldnek. Arra a kérdésre kellett feleletet adniuk, miként tartsák össze az országot úgy, hogy egyszersmind elrettentsék a külföldet, s eközben megértsék, hogy lehetségesek és szükségesek a kompromisszumok is.

– Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb nehézség, amibe Putyin is beleütközik. Amerikának nem érdeke, hogy a ’megszállt erőd’ helyzetébe sodorja az oroszokat, hogy kénytelenek legyenek megmutatni, mire képesek – jelentette ki Henry Kissinger.

#

(A cikk eredetije a Közép-európai Elemző Központtól jutott el a Bekiáltás bloghoz.)

2014-ben, a Bekiáltás blogban Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban az alábbi posztok jelentek meg:

• 1. Ukrajna: Együtt főhet a gulyás és a borscs? (2014.01.09.)
• 2. MSZP: Ostobaság oroszokkal riogatni (2014.01.19)
• 3. Oroszország: A németek pénzelték Lenint (2014.01.23.)
• 4. Oroszország: Ne a tükröt törjétek össze! (2014.01.25.)
• 5. Ukrajna: Fekete forradalom narancsos pestissel (2014.01.27.)
• 6. Ukrajna: Nő a neonácik befolyása (2014.01.28.)
• 7. Ukrajna: Torzítva tudósít a média (2014.01.28.)
• 8. Oroszország: Finanszírozni kell Ukrajnát (2014.01.29.)
• 9. Oroszország: Dühösek az ukránokra (2014.01.31.)
• 10. Ukrajna: Egy lépésre a polgárháborútól (2014.02.04.)
• 11. Ukrajna: Kissinger az amerikai kormányzatot bírálja (2014.02.06.)

Történelmi voksolás volt, de soha senki nem mondhatja majd, hogy Orbán Viktor megszavazta a paksi erőmű bővítését.

Elfogadta az Országgyűlés a Paksi Atomerőmű bővítéséről kötött orosz–magyar szerződést kihirdető törvényt. Ez alapján két új, legalább ezer megawattos blokk épülhet, ma még ismeretlen áron. A javaslatot – így az új atomerőmű építését – a 386 tagú parlament 256 képviselője támogatta, 29-en szavaztak ellene, és ketten tartózkodtak.

Nem tudom megítélni, hogy helyes-e a döntés, vagy helytelen. Viszont következményeit tekintve bizonyosan történelminek tekinthető a voksolás. Az Országgyűlés szentesítette, hogy Magyarország az eddigieknél szorosabbra fűzi a kapcsolatait Oroszországgal. Ehhez képest enyhén szólva különös, hogy Semjén Zsolt és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár nem talált módot arra, hogy részt vegyen a szavazásban. Igaz, a fideszes és kereszténydemokrata mamelukokban – modern nevükön: droidokban – most sem kellett csalódniuk a kormánypárti vezetőknek.

Ők, mint ahogyan mindig, gépiesen azt a gombot nyomták meg, amire utasítást kaptak. Velük együtt – egy képviselő kivételével – szintén igennel szavazott a Jobbik-frakció. Ez viszont újabb tápot adhat annak a nyilvánvalóan rosszindulatú híresztelésnek, amely szerint a Jobbikot Oroszországból (is) támogatják. A jobbikos kivétel, a nemmel szavazó Gaudi-Nagy Tamás, aki nem kapott helyett a Jobbik országos listáján.

Többek között nemmel szavazott a Fideszből kilépett Ángyán József, illetve és az a néhány LMP-s és MSZP-s képviselő, aki jelen volt a teremben. Az LMP-sek egy részét – Schiffer Andrást, Szél Bernadettet, Ertsey Katalint és Lengyel Szilviát – egyszerűen kizárták az ülésnapon való részvételből azt követően, hogy szirénával, feliratokkal tiltakoztak a szavazás ellen. Nevezetteket Kövér László házelnök egy tévényilatkozatban keresetlen egyszerűséggel idiótának nevezte.

Az MSZP-sektől – a pártjuk erőteljes erőműellenes kampánya miatt – azt várta az ember, hogy álláspontjuk mellett határozott nemmel állnak ki. Magyarázatnak ugyanis szegényes, hogy beleuntak a szünettel is megszakított hercehurcába. Én inkább azt gyanítom, hogy kezdenek szembesülni azzal a dilemmával, amit jómagam néhány hete vetettem fel: ha ne adj’ isten megnyernék a parlamenti választást, hogyan fognak majd tárgyalni a végül is megkerülhetetlen oroszokkal, ha most oly vehemensen riogatnak velük. Mindenesetre róluk – s a választási szövetségben résztvevő Demokratikus Koalíció tagjairól is elmondható: gyáva dolog volt, hogy nem vettek részt a szavazásban.

Gyávaságban - vagy kétkulacsosságban? - csupán a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel nemrégiben paktumot kötött Orbán Viktor kormányfő múlta őket felül. A magyar miniszterelnök, aki a Fidesz-szavazók többsége által is ellenzett szerződést nyélbe ütötte – Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszterrel együtt – más elfoglaltságot talált magának. Történetesen a szegedi lézerközpont alapkőletételénél segédkezett, s gyönyörű szavakkal győzködött mindenkit arról, milyen jótéteményeket köszönhetnek a magyarok az Európai Uniónak. Mindenesetre soha senki nem mondhatja majd, hogy Orbán Viktor megszavazta a paksi erőmű bővítését…

#

A IX. kerületi Vaskapu utcán, több helyen, hetek óta lomok díszelegnek. Miközben az önkormányzat közterület-felügyelői bőszen járőröznek, hogy minél több autót szállíttathassanak el, minél több kocsi kerekére rakhassanak bilincset – Miként, miként nem? – nem veszik észre, és nem szállíttatják el a Vágóhíd úthoz közel, a Dandár utcai saroknál, meg a rendőrség (!) hátsó épületénél felhalmozott hulladéktömeget. Amint az FKF Zrt. honlapján is olvasható, ezt csak az erre felhatalmazott cég teheti meg:

„A lomtalanításkor kihelyezett tárgyak a kihelyezés pillanatában a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. tulajdonába kerülnek. Aki ezekből eltulajdonít, az lopást követ el – tudatta a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság. Kiemelték: ha a jogtalan eltulajdonítás miatt az FKF Zrt-t ért kár meghaladja az 50 ezer forintot, és a lopást üzletszerűen – vagyis rendszeres haszonszerzésre törekedve – követik el, az elkövető akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.”

Hát akkor, ki-ki vigye is el, ami az övé! Vagy csípje fülön azokat, akik sajátosan értelmezik a lomtalanítás időpontját!

Hasonló témájú posztok a Bekiáltás blogon:

Budapest: És ki védi meg a polgárokat?

Nincs itt semmilyen Euromajdan. Ez – Dollármajdan, amelyet a nyugati különleges szolgálatok finanszíroznak – állítja egy Ukrajnában is járt finn szakértő.

A Nácizmus nélküli világ elnevezésű nemzetközi jogvédő szervezet égisze alatt tanácskozást rendeztek Kijevben, a parlament (Verhovna Rada) épületében, február 3-án. A világ különböző országaiból érkezett antifasiszta szervezetek képviselői, ukrán politikusok, külföldi szakértők és újságírók vettek részt az eseményen. Az ukrpravda.hu internetes kiadvány szerkesztője, Anasztazija Azarova interjút készített a kerekasztal egyik résztvevőjével, a jogvédő finn Johan Bekmannal a társadalom- és politikatudományok doktorával, akit az újságíró neves finn tudósként aposztrofált.

• Mi a véleménye az Euromajdanról, azaz a Kijev főterén tüntetőknek arról a követeléséről, hogy Ukrajna fűzze szorosabbra kapcsolatait az Európai Unióval? – kérdezte az újságíró.

Johan Bekman, aki a rendezvény előtt több napot töltött az ukrán fővárosban, határozottan kijelentette:

- Nincs itt semmilyen Euromajdan. Ez – Dollármajdan, amit a nyugati különleges szolgálatok finanszíroznak. Olyan szervezetek, amelyek az Európai Unió, az USA és a NATO jelentős támogatását élvezik. Mindaz, ami itt történik, kísérlet arra, hogy akadályozza az orosz-ukrán kapcsolatokat és Ukrajna euroázsiai szervezeti integrálását. Az eseményeknek nem békés jellegük van – magának Ukrajnának nagy erővel történő banderizálása, azaz ukránfasizálása folyik; Kijev központjában az utcák és az épületek fasiszta megszállása zajlik.

Bekman beszámolt arról, hogy járt a kijevi tanács banderisták által elfoglalt épületében, amelyen belül Bandera nagyméretű portréja alatt felfegyverzett, álarcos, fasiszta jelvényes, egyenruhás banditák járkálnak. (Sztyepan Andrijovics Bandera, a II világháború alatt az Ukrán Nacionalista Szervezet vezetője, akinek köze volt ahhoz, hogy 1941-ben a náci Németország hadseregét támogató csaknem 100 ezres ukrán nemzeti hadsereget szerveztek, amely részt vett a zsidók gyilkolásában, illetve belorusz falvak sokaságának felégetésében – D.L.)

– Ugyanezeket a figurákat az utcákon is lehet látni, amint az embereket népi önvédelemre szólítják fel – mondta a finn szakértő. – Minden, amit Kijevben tapasztaltam, arra utal, hogy valójában polgárháború előkészítése folyik. Ettől jóformán egyetlen lépés választ el bennünket.

• Vajon a Nyugat mennyire lát előre ezekben az ügyekben? Mire számít az Európai Unió és az Egyesült Államok? – kérdezte az újságíró.

A finn tudós úgy vélte, hogy mindazon erők, amelyek Ukrajna területén a rend megbontására szervezkednek, nem tartják szem előtt sem az EU, sem Ukrajna érdekét:

– Amerika geopolitikája már jó ideje Oroszország ellenes – nyilatkozta Bekman. – Egyes amerikai elemzők szerint Európa közepén szükség van ilyen megmozdulások szervezésére, minthogy az ukrajnai zavargások nagyon nagy hatással voltak Oroszországra. Ily módon ellenőrzés alatt lehet tartani Oroszországot, mert – ismét csak az elemzők szerint – az, aki Európa központi térségeit uralja, magát Oroszországot is kontrollálja. Ezért érdekük e tényezőknek, hogy Ukrajnában polgárháborút robbantsanak ki. Mindez egyúttal a Szocsiban megrendezett olimpia ellen is irányul. Vannak információk arról, hogy épp az olimpia első napjaira provokációkat időzítenek. Itt emlékeztetni kell arra, hogy a Kínában rendezett olimpiai játékok második napján kezdődött a grúz-orosz háború, miután Grúzia rátámadt Dél-Oszétiára. Meggyőződésem, hogy az USA, partnereivel együtt, valamilyen provokációt készít elő, hogy Ukrajna egészében zavargásokat idézzen elő.

• Azt a kérdést, hogy Oroszország vajon miért nem reagál igazán arra, ami Ukrajnában történik, a finn jogvédő elhárította, mondván, erre nem igazán van rálátása, és az orosz vezetők dolga ezt megválaszolni.

Utalt azonban arra, hogy az előző nap, Münchenben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a világ elé tárta: valójában banditák uralják Kijev központját, akik közigazgatási épületeket foglaltak el, rendőrökre támadtak és nyomást gyakorolnak az államhatalomra. Johan Bekman elmondta, hogy nemrég járt Szíriában, és szerinte, ami ott történik, az ugyanaz, mint ami Ukrajnában zajlik: Oroszország ellenségeinek célirányos kampánya, támadás Oroszország egysége és Vlagyimir Putyin ellen. Ennek érdekében most a Nyugatnak az a fő célja, hogy zavargások legyenek Ukrajnában.

(A cikk eredetije a Közép-európai Elemző Központtól jutott el a Bekiáltás bloghoz.)

HÁTTÉR: 5 milliárd dollár az USA-ból

Victoria Nuland, az USA európai és eurázsiai ügyekben illetékes államtitkár-helyettese, aki a helyszínen is részt vett a kijevi események alakításában, az USA Ukrajna Alapítvány december 13-án, Washingtonban megrendezett konferenciáján kijelentette, hogy Ukrajna demokratizálására és demokratikus intézményeinek fejlesztésére 5 milliárd dollárt különítettek el. A beszámolóban természetesen nem részletezte, hogy ebből az összegből mennyit szántak a Majdan-zavargások szervezésére. (Az innen linkkel elérhető, orosz feliratozású összefoglalóval ellátott, angol nyelvű beszédben 7:26 után következik az összeg megnevezése.)

HÁTTÉR: A polgárháború fogalma

A polgárháború egy országon belüli fegyveres küzdelem, amely a társadalmon belüli vagyoni, politikai, hatalmi rétegek, vagy országrészek között folyik a saját hatalmi, politikai, gazdasági érdekek védelméért, illetve győzelemre viteléért. Lásd: Amerikai polgárháború (Észak és Dél fegyveres küzdelme), oroszországi polgárháború (vörösök és fehérek küzdelme)

Wikipedia: Az 1949-es genfi egyezmények (Volume II-B, p. 121) nem határozzák meg egyértelműen a polgárháború fogalmát, de megadják azokat a kritériumokat, amelyekkel az erőszak bármilyen célú felhasználása (mint például terrorizmus, anarchia, vagy akár fegyveres rablás) elválasztható a "nem országok között vívott fegyveres konfliktusok"-tól, amely utóbbi kategória a polgárháborút is magában foglalja. Összesen négy ilyen kritérium ismert:

• A felkelést kirobbantó félnek ki kell terjeszteni fennhatóságát az ország területének valamely részére.
• A felkelők tényleges közigazgatási felügyeletet gyakorolnak az általuk elfoglalt területen élő polgári lakosság felett.
  
• A felkelőket a központi hatalom vagy esetleg egy harmadik fél elismeri, mint hadviselő felet.
  
• A törvényes kormányzatnak a reguláris fegyveres erőket kell bevetni a felkelők elleni harcban.

A Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) tovább finomította a genfi egyezmény 9. pontjának meghatározását. Ebben leszögezték, hogy a polgáháborús konfliktus, a szemben álló felek fegyveres erői által vívott küzdelem során sok tekintetben hasonlít a hagyományos, országok közötti háborúhoz, de teljes mértékben egy ország határain belül vívják azt.

#

2014-ben, a Bekiáltás blogban Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban az alábbi posztok jelentek meg:

1. Ukrajna: Együtt főhet a gulyás és a borscs? (2014.01.09.)

2. MSZP: Ostobaság oroszokkal riogatni (2014.01.19)

3. Oroszország: A németek pénzelték Lenint (2014.01.23.)

4. Oroszország: Ne a tükröt törjétek össze! (2014.01.25.)

5. Ukrajna: Fekete forradalom narancsos pestissel (2014.01.27.)

6. Ukrajna: Nő a neonácik befolyása (2014.01.28.)

7. Ukrajna: Torzítva tudósít a média (2014.01.28.)

8. Oroszország: Finanszírozni kell Ukrajnát (2014.01.29.)

9. Oroszország: Dühösek az ukránokra (2014.01.31.)

10. Ukrajna: Egy lépésre a polgárháborútól (2014.02.04.)

A kommunikáció ellen beoltott ellenzékiek rendre közszolgálatnak nevezik az őket rágalmazó csatornákat. Ma délután Pikó András, a Klubrádió Beszéljük meg! című adásában végre államiként aposztrofálta őket.

Agyhalott baromnak nevezett kommentjében Sexual Harassment Panda azt követően, hogy néhány hete az egyik posztomban azt írtam: „Évek óta reménytelenül küzdök azért, hogy ne közszolgálatinak, hanem pártállami médiának nevezzük az MTV-t, a Duna TV-t, a Magyar Rádiót.” Merthogy Panda szerint: „Huha, te aztan hasznosan toltod a mindennapjaidat.”

Noha, természetesen napjaim jó része nem ezzel telik, Pandával ellentétben változatlanul azt állítom: nem babona az, hogy a szavaknak mágikus erejük van. Nem mintha én fedeztem volna fel ezt a bölcsességet! Már Konfuciusz, az ókori kínai filozófus azt mondta a tanítványainak: ha miniszternek nevezné ki a császár, az első dolga az lenne, hogy tisztázná a szavak jelentését.

Konfuciusz tehát pontosan tudta azt, amiért Panda engem kigúnyol: a társadalmi zavarok egyik forrása, hogy ugyanazt a kifejezést némileg eltérően értelmezik az emberek szociális helyzetüktől, műveltségüktől, pillanatnyi hangulatuktól stb. függően. Ez a naponta megélt, de az átlag ember által önmaga számára ritkán tudatosított tapasztalat gyakran indítja a hatalom birtokosait arra, hogy e törvényszerűséggel visszaélve, a szavaknak sajátos jelentést kölcsönözve, azokat eredeti jelentésüktől eltérítve manipulálják a tömegeket.

A jelenséget immár a demokrácia viszonyai között is érzékelve, a nyelvi korrupció tucatnyi technikáját foglaltam össze a Press & pr című könyvem 456. oldalától. A blogtérben közzétett, említett cikkemben is több példát említek ezzel kapcsolatban. Új fejlemény viszont, hogy a médiától igencsak távol álló ismerőseim hétvégi csetelései között idevágó megjegyzésekre leltem. A civilek nyilvános eszmecseréjéből hadd emeljem ide a legmarkánsabb mondatot V.T-től: „Naponta tapasztalom, hogy a baloldalinak, illetve ellenzékinek mondott média munkatársai, és a véleményformáló értelmiség is rendre átveszi a Fidesz propagandagépezete által kitalált kifejezéseket, az általuk állandóan ismételt hívószavakat. Így viszont, ha önkéntelenül is, de közreműködnek a társadalmi tudatnak a pártszimpátia növelése érdekében folytatott torzításában.”

Nos, éppen erről volt szó akkor, amikor cikkekben és nyilvános felszólalásokban, előadásokban amellett kardoskodtam, hogy méltatlanná vált a közszolgálati megnevezésre a Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Magyar Rádió, sőt a Magyar Távirati Iroda. Ezek ugyanis az állam intézményeit elfoglaló párt, a Fidesz propagandaeszközévé váltak. Közöttük az MTI tendenciózus híreit megyei lapok, helyi rádiók, televíziók sokasága teríti. Minthogy a kereskedelmi tévék agyszikkasztó műsorait sugárzó csatornák mindenekelőtt tőkebefektetési célokat szolgálnak, ezek sem jelentenek alternatívát abban a médiatérben, amit a pluralizmus fogalmával szoktunk jellemezni. Ebből következően, ha eltekintünk (valójában persze nem tekinthetnénk el) az internet kínálta választási lehetőségektől, ma bizonyos értelemben rosszabb a helyzet, mint a 70-es évek második felétől, a Kádár-rendszer médiumaiban. Például a megszilárdult, majd lassan széteső Kádár-rendszerben nem volt comme il faut az ellenfelek sárba döngölése. Akkor inkább csak hallgatás övezte azok tevékenységét, akik szemben álltak a hatalommal. Ráadásul idővel a médianyilvánossághoz jutó, a hivatalostól eltérő álláspontot képviselők köre folyamatosan szélesedett.

Most viszont az említett csatornák műsorainak nagy többségét – mindenekelőtt természetesen a hír-, a közéleti magazin- és a beszélgető műsorokat – az ellenzék mocskolása, illetve a kormányzók és azok értékrendjének kritikátlan magasztalása jegyében szerkesztik. A társadalom sokszínűsége, a kormányzó erőkétől eltérő felfogást valló csoportok, rétegek törekvései nem jelennek meg a közpénzből finanszírozott médiumokban. Nincsenek bennünk ellentétes véleményeket felszínre hozó, nyilvánosan ütköztető, s ezek nyomán esetleg kompromisszumokat kereső viták. Ellenkezőleg, gátlástalanul használják fel mindenki adóforintjait az olyan adások gyártására, amelyek célja a társadalom igen jelentős részének kirekesztése, megbélyegzése, sőt a nemzet ellenségeként való bemutatása. Eközben a szélesebb rétegekhez eljutó, a társadalmi kérdéseket az átlagember számára is érthető módon leíró, vitató, a hazai magaskultúra mai sokrétű teljesítményeit bemutató médiafelület  - az internet bugyrai kivételével - benyomásom szerint a piaci folyamatok miatt is, erőteljesen összezsugorodott. Ez éppen ellentétes a nyolcvanas évek végéig egyre puhuló diktatúrában általam is megélt és megtapasztalt folyamatokkal.

Mindezek miatt mondom újra és újra, hogy be kell fejezni a szavakkal való játszadozást! Neveztessék minden jelenség és intézmény annak, ami! Történetesen a médiának azt a részét, amit az állami költségvetésből finanszíroznak, s amely kizárólag az állami szervezeteket maga alá gyűrt párt értékrendjét közvetíti, s e párt és vezetőinek érdekeit állami, sőt nemzeti érdekként mutatja fel, tessék végre pártállami, de legalább állami médiának hívni! Úgy, ahogyan ezt Heller Ágnes filozófus tette a 2013. október 26-án nyilvánosságra került levelében, amelyben Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár őt kioktató soraira válaszolt:

„Kedves Kumin Ferenc, hallgassa meg az állami rádió, nézze meg az állami televízió csatornáit. Úgy hiszi, hogy kiegyensúlyozott a tájékoztatás? Hogy minden vélemény helyet kap az adásokban? Hogy különböznek egymástól a hírműsorok? Hogy nincs indoktrináció?  Hogy nem folyik minden csatornából ugyanaz a politikai leves?  Azt hiszi, hogy egy érdeklődő honpolgár ezekből az adásokból objektíve tájékozódni tud? Még a szavak és mondatok is ugyanúgy ismétlődnek, mintha papagájok beszélnének!  Kérem, felejtse el, hogy mi az, amit szívesen hall, s gondoljon néha arra is, hogy másoknak esetleg más a véleménye, s szívesen hallanának valami mást is.”

Ezt követően Heller Ágnes nyilvánosan többször állami médiumoknak nevezte a trehány, a kommunikáció ábécéje ellen beoltott ellenzékiek által viszont rendre közszolgálatiként aposztrofált csatornákat. De végre akadt követője! Ma délután Pikó András, a Klubrádió Megbeszéljük című adásában államiként szólt az érintett adókról. Kétségtelen, hogy olykor elbizonytalanodott. Néha egyszerre mondta államinak, meg közszolgálatinak őket, néha csak államinak, aztán meg csak közszolgálatinak. Innen is üzenem tehát:

#

A halál ma elragadta őt. Azonban az életművet – amelynek része ez a másnak talán jelentéktelen néhány mondat, meg a rajz is – itt hagyta nekünk, itt hagyta nekem.

Amikor meghallottam a címben idézett mondatot Jancsó Miklóstól, madarat lehetett volna fogatni velem. Hiszen, magam is azt állítottam a televíziós iskolám dramaturgia óráin, hogy a filmkészítéshez mindenekelőtt papír és ceruza kell. De inkább kevesebb, mint több sikerrel ismételgettem ezt.

Azt követően ugyanis, hogy elterjedtek az elektronikus kamerák és a montírozó berendezések, a legtöbb magyarországi szerkesztőségben a híradós stábok mellőzni kezdték az előzetes felkészülést. Az lett a jelszó:

„Felveszünk mindent, aztán majd a vágóasztalon összerakjuk a tudósítást!”

A műsorban 99 ezer néző szavazott amellett, hogy nem szabad támogatni Ukrajnát, 70 ezer viszont a segítségnyújtást tartotta fontosnak.

Az orosz állami tévé Pojegyinok (Párbaj, Ütköző) című vitaműsorában január 30-án éjszaka azt tesztelték, hogyan viszonyul az orosz átlagember Vlagyimir Putyin Ukrajnával kapcsolatos legutóbbi bejelentéseihez. Történetesen ahhoz, hogy továbbra is folyósítani kell Ukrajnának a hiteleket, s bár a már jelentősen csökkentett árat sem fizeti ki az ukrán partner, a gázcsapok elzárása egyelőre nem vetődhet fel.

Rendelet ide, rendelet oda, az állam nevében eljárók oda és olyan plakátot ragasztanak ki, ami csak tetszik nekik.

A választási plakátok egyes középületeken és a közterület meghatározott részein történő elhelyezésének tilalmáról szóló előterjesztést módosítás nélkül fogadta el Budapest kormánypárti többségű közgyűlése január 29-én. A jogszabály Budapest összes műemléki vagy helyi védettség alá helyezett épületén, kiemelt és helyi védett zöldterületén, valamennyi aluljáróban, valamennyi fővárosi Duna-hídon, valamennyi közterületen lévő szobron, emlékművön, élő növényzeten, lámpaoszlopon megtiltja választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, zászló, embléma kihelyezését.

A cél látszólag a főváros vizuális szennyezésének megszüntetése. Csakhogy a rendeletalkotó a Budapestet keresztül-kasul átszelő autóbuszokat, villamosokat, trolibuszokat hogy, hogy nem kihagyta a felsorolásból. Csak nem azért, mert ezekre a Fidesz-közeli Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó Peron Kft. helyezhet el hirdetéseket? Nem, még a feltételezést is visszautasítom! Ja, hogy a Peron Kft. nem fogad el ellenzéki pártoktól hirdetési megrendelést? Van ilyen! A kapitalizmusban a magántulajdon, a magántulajdonos döntése szent és sérthetetlen. Mármint akkor, ha a hatalomhoz közel állókról van szó…,

…meg akkor, amikor az állam képviseletében intézkedők úgy gondolják, hogy ők bármit megtehetnek a magántulajdonnal. Plakátokat is oda és úgy ragaszthatnak, ahova, és ahogyan nekik tetszik. Mi mással, ha nem ezzel magyarázható, hogy a héten Budapest több részén, magánházakra ragasztották ki az országgyűlési választások kiírásával kapcsolatos hirdetményt. Például a IX. kerület több helyén ronda, barna ragasztószalaggal, ahogy esik, úgy puffan alapon, amint a mellékelt fotókon is látható.

Persze, erre nem tér ki az álságos fővárosi rendelet. Hogy is térhetne ki? A pártérdekek mindent visznek. A francot se érdekelnek itt a polgárok.

Az ellenzék az alkotmány módosítását, lényegében Janukovics elnök hatalmának megkurtítását követeli. Folyt. köv. holnap.

Az ukrán téma nem vezető helyen szerepelt a ma esti orosz állami televízió híradójában. Talán csak átmeneti ez a helyzet, mégis jó hírként fogadtam, hogy a hirtelen hidegre fordult időjárás, vagyis a mínusz 20–30, az északi tájakon a mínusz 50 fokos fagy következményeinek taglalása megelőzte a kijevi, a Krím-félszigeti és a zaporozsjei tudósításokat.

Medvegyev gondterhelt, mert nem fizetnek

Vlagyimir Putyin részt vesz az Orosz Föderáció kormányülésén. Ahogyan az rendszeresen előfordul, az ülésen az állami tévé kamerái is jelen vannak. Putyin elnök az asztalfőre ül, s már mondja is a misztereknek: „Az ukrán barátainkkal kötött hitelszerződéseket és energetikai megállapodásokat végrehajtjuk.”

A médiumaink elfogultak lesznek, mihelyt ellentmondásba kerülnek egymással a magasztos nyugati elvek, illetve az üzleti-hatalmi érdekek.

Heteken át meghökkentő volt látnom, hogy az Euronews – amit addig tényszerűen tájékoztató hírforrásnak gondoltam – elfogult beszámolókat sugároz Kijevből. A képsorok brutalitást mutattak akkor, amikor a kormány oldalán fellépő belügyes Berkut osztagokat filmezték, viszont a Majdanon, a Függetlenség terén táborozókat a hatalom önkényének áldozataként állították be. Ezt a felfogást tükrözték a magyar televíziók rövid hírei, a magyar újságok cikkei, a rádiók általam hallott kommentárjai is.

Igaz, ami igaz, Ukrajna a csöppet sem kedvelhető vezetők országa. Oligarchák telepszenek rá a parlamentre, a kormányzatra, a hivatalokra, a hatóságokra. Jó ideje olyanok irányítják az országot, akik a politikai hatalmat csupán arra használják, hogy a klánjukhoz tartozók vagyonát gyarapítsák.

Janukovics elnök szintén ilyen oligarcha. Miután megnyerte az elnökválasztást, nem azzal foglalkozott, hogy végre működő országot szervezzen Ukrajnából, hanem arra koncentrált, hogy eltakarítsa útjából a hozzá hasonló ellenlábasokat, továbbá még gazdagabbá tegye az ország egyik milliárdosát, történetesen saját fiát, s mindazokat, akik a hatalomhoz segítették őt. Mozgásterének növelése érdekében puccsszerűen elnöki rendszerré alakíttatta át az addigi parlamentáris kormányzási szisztémát. Mindezek alapján én lennék az utolsó, aki könnyet hullatna ezért az önelégült és hiú emberért.

Csakhogy nekem nagyon nem tetszik, ha azok a nyugati és hazai médiumok, amelyek a kiegyensúlyozott, az úgymond objektív tájékoztatás letéteményeseinek tekintik magukat, nagyon is elfogultnak bizonyulnak, mihelyt ellentmondásba kerülnek egymással a magasztos nyugati elvek és a nagyon is földhöz ragadt üzleti-hatalmi érdekek! Hozzájuk képest – Lehet ezen csodálkozni! – az orosz híradók tudósításaiban az eseményekben résztvevő minden oldal szemszögéből láthattunk képeket, hallhattunk megszólalásokat. Más kérdés, hogy az ezeket kommentáló vitaműsorokban már érvényesült az Oroszország-szemszög.

Úgy alakult ki ez a helyzet, hogy miközben Janukovics azt hitte: ravaszul manőverezik az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország között, valójában a nagyhatalmak ütközőövezetükké tették Ukrajnát. Az EU egy ukrán szempontból mit sem érő fecnit akart aláíratni annak érdekében, hogy az ország megnyitja piacát a nyugati cégek előtt. Oroszország úgy gondolja, hogy az itt élő orosz honfitársak, sőt állampolgárok érdekeinek védelme, a hozzá közel eső keleti területeken lévő repülőgép-, rakéta-, atomerőművi turbinagyártó stb. vállalatokkal való együttműködés, nem utolsó sorban az orosz Fekete-tengeri flotta bázisának védelme miatt van itt keresnivalója. Ami pedig az USA-t illeti, a fő szempontja alighanem az, hogy az orosz határokhoz minél közelebb tolhassa rakétáit.

Az EU főtisztviselői, a történelmi okokból érintett – s talán egy esetleges majdani területi osztozkodásra is gondoló – lengyel és litván politikusokkal szövetkezve a Vitalij Klicsko által vezetett Ütés (Udar) párt és a börtönben lévő Julia Tyimosenko híveit, vagyis a Haza (Batykivscsina) párt tagjait tüzelték fel tüntetésre. Ebben egy húron pendültek a kijevi amerikai nagykövetség diplomatáival, sőt az amerikai külügyminiszter Kijevben intézkedő helyettesével. (Csak egy pillanatra próbáljunk elképzelni egy fordított helyzetet! Na, ugye, ne megy?)

Oroszország pénzt, a fülig eladósodott Ukrajna számára életmentő összeget ígért, mi több szinte azonnal át is utalta az összeg egy részét, mindenesetre annak másfélszeresét, amit az EU egyáltalán megreszkírozott volna erre a célra. Hozzá az orosz média csak az utóbbi napokban kezdte arra biztatni az Ukrajnában élő oroszokat, hogy önkéntes osztagokat szervezve védjék meg városaik igazgatási központjait az ukrán szélsőségesektől.

Ebben a helyzetben az európai, köztük a magyar tudósításokban az ukrán elnököt, s az Ukrajnának pénzt folyósító Oroszországot megtestesítő Putyint mutatták be úgy, mint akik a rossz oldalon állnak. Értelemszerűen a jók szerepét a nyugati hatalmaknak és az általuk támogatott tüntetőknek osztották ki a mi médiumaink.

A világnak ez a feketének és fehérnek való megmutatása önmagában is kifogásolható lenne, de van még itt valami. Ahogy az előző bejegyzésben már leírtam: az egyik tegnap éjszakai orosz tévéműsorba bejátszott amatőr filmrészlet szerint amerikai kiképzők irányították az ukrán újfasiszta szervezetek nyári túlélő táboraiban zajló foglalkozásokat. Az adásban olyan kiképzőtisztek nevét is megemlítették, akik a 90-es évek elején Szerbiában is megfordultak.

Az ukrán újfasisztákról legyen elég annyi: a II. világháború alatt, a náci Németország hadserege által megszállt országrészekben, mindenekelőtt a Galíciában kegyetlenkedő, vérengző, illetve a belorusz falvak sokaságát felégető ukránok utódainak tekintik magukat. Nemzeti hősként tartják számon a háború alatt a németekkel együttműködő Sztyepan Andrijovics Banderat, aki Lvivben,1941. június 30-án kikiáltotta a független Ukrajnát. Banderának ma szobra áll a sok hányattatást megélt, hol Lembergnek, hol Lvovnak nevezett városban. Az ottani mai banderisták – egyéb dicső tetteik mellett – tegnap már lengyel turistabusz utasait vegzálták… Attól tartok, sokunk arculcsapása lenne, ha épp a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az amerikaiak hoznák helyzetbe ezeket a más népek, népcsoportok gyűlöletére trenírozott osztagokat, miközben a nyugati, közte a magyar lakájmédia szabadságharcosokként jelenítené meg őket! Talán nem késő még figyelmeztetni erre.

Ma, az EU vezetői és az Oroszország elnöke közötti genfi csúcstalálkozón, nemkülönben az ukrán parlamentben mintha néhány lépést tettek volna annak érdekében, nehogy még véresebb, még több halottat követelő összecsapásokba torkolljanak az események. Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy Oroszország semmiképpen nem fog beavatkozni az ukrajnai eseményekbe. Az orosz elnök utalt arra, hogy készek tovább folyósítani a hitelt a szomszédos országnak, ám némi gondot okozhat, hogy lemondásra kényszerült Nyikolaj Azarov Ukrajna miniszterelnöke. Ezzel esetleg kérdésessé válhat a gazdaság szerkezeti átalakításának az eddigi kormányfő által kidolgozott terve, amelynek megvalósítása a pénz szakaszos folyósításának feltétele volt. A helyzetet érzelmileg sem könnyű kezelni – jelezte Putyin. Mert miközben Ukrajna épp ma kérte, hogy a gázszállítással összefüggő korábbi engedményeket további árcsökkentéssel tetézze meg a Gazprom, addig a Lvivben a négerek, a zsidók és az oroszok ellen feltüzelve toborozzák a Kijevbe, naponta induló autóbuszokra a tüntetőket.

Az orosz tévéhíradó ma esti tudósításából kiderült: Galícia székvárosában nyíltan beszélnek arról, hogy sok fegyver van a nacionalistáknál. Ehhez képest a ma fejleményeihez az is hozzátartozik, hogy immár az Ukrajnában élő oroszok – köztük az orosz nacionalizmustól átitatott bájkerek, a motorosok – is önkéntes csapatokat szerveztek, hogy szükség esetén megütközzenek az ukrán szélsőségesekkel. Szimferopolban az autonóm köztársaság képviselői megszavazták, hogy a nagyrészt oroszok lakta Krím félszigetre nem engednek be szélsőséges csoportokat. Ha az a forgatókönyv valósul meg, amit ma egyetlen józan ember sem kíván, ki-ki gondoljon majd arra, hogy vajon ő maga kellő körültekintéssel járt-e el, tudósított-e az ukrajnai helyzetről akkor, amikor még minden olyan egyszerűnek, csupán feketének és fehérnek látszott a kényelmes szerkesztőségi szobákból!

#

2014-ben, a Bekiáltás blogban Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban az alábbi posztok jelentek meg:

1. Egy üstben főhet a gulyás és a borscs? (2014.01.09.)

2. Ostobaság oroszokkal riogatni (2014.01.19)

3. A németek pénzelték Lenint - állítja az orosz állami tévé /2014.01.23.)

4. Ne a tükröt törjétek össze! (2014.01.25.)

5. Fekete forradalom narancsos pestissel (2014.01.27.)

6. Nő a neonácik befolyása Ukrajnában (2014.01.28.)

7. Torzítva tudósít Ukrajnáról a média (2014.01.28.)

8. Putyin: Finanszírozni kell Ukrajnát (2014.01.29.)

9. Dühösek az oroszok az ukránokra (2014.01.31.)