A Trump-sztoriból sem maradhat ki a magyar bulvár. De ez mind semmi ahhoz képest, amit Bill Clinton már elnökként csinált az ovális irodában, és mégsem bukott bele. 

Töredelmesen bevallom, eddig egyetlen Sarka Kata történetet sem olvastam. A delnő létezéséről is csak a fodrásznál havonta egyszer átpörgetett bulvárlapok címlapjairól értesültem. Pironkodva mondom: még azt is sikerült elkerülnöm, hogy beleütközzek a nagyságos asszonyba valamely televízió ripacsutánzókkal foglalkozó műsorában. Most azonban megtört a jég.

Úgy hallgatnak az amerikai választásokhoz kapcsolódó, ellenőrizetlen híreket terjesztők, mintha mi sem történt volna.

Most, hogy a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump beteg emberek hazugságainak minősítette azokat a kiszivárogtatásokat, amelyekkel be akarták mocskolni őt a vezető amerikai médiumok,

Eörsi Mátyás és Gyarmati István is levélben óvja a megválasztott amerikai elnököt Putyintól. A JPMorgen viszont oroszországi befektetésekre biztat.

Az amerikai elnökválasztási küzdelem eddigi színterein már csak a liberális New York-i, washingtoni és Los Angeles-i értelmiségi körök harcolnak. No meg némely európaiak. A Washington Post összefoglalta a január 9-én keltezett, Donald Trump számára címzett nyílt levél kivonatát, amit tizenhét, főleg kelet-európai liberális politikus, illetve politikai elemző írt alá. Köztük két magyar: Eörsi Mátyás és Gyarmati István.

A játszma egyre szánalmasabb. Végül mindig oda lyukadnak ki: mindez olyan titkos, hogy nem bizonyíthatják. Abba kellene hagyni végre! Az emberek nagy többsége az amerikai-orosz megbékélésben érdekelt. 

„Vlagyimir Putyin orosz elnök rendelte el a 2016-os amerikai elnökválasztás elleni kampányt. Oroszország célja az volt, hogy aláássa az amerikai demokratikus folyamatokba vetett bizalmat, rágalmazzák Hillary Clintont és csökkentsék a megválasztásának esélyét” – idézik az amerikai hírszerzés vezetőinek jelentéséből a világ hírügynökségei, lapjai rádió- és tévéállomásai, beleértve ebbe az orosz médiumokat is.

Orosz, izraeli és amerikai zsidó közszereplők tiltakoztak a náci Németország és a putyini Oroszország párhuzamba állítása miatt.

Nem hullat könnyet az Ankarában meggyilkolt orosz nagykövetért Gersh Kunztman, a New York-i Daily News zsidó származású publicistája. Október 20-ai cikkében azt írja: az Andrej Karlov elleni merénylet nem terroristatámadás volt, hanem a Vlagyimir Putyin háborús bűncselekményei miatti megtorlás. Merthogy szerinte az orosz elnök törökországi embere, azaz Karlov volt az arca a gyilkos diktátor, azaz Putyin, világszerte elkövetett háborús bűncselekményeinek és az otthoni zsarnoki elnyomásnak.

Nálunk gondosan megtervezett show-műsorokra hasonlítanak a jobbára fizetett civilek által rendezett tüntetések.

A liberális, a baloldali, a konzervatív – vagy a jó ég tudja milyen jelzővel illethető – magyar ellenzéki értelmiség, a jól fűtött szobákban, a Facebookon ünnepli a lengyelek tömeges, nem csak a fővárosra, Varsóra kiterjedő tiltakozását az ottani ellenzék és újságírók parlamenti munkájának korlátozása ellen. Hozzáteszem: engem is beleértve. Arra utalok, hogy az első mondatba csempészett fanyarságot önmagamra is vonatkoztatom. Az én ernyedt tiltakozásaim sem lépik át azt a határvonalat, ami a magyar társadalom mozgásterét az ilyesfajta ügyekben évszázadokra visszamenően kijelöli.

Az ábra szövevényes volta önmagában jelzi a szíriai helyzet bonyolultságát.

Sokan panaszkodnak, hogy a szíriai helyzettel foglalkozó cikkek csak összekavarják az olvasókat, mert senki nem mondja meg világosan, hogy kik is harcolnak ott, ki, kivel van, ki, kinek az ellensége. A felvetés jogos, hiszen aki most azt állítja, hogy ő tudja, ki áll a jó, ki a rossz oldalon – hamis kártyákkal játszik. Legfeljebb azt a kérdést lehetne feltenni, hogy kinek, milyen joga van arra, hogy fegyvert használjon. Ám ezt a felvetést, a felelet kínos volta miatt, a legtöbben átugorják.

Nem kevés cinizmus van abban, amikor politikusok követelik, hogy az álhírek terjesztőit büntetőjogilag is felelősségre kell vonni. 

Az amerikai választási kampányt kísérő hisztéria elérte Németországot. Ansgar Heveling, a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa és a Bundestag (a szövetségi parlament) belügyi bizottságának elnöke azzal gyanúsítja Moszkvát, hogy a német közvélemény befolyásolására készül a 2017-es parlamenti választások előtt.

Nyoma sincs a napok óta ígért nyugati humanitárius segélynek.

A világörökség részeként számon tartott, márciusban felszabadított szíriai várost, Palmirát ismét rohamozzák a dzsihadisták. Amint az várható volt, az amerikaiak szövetségesei által már jó ideje sikertelenül ostromolt iraki Moszulból, s részben a szír hadsereg által orosz és iráni támogatással eredményesen támadott szíriai Aleppóból, több ezer radikális iszlamista húzódott Szíria belső részébe.

Korszerű késztermékekkel és szolgáltatásokkal is jelen akar lenni a világpiacon Oroszország.

Mintha a magyar ellenzék vezette volna Vlagyimir Putyin orosz államfő beszédíróinak kezét. Természetesen, képtelenség ez a feltételezés. Ám a december 1-jén, a szövetségi gyűlésben elmondott szónoklat számos mondata, témaköre, a témakörök sorrendjében kifejeződő hangsúlyok nagyban emlékeztetnek azokra a felvetésekre, amelyekkel a hazai ellenzéki pártok oly gyakran bombázzák az Orbán-rezsim vezetőit. Ez esetleg azt jelezheti: bár Putyint és Orbánt is autoriter vezetőnek tekintik bírálóik, legalábbis el kell gondolkozni azon, lehet-e ténylegesen is párhuzamot vonni tevékenységük között. (Az elhangzottak orosz, illetve angol változata itt érhető el.)