Előítéletek, csúsztatások, félinformációk uralják a közbeszédet a geopolitikai átrendeződések előestéjén.

„Orosz katona az eltelt évtizedekben önként sosem távozott, ha valahol megvetette a lábát”– ezt állította az Euronews a címemre naponta érkező hírválogatásának január 13-ikai, csütörtöki kiadásában. Méghozzá főhelyen. Csakhogy az oroszok rácáfoltak, mert néhány órával később Szergej Kuzsugetovics Sojgu védelmi miniszter azt jelentette Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz államfőnek, a hadsereg főparancsnokának:

A Klubrádió a török sajtóhoz hasonlóan, részinformációkkal befolyásolta a közönségét.

Január 6-án, csütörtökön, moszkvai idő szerint éjjel 1 óra 20 perckor jelentette be Nikol Pashinjan örmény kormányfő, aki momentán az Oroszország által vezetett úgymond kis NATO, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) elnöki tisztét is betölti: orosz, belarusz, örmény, tádzsik, kirgiz békefenntartó erőket küldenek Kazahsztánba a helyzet normalizálására és stabilizálására. A műveletet gyakorlatilag azonnal el is kezdték. Ehhez képest ma, azaz január 11-én, kedden a Klubrádió még úgy tudta, s ezt ismételgette minden reggeli hírében, hogy

Zöldi László válogatásába bekerülni felér egy szakmai kitüntetéssel.

Ám tekintse valaki önreklámnak az alábbiakat! Ha igen, az ezredik bejegyzéshez közeledve talán ez sem főben járó vétek. Meg hát, a jó bornak is kell a cégér… De mégsem az lesz ez, hiszen ami itt fog szerepelni, nem tőlem származik. Hozzá azért is teszem közzé az idézeteket, hogy visszaigazoljam követőimnek:

Csöbörből vödörbe kerülhetünk, ha a cél szentesíti az eszközt felfogásra hagyatkozunk.

Az előző héten több ismerősöm figyelmét is felhívtam a Bruck Gáborral a Klubrádióban elhangzott beszélgetésre. Az ELTE pszichológia szakán végzett, illetve a State University of New York-on kézhez kapott politológusi diplomát magáénak tudó kampánytanácsadót a Reggeli személy című élőműsorban, január 5-én kérdezte para-Kovács Imre. A kormánypárti Mandiner.hu először azt idézte a csaknem 48 perces, az ellenzék választási felkészülésével  foglalkozó interjúból, hogy „Gyenge az Orbán, nincs benne innováció”, s ezzel összefüggésben ezt a gondolatot:

Már-már partneri magatartásra késztette az USA-t és a többieket a diplomáciai manőverekkel.

Csak szórványos lövöldözésekről számolnak be a Kazahsztánból érkező híradások mikor e sorokat írom, vagyis a január 6-áról 7-ére virradó éjszaka. De aligha tévedek nagyot, ha megkockáztatom a kijelentést:

A vezetésével Magyarország ismét oda kerül a civilizációs térképeken, ahol szinte mindig volt 1514 után.

Alig van nap, hogy valamelyik nagy világlap ne hivatkozna elrettentő példaként az orbáni Magyarországra. A Klubrádió nemzetközi lapszemléit hovatovább már csak azoknak a cikkeknek a bemutatása teszi ki, amelyek pellengérre állítják a magyar kormányfő autoriter hatalomgyakorlását. Ám épp e rádiónak az éterből való kiűzése és számos más médium ellehetetlenítése, bedarálása, az orbáni médiarendszerbe való betagolása következtében

A hírességekkel dagasztják a nemzeti büszkeséget, s elterelik a figyelmet a végzetes bajokról.

Áder János köztársasági elnök újévi beszédéből a kormánynak a járványkezelés során elkövetett súlyos mulasztásaihoz, átveréseihez való falazást emeltem ki előző cikkemben. De szólnom kell arról is, hogy

Falazott a kormánynak a távozó államfő az utolsó szilveszteri beszédében.

Nekem nem fog hiányozni. De az én szívemet is átjárta az éjfél utáni percekben némi érzelem. Hiszen, ez mégiscsak az utolsó beszéde volt államfői minőségében. Utoljára láthattuk szilveszter éjszakáján a tévé képernyőjén megjelenő gondterhelt arcot, a redőkbe szaladt homlokot, a szomorú szemeket, s hallhattuk a papos hangot, ahogy arra biztat bennünket:

Ha lesz is kormányváltás, a jobboldalikat jobboldali erők váltják – már ha egyáltalán.

Novák Katalin köztársasági elnökké jelölése apropóján valakinek azt írtam a magukat baloldalinak tekintő, valójában a neoliberalizmussal kacérkodó, a világot jórészt személyes nyugalmuk, boldogulásuk tükrében szemlélőkről:

A hatalomtechnikusok igenis kihasználják, hogy sokan szívesen legeltetik szemüket a nők idomain.

Varga Judithoz, Novák Katalinhoz, Karikó Katalinhoz kapcsolódtak a Facebookon zajló vitáim, kommentjeim az elmúlt időszakban. Afféle beszólásoknak tekintettem saját szövegeimet azon a felületen, ám esetenként úgy véltem: lehet bennük annyi gondolatszikra, hogy némi kiegészítéssel ideemeljem őket a Bekiáltás blogba. A közönség, a választók manipulálhatóságával kapcsolatban például leírtam valahol az elsőre talán durvának ható kijelentést, hogy ma már ott tartunk: