A világ kezd ideges lenni attól, amiről azt gondolták, Moszkvának fáj majd tőle a feje.

Akkor foglaljuk össze a hétfői napot a világ egyetlen igazán fontos kérdése, az orosz–amerikai–(kínai) játszma, tehát a háború vagy béke szempontjából.

Nem csak az ukrajnai oldalon vannak veszteségek, nem csak az orosz és a belarusz hadsereg demonstrál.

Válasz egy Bekiáltás-olvasónak az orosz-amerikai konfliktus hátteréről:

Szinte minden nagyhatalomba belerúgott a kormányfő beszédének nemzetközi részében.

Ha elfogadnám Orbán Viktor évértékelő beszédéből, hogy

Az Oroszország feletti triumfálási vágy újabb propagandaterméke terjed az interneten.

Azt hittem, megúszom, de a jelek szerint nem. Szele Tamás blogja nyomán a magyar nyelvű interneten is terjed a Vlagyimir Putyin elnök elleni szenzációs közlésekre éhesek körében egy orosz tábornoknak, Leonyid Ivasovnak az államfőt lemondásra felszólító, nyílt levele. A blogger azonban elhallgatott egy s mást. Többek között azt, hogy

Hogy ez kapitalizmus, a vállalkozók pedig tőkések, azt ki ne ejtse a száján senki!

Lelkendezik az egykori újságíró, s tán még ma is az, hogy amíg az Egyesült Királyságban 45 százalékos a személyi jövedelemadó mértéke, addig Magyarországon

Hol így, hol úgy viszonyul Orbánhoz Putyin, s majd az idő dönti el, hogy ez Magyarországot is szolgálja-e.

Orbán Viktor megalázásaként értelmezte az internetes közönség főleg ellenzéki része, no meg például a 444.hu, hogy a magyar miniszterelnök helyét a moszkvai Kreml egyik hatalmas termében, egy nagyon hosszú asztal túlsó végén jelölték ki, míg Vlagyimir Putyin orosz államfő tőle nagyon távol, vele szemben foglalt helyet. Vagy tucatszor leírtam a Facebookon az e fölött heherészőknek vagy éppen bosszankodóknak:

A fontoskodó politikusok nyomán ijesztő címekkel riogatnak, olcsó poénokkal mérgezik a lelkeket a médiumok.

A médiának mindig szégyenteljes szerepe volt a háborús hangulatkeltésben. A most alakulóban lévőben is. Egy magyar nyelvű szlovák portál, a Paraméter ezzel a címmel látta el a minapi tudósítását:

Egyformán kudarcra van ítélve a Nyugathoz való felzárkózás és a Kelethez hasonulás erőltetése.

„Putyin hasznos idiótája” címmel közölt véleménycsokrot az Euronews, a február 1-jei orosz–magyar csúcstalálkozó másnapján. A kiemelés Dennis Radtke néppárti EP-képviselőtől származik, aki a hírcsatorna szerint így fakadt ki az orosz-magyar gázüzletet kommentálva:

Óvok attól, hogy csak az orosz vezető és a magyar kormányfő viszonyából vezessük le problémáinkat.

Orbán Viktor február 1-jei moszkvai útja előtt ismét magasba csaptak az indulatok az internetnek abban a részében, ahol a jelenlegi kormányt, a kormányfőt elutáló vélemények áradata ömlik szinte parttalanul. Rendszeres olvasóimnak nem kell bizonygatnom, nekem is az a véleményem, hogy

A fejünk fölött, de ránk hivatkozva most osztják újra a befolyási övezeteket.

Talán vannak még, akik hallottak arról, hogy valaha, a XIX. század derekán, létezett egy ukrán, bizonyos Mikola Hohol, aki úgy döntött: oroszul ír Nyikolaj Gogol néven. És nem gondolta rosszul, mert az orosz nyelvvel könnyebb volt világhírnévre szert tennie. Egyik művében, a „Holt lelkek”-ben a haszonleső földesurak korruptságát, a feudális Oroszország viszonyait kritizálta a főhős, bizonyos Csicsikov utazását követve. A finomkodó, sima modorú férfi valójában nagystílű szélhámos, aki