A csak a kampánytechnikák bűvöletében élő politikusok végül alul maradnak a hatalomért folyó küzdelemben.
Az MSZP immár „elhervadt szegfű” – értékelte a választmány április 23-i ülése számára Ujhelyi István, a párt európai parlamenti képviselője. Mindjárt javaslatot is tett az új névre:
Egyelőre a kizsákmányoltak védelmezőjeként tekint az Európai Unió tőkepártoló testületeire.
Mintha valamit nagyon nem érzékelne Donáth Anna európai parlamenti képviselő, a Momentum párt elnöke. Ugyanis április 21-én ezt a mondatot tette közzé Facebook-oldalán:
Lássuk, hogy Orbán Viktor képes-e a többséget szolgáló kormányzásra az eddig uralkodó felfogása ellenében!
Megtörtént, aminek meg kellett történnie. 2022. április 3-án, vasárnap eldőlt, hogy
A lengyel és az ukrán vezetőknek jól jöhet az ellenségkép, de ez a magyar ellenzéknek is tehertétele lehet.
Igyekeztem távol tartani magam a választási kampánynak nevezett hazugság-tengertől. Az (EU-/NATO-tagok)–amerikai–(ukrán)–orosz–(kínai) háborúskodásról ugyanilyen okból nem írok már vagy húsz napja a Bekiáltásba. Ami az április 3-án esedékes magyarországi országgyűlési választásokat illeti, számomra nem igazi lehetőség, hogy
Mintha azok is bele lennének őrülve a saját eszméjükbe, akik a gonosz ellenpólusán képzelik el magukat.
Krasznahorkai László egymondatos, négyszáz oldalas elbeszélés-regénye szerint
Sok szavazó háttérbe szoríthatja sérelmeit a háborútól való távolságtartás ígéretéért.
Talán soha ennyire nem mutatkozott meg, mint 2022. március 15-én, hogy két Magyarország létezik egymás mellett. Az egyiket vezérlők azt mondják, hogy előre, a másikat terelgetők azt, hogy felfelé. Nem sokat kellene bölcselkedni ahhoz, hogy kimutassa valaki:
Már 2015-ben egyértelmű volt, hogy Moszkva nem fogja annyiban hagyni a NATO ukrajnai térfoglalását.
Napra pontosan, hét éve helyeztem el a Bekiáltás blogon az alábbi, akkor is az „Üzenet a háborús uszítóknak” címmel megjelent cikket. Azért került a szemem elé most, mert egy olvasóm éppen megosztotta. A 2015. március 13-án keltezett jegyzet egy szarkasztikus röpirat ismertetésével indult. (Kópiája a záróképen – KDL.) Arra hívta fel a figyelmet, hogy az akkor Kelet-Ukrajnában már csaknem egy éve folyó háborúban nem azok vitézkedtek, akik egy–másfél évvel azelőtt, Kijev főterén, a Majdanon megszállottan szították a háborús lázat. A Putyin-ellenes címkép szintén az akkori cikket illusztrálta, egyszersmind Ukrajna megosztottságát jelképezve. A kijevi repülőtérre vezető autópálya mentén fotózták. Magyarázata e cikk után. A 2015 márciusában napvilágot látott írásom kiindulópontja ma is érvényes, ami persze nem felmentés az alól, ami most történik, de legalábbis el kell gondolkozni rajta a végső értékeléskor. Tehát, akkor azért ültem a klaviatúra elé, mert
A nyugati világ értékrendjével szembemenő brutális szankciók ellenintézkedésekre késztetnek másokat.
Összeállni látszik a kép. Március 10-én este a Heti TV vendége volt Kusai Sándor címzetes docens, aki 22 évet töltött diplomáciai szolgálatban Magyarország nagykövetségein Ázsiában, s többek között nagykövet volt Pekingben. A Külügyi Szemlében megjelent cikkére is utalva fejtette ki, hogy
Oroszország tönkretételével az USA az EU-országokra is csapást mérne.
Az Ukrajna közbeiktatásával zajló, amerikai–orosz, immár félig-proxy háborúnak megannyi összefüggése van. Ezek között a médiáinkban szinte egyáltalán nem értelmezik, mit ért Moszkva a demilitarizálás, a nácitlanítás cél alatt. Főleg utóbbi kivitelezhetőségével kapcsolatban nekem is vannak kétségeim, s érzékelem a veszélyt, hogy Oroszország beleragadhat ebbe a helyzetbe. Egy-két kivételtől eltekintve, nem beszélnek a magyar „elemzők” az alábbiakról sem:
Nem akarom megingatni az olvasó hitét abban, hogy a Nyugat szent háborút vív a patás ördög ellen.
Azt mondják, hogy ez a háború Ukrajna körül információs háború. Nem, nem tévedés az „Ukrajna körüli” szóhasználat. Mert egyrészt természetesen zajlik az orosz invázió Ukrajnában, de ez csak a felszín. Ahogy a moszkvai, a Kreml köreihez közel álló hírmagyarázók mondják: az „egyesült Nyugat” szempontjából Ukrajna csupán eszköz, ürügy, ugródeszka ahhoz, hogy befejezzék a Szovjetunió ellen folytatott, győztes hidegháborút. És ahogy ugyanezek a publicisták és szakértők okkal mondják: a jelcini évtizedben, egészen Putyin hatalomra kerüléséig, mindenekelőtt Washingtonban, úgy gondolták, hogy teljesen triumfáltak a kivéreztetett Moszkva és a közreműködésükkel is nyomorba taszított, megalázott oroszországi lakosság felett. De figyeljen az olvasó e jegyzet címére:
