Trágár Trollok, kíméljetek!
Az nagyon nincs rendben, ha névtelen és arctalan figurák sarat, sőt trágyát hordanak be valamely blogtérbe.
A szólás szabadsága megilleti-e a kommentelőt?– címmel írt jegyzetet Zöldi László a minap, a Médianapló blogon a strasbourgi nemzetközi bíróság ítéletéhez kapcsolódva. Előtte egy korábbi cikkében – mások mellett – azzal foglalkozott: Korlátozható-e a kommentelés? Ugyanis a törvényszék határozata szerint valakinek helyt kell állnia a digitális sajtóban megjelenő szélsőséges (sértő) álláspontokért. Vagy a kommentelőnek, vagy – ha álnév mögé bújik – a véleményét közlő szerkesztőségnek, esetleg a tárhely-szolgáltatónak, aki a felületen helyet kölcsönöz a portálnak.
Az elsőként említett cikkhez hozzászólók közül megragadott bizonyos „Prolle” kommentje. Mint írta: faluban nőtt fel, deportált dzsentricsaládban. Apja egykori ludovikás tiszt, úriember volt, soha, de soha illetlen szót, káromkodást nem hallott tőle. Nagyjából a rendszerváltozásig elviselhetőnek érezte a társadalmi környezetet. Ám ezt követően annyira kiakadt az MDF-től az MSZMP/MSZP-n, az SZDSZ-en át a Fideszig mindattól, amit a politikusok műveltek – szabad rablás, a demokrácia égisze alatt az önkényuralom elemeinek becsempészése stb. –, hogy úgy érezte: „nyelvi eszközeim nem elégségesek annak kifejezésére, hogy mennyire gyűlölöm azt a VILÁGrendszert, amiben élek. (…) Rájöttem, hogy a trágárság alkalmas arra, hogy kissé levezesse a feszültséget. És akkor vettem egy noteszt és abba elkezdtem trágár szövegeket írni, javítgattam, tökéletesítettem.