Ukrajna: Évekig eltarthat a háború

A háborús bűnösök érdekei, a kiszámíthatatlan szabadcsapatok, a közelgő ukrajnai választások miatti vádaskodások, Oroszország és az USA rejtett szándékai egyaránt meghiúsíthatják a gyors és tartós békét Délkelet-Ukrajnában, ahol a minszki jegyzőkönyv szerint tűzszünetnek kellene lennie. Ám a dátum nélküli dokumentumot a jelenlegi ukrán vezetők közül senki nem írta alá.

Ukrajna - romok2.jpegAz első pillanat a fellélegzésé volt: szeptember 5-én, pénteken végre megállapodtak a tűzszünetben! A propagandaháború persze egy pillanatig sem szünetelt. A minszki tárgyalásokon hivatalosan három fél – Oroszország, Ukrajna és az EBESZ lépett kapcsolatba egymással, a tűzszünetről és a további intézkedésekről azonban az említettek képviselői mellett a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság vezetői is aláírták a jegyzőkönyvet. Dátum nélküli (?) jegyzőkönyvet, nem megállapodást, amelynek kizárólag orosz nyelvű szövege az osce.org honlapról tölthető le.

Ebből kiderül, hogy a hivatalos Ukrajna részéről nem a hatalmat ténylegesen gyakorlók valamelyike, hanem a köztársaság második elnöke, Leonyid Kucsma látta el kézjegyével a dokumentumot. Az aláírók közül Hedy Taliavini az EBESZ nagyköveteként, Leonyid Zurabov Oroszország ukrajnai nagyköveteként szerepel rajta, ám a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság képviselőinek neve - Zaharcsenko, illetve Plotnyickij - mellé nem került oda, hogy kik is ők.

Putyin és/vagy Porosenko a békeszerző

Ez a vélhetően kompromisszum révén létrehozott felemás helyzet azóta is alkalmat ad Porosenko ukrán államfőnek (s az ő nyomán sok nyugati médiumnak), hogy azt állítsa: az egyezség Ukrajna és Oroszország, sőt Porosenko és Putyin között született. Ezzel szemben a Kreml hivatalos közleményei nyomán az orosz média – átvéve a cári időkben a délkelet-ukrajnai térség megnevezésére használt, a népfelkelők által felmelegített kifejezést – rendre azt hangoztatja, hogy Novorosszija (tehát egy lényegében új állam) képviselői írták alá a 12 pontot Ukrajnával.

Az Izvesztyija közlése szerint az aláírásról Porosenko eleve úgy számolt be Twitter-üzenetében, hogy az előzetes jegyzőkönyv. Ez, amint azt szeptember 5-én, valamivel később az ukrán államfő Facebook oldalán leszögezte, azért születhetett meg, mert az orosz államelnök tűzszünetre és az ezzel kapcsolatos dokumentum aláírására hívta fel a „a Donyeck-medence törvénytelen fegyveres alakulatait”, s ezzel lehetővé vált, hogy a háromoldalú tárgyalásokon napirendre tűzzék az ő, tehát Porosenko béketervét. Ő pedig ezek után már kiadhatta a fegyvernyugvásra a parancsot. Ehhez képest az orosz sajtó kiemeli: Putyin tételes javaslatai is kellettek a megbeszélések létrejöttéhez.

Orosz szakértők azonban az első pillanattól csupán az alagút végén feltűnt fényként értékelték a pénteki megállapodást. Mindenekelőtt attól tartottak, hogy különféle provokációkkal sérthetik meg a tűzszünetet. A szombat éjszaka, s a rákövetkező vasárnap már meg is mutatta, hogy nem véletlenül festették az ördögöt a falra. Miközben az orosz államfő a múlt héten az egyik kardinális kérdésként hangoztatta, hogy az ukrán egységeket a városoktól lőtávolon kívülre kell visszavonni, a fegyvernyugvást az ukrán erők mintha arra akarnák felhasználni, hogy visszafoglaljanak olyan stratégiai pontokat, amelyekről az elmúlt héten már kiszorították őket a felkelők. Ágyúzásról számoltak be a népszavazás óta ismét Oroszországhoz tartozó Krím felé az Oroszország irányából vezető szárazföldi folyosó mentén fekvő mariupoli körzetből is

Kiszámíthatatlanok a szabadcsapatok

Bármennyire is azt szeretné sugallni a nyugati média nagy része, hogy Délkelet-Ukrajnában két állam, az ukrán és az orosz egységes irányítás alatt álló hadserege áll egymással szemben, valójában igen sok a szabadcsapat. Ezekben mindkét oldalon önkéntesek, nemzetközi kalandorok, zsoldosok. A tisztes szándékúak mellett a zsákmányért harcolóknak, a térségben kifejezett rablási céllal megjelenteknek is lesz beleszólásuk abba, hogy hol és mikor sül el egy-egy géppisztoly, csapódik be egy-egy vállról indítható gránátlövedék, dörren el egy-egy ágyú. Mellettük egyes oligarchák – például Kolomojszkij – több ezres magánhadserege is beavatkozott és beavatkozhat a jövőben is az eseményekbe.

Az ukránoknál az eredetileg a Kijev főterét, a Majdant elfoglaló banderistákból szervezett, szélsőségesen orosz ellenes nácgárdák szintén öntörvényűek. Ha nem ízlésüknek megfelelően alakulnak az események, könnyen fellázadhatnak, saját szakállukra intézhetnek támadásokat a keleti orosz települések ellen. Főleg, ha nem kapják meg zsoldjukat, nem szállítanak nekik élelmet, lőszert és üzemanyagot, amint az elmúlt hónapokban nem egyszer megtörtént, minekutána ott és úgy szerezték meg, ami puszta életben maradásukhoz kellett, ahol és ahogyan ez egyáltalán lehetséges volt.

Megtörténhet, hogy a nácgárdisták ismét a kijevi parlament ellen vonulnak. Annál inkább, mert Ukrajna parlamenti választások előtt áll. Az ukrán politikusok – köztük Julia Timosenko, vagy a radikális Oleg Ljasko – már ma sem haboznak a tűzszünetet tető alá hozásában közreműködő Porosenkot Ukrajna érdekeinek elárulásával vádolni. Végtére, az ukrán kormány képviselője mégiscsak egy asztalhoz ült donyecki és a luganszki úgymond miniszterelnökkel. Következésképp az ukrán hatalom elismerte létüket.

Ugyanakkor számos kérdés még nyitva áll a hétfőn folytatódó tárgyalásokon. Tisztázatlan a tűzszünet betartatásának és nemzetközi ellenőrzésének módja. Kérdés, hogy zökkenőmentesen végrehajtható-e a hadifogolycsere, sikerül-e érvényt szerezni a polgári lakosság elleni légibombázási tilalomnak, humanitárius folyosót nyitni az élelmiszer szállítások rendszeressé tételéhez, a százezer számra kitört ablakok javításához, a bombatalálatot ért lakóházaknak, a szétrombolt víz- és villanyvezetékeknek még a tél beállta előtti rendbetételéhez, a lakosság esetleges visszatéréséhez, netán újabb családok kimenekítéséhez.

További nyitott kérdések: miként sikerül a ma lényegében átjárható az orosz-ukrán határ ellenőrzése, és a határ mentén biztonsági zóna létrehozása; hogyan tudják felelősségre vonni a harcok során bűncselekményt elkövetőket; megszervezhetők-e az ukrán törvények szerinti helyi választások a donyecki és a luganszki területen; milyen gyorsan lesznek képesek kivonni a katonai alakulatokat, továbbá az úgynevezett megszállókat és a haditechnikát a térségből; sikerül-e újból beindítani a Donyeck-medence gazdaságát. Ezek mind szerepelnek a jegyzőkönyv 12 pontja között.

Bűnök elöl a háború a menedék

Akadályozhatja a tartós békét, hogy most, miután az amerikai indítványra kialakult helyzetben Oroszország ölébe hullott a Krím, vajon nem tesznek-e további lépéseket a Kreml vezetői a történelmileg Oroszországhoz tartozott több terület visszaszerzéséért. Mindenekelőtt a Krím szárazföldi elérését lehetővé tevő tengerparti sávról lehet szó, de akár a mostani harcok helyétől Északabbra fekvő harkovi ipari övezet visszaszerzéséről is.

Emellett egészen sötét érdekek is akadályozhatják, hogy tartós legyen a béke Délkelet-Ukrajnában. Egy olyan világban, ahol tényleg a jog uralkodik és az emberi élet tisztelete áll a középpontban, aligha lehetne szemet hunyni afölött, hogy az Amerikai Egyesült Államok által szervezett puccsal hatalomba került vezetők saját országuk városai és falvai, saját országuk polgárai ellen vetették be a hadsereget. Parancsukra pusztult el több ezer állampolgár, kényszerült elmenekülni több mint egymillió ember, semmisült meg ezernyi lakóház, tucatnyi üzem és közintézmény, bénult meg legalább felerészben az ipari termelés, s a tél beköszönte előtt talán most Ausztráliából kell szenet importálni abba az országba, amelynek szénbányai a legkiterjedtebbek Európában.

Még az is megtörténhet, hogy a népfelkelők vezetőinek egyszer majd szintén válaszolniuk kell arra, hogy miért tették azt, amit tettek, miért nem tudták megakadályozni az általuk ellenőrzött területeken a lakóházak, az autószalonok és sok más kirablását, egy-egy konkrét személy meggyilkolását. És akkor már kevés lesz annyit mondani, hogy azok provokálták ki az öldöklést és a pusztítást, akik eltöröltették a parlamenttel az orosz nyelvhasználatot, egyszersmind közölték, hogy Ukrajna csak azoké, akik hajlandók ukránnak vallani magukat, autonómiáról pedig szó sem lehet.

Akkor majd védekezésként nem lesz elég annyit mondani, hogy ha Porosenko elnök nem augusztus végén teszi közzé, hogy kész belemenni a hatalom decentralizálásába, hogy kész támogatni a térség egyfajta gazdasági önállóságát – anélkül persze, hogy pontosítaná mit is ért ezalatt –, s hogy az ukránon kívüli más nyelvhasználatot és más kultúrák ápolását is pártolja. Mert igaz lehet, hogy februárban és márciusban még talán meg lehetett volna állítani mindezzel az öldöklést és a pusztítást, de mindennek már utána vagyunk, és a bűnök elkövettettek. Sokak számára a háború folytatása jelentheti a menekülést a kínos kérdések elől.

Az USA nem fogja feladni

Jut eszembe! Még nem is említettem a fegyvernyugvás legnagyobb lehetséges ellenlábasát, az Amerikai Egyesült Államokat. Mert mindenekelőtt az USA úgymond eurázsiai geopolitikája, katonai és gazdasági befolyásának térségbeli megszilárdításának szándéka, az Európai Unió és Oroszország szemmel látható közeledésének lefékezésére irányuló törekvése, az oroszországi lassú demokratizálódás visszafordításában való érdekeltsége vezetett el eddig az őrületig. Nem hihetjük, hogy USA – miután annyit feccelt ebbe a játszmába – csak úgy belenyugodna abba, hogy visszakozni kényszerül.

#

 A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: