Bár az ellenzék triumfál, Orbán Viktor juthat túl az első választási felkészülési próbán.

Az Orbán-rezsim eddigi teljesítménye a társadalom egésze szempontjából a magyar történelem egyik mélypontja. Mindenekelőtt a lehetőségekhez képest. Ezekről oly sokszor írtam már, hogy nem értekezek ismét róluk.* Ugyanakkor az európai uniós támogatásoknak a jogállamisági követelményekhez kötéséről folyó brüsszeli és varsói tárgyalások után Orbán Viktor nagy lépést tett afelé, hogy saját javára fordítsa a 2022-es parlamenti választásokat. Még útjába állhatnak egyes nemzeti parlamentek, de neki már nem kell beváltania a vétóval való fenyegetést, amivel mérhetetlen károkat okozott volna több államnak, köztük Magyarországnak. Ismét beigazolódott, amit egy régi cikkem címében így összegeztem: „Egyedül Orbán érti az EU-t”. Ezúttal három pontba foglaltam, hogy a vétóügyhöz kapcsolódva mit értek ez alatt.

Azok lesznek a szerencsésnek, akik hozzájutnak a vakcinák valamelyikéhez.

Ha a dilettánsoknak a Szputnyik-V oroszországi vakcinával kapcsolatos vad feltételezései igazak lennének, abból az következne, hogy a Kreml vezetői meghibbantak:

Az HBO-n vetített film azt sugallja, hogy a történelmileg fiatal román állam tovább akar terjeszkedni.

Akárhogy is, de a kosztümös történelmi filmeknek nem sok közük van a valóságos folyamatokhoz. A szórakoztatást, az elandalítást, a heroizálást, a múlt eseményeinek, szereplőinek dicsfénnyel övezését, sőt a napi politikai propagandát szolgálják. Bőven hozhatunk mindegyikre példát az amerikai, az angol, az osztrák vagy éppen a szovjet, illetve a mai orosz történelmi filmtermésből. De nem is kell ilyen messzire mennünk.

Gyakran szinte üres padsorok előtt asszisztálnak a jogszerűség sárba taposásához.

„Ma ott tartunk, hogy a legtöbb törvényt a jogalkotási szabályok tételes megsértésével fogadja el az országgyűlés. És asszisztál hozzá a parlamenti ellenzék” – írtam le már nem egyszer az utóbbi napokban. Többek ellenérzését váltottam ki vele az ellenzéki pártok támogatói körében is. Ennek ellenére kötöm az ebet a karóhoz:

Ha nem változik a parlamenti ellenzék magatartása, a rendszer ugyanaz marad.

Derülnék rajta kínomban, ha nem a bőrünkre menne, micsoda pánik uralta el az internetes közbeszédet annak nyomán, hogy Orbán Viktor december 4-én, szokásos pénteki rádióinterjújában meglebegtette az Európai Unióból való kilépés előnyeit. (16:58-nál) Tette ezt annak kapcsán, hogy a britek elsőként jutottak a koronavírus ellen olyan vakcinához, amit mi is megrendeltünk Brüsszellel közösen. Így érvelt:

A kormányfő machiavellista politikusként is megbukni látszik.

Orbán Viktor ünnepelhetne. A feltételes mód annak szól, hogy örömében alighanem sok az üröm. Mindenesetre mások mellett a Mandiner.hu is hírül adta:

Demeter Szilárd szennyirata miatt főleg zsidó körökben háborognak, de az ellenzéki pártok nélkül elenyészik az indulat.

Évtizede tudható, hogy bekövetkezik a robbanás. Csak az volt a kérdés, mikor, s mi lesz a szikra, ami közvetlenül kiváltja. Senki nem sejthette, hogy a kultúrharc élére állított Demeter Szilárd nevéhez kötődik a gyutacs élesítése, s ez 2020. november 28-án történik meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, akire sokmilliárdos keret elosztása van bízva, s aki „a kortárs magyar irodalom, a könyvszakmai terület és a tehetséggondozás” feladatára Orbán Viktor által felkenve kapott megbízást, úgy Soros Györgyözött egyet az Origo.hu-n összefércelt szövegében, hogy az még ennek a kormánynak a holdudvarában is példátlan. (Az Origo a szöveget november 29-én elérhetetlenné tette – KDL) A tőzsdemogult olyan „liberális Führer”-nek nevezte, akit

Blinkennek magyar gyökerei vannak, de már érték személyes sérelmek az Orbán-kormány részéről.

Már-már elalél véleményformálóink egy része az Antony Blinkennel, illetve feleségével összefüggő magyar vonatkozások miatt. De nem árt tudni róla azt sem, hogy a Washingtonban szerveződő Biden-adminisztráció külügyminiszter-várományosa azok közé tartozik, akik

A francia jogállam által indított Sarkozy-eljárásnak a kapitalizmus stabilizálása a mélyebb értelme.

Csattanós válaszként is felfoghatják a Magyarországon dúló jogállamiság vitában megszólalók a párizsi büntetőbíróságon november 23-án, hétfőn kezdődött tárgyalást. A törvényszék elé idézték a befolyással való üzérkedéssel és korrupcióval gyanúsított Nicolas Sarkozy volt francia államfőt és társait. Méghozzá olyan ügyekben, amelyek az ő köztársasági elnöki hivatali idejében – 2007 és 2012 között –, illetve a pozíciójával összefüggésben keletkeztek. Sarkozynek a 2012-es elnökválasztási kampány törvénytelen finanszírozása miatt is bíróság elé kell állnia jövő tavasszal. Jóllehet az egyik vádlottnak a koronavírus-járványra hivatkozó távolmaradása következtében már az első napon felfüggesztették az eljárást, attól az eset még példa a jogállam működésére. Vagyis arra, hogy

Nem igaz, hogy a jogállamiság követelményeit ne határoznák meg az Európai Unióban.

BéZsétől VéJéig azon lovagolnak az Orbán-rezsim propagandistái, hogy az Európai Unió vezetői képtelenek megmondani, mi fán terem a jogállam, miközben ennek hiányát róják fel a magyar kormánynak. Csakhogy ez átverés. Orbánék etetik vele a gondolkodásról leszoktatott népet. Mert, ha csak a józan eszükre hallgatnának az emberek, kapásból azt válaszolnák: