A titkosszolgálatok egykori (?) tagjai szinte elfoglalták a médiateret, hogy olyan dolgokról beszéljenek, amilyenekről – eddig úgy tudtuk – csak akkor beszélhetnek, ha erre megbízóik utasítják őket.
Volt idő – Vagy csak a vágyakban élt az is? –, amikor a moralizáló értelmiség jelesebb tagjai nem azt tűzték ki célul, hogy az embereket az Evangéliumtól a szolgálati szabályzathoz térítsék át. A francia Julien Benda világítja meg ezzel az orosz Lev Tolsztojtól vett példázatra épülő gondolattal az 1927-ben megjelent Az írástudók árulása című tanulmányának lényegét. Talán ez a dolgozat volt az első, amelynek szerzője azzal szembesítette a nyugati értelmiséget, közöttük a történészeket, a művészeket, sőt az Egyház embereit, hogyan kezdtek alájátszani azoknak a politikai szenvedélyeknek, sőt szolgálni őket, amelyek az embereket, a nemzeteket egymásra uszítják.
E száz éve tartó folyamat részeként, a legutóbbi időben a politikai szenvedély felszításnak új módszerére találtak a hatalom birtokosai és az őket szolgáló média munkatársai. Internetes és nyomtatott újságjainkat, a rádió- és televíziós műsorokat volt (?) kémek, titkos szolgálatok egykori (?) alkalmazottai árasztották el. A tegnap alighanem csúcsot döntött e tekintetben. Az Index interjúja nyomán nem tudtam olyan adóra kapcsolni, nem tudtam olyan közéleti internetes felületre kattintani, hogy ott ne valamely leszerelt (?) ügynök magyarázta volna a szolgálatok működésének mechanizmusait, s ne arról akart volna meggyőzni, hogy az oroszok mindig is spájzban voltak, és persze az amerikaiak, meg a románok, meg a kínaiak, meg…