Moszkvában kezdik megelégelni, hogy Budapest is beállt a náci Németország mentegetőinek sorába.

Újabb jelzés arról, hogy vége a sztálini–hruscsovi–brezsnyevi időszakot jellemző kegyelmi állapotnak. Abban a helyzetben – a KGST-, illetve a Varsói Szerződésbeli szövetségesi meggondolások miatt – szovjet-orosz oldalról nem emlegették azokat a bűnöket, amiket a náci Németország mellett harcoló kelet-európai hadseregek elkövettek a Szovjetunióban, a második világháború alatt. Most azonban Magyarország is kihúzta a gyufát.

Orbán Viktor beszéde hemzsegett a csúsztatásoktól, és a rejtett üzenetektől.

Kettőt, de hihetőbbet! – gondoltam, mikor elolvastam Havasi Bertalannak, a miniszterelnök sajtófőnökének az Index kérdésére – „Mi az a furcsa kékes-lilás folt Orbán Viktor tenyerén?” – adott válaszát:

Bármit is állít Jeszenszky Géza, Moszkva szemszögéből az 1938-as müncheni egyezmény volt az utolsó csepp a pohárban.

Az 1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény célja „az európai béke megőrzése volt” – írja Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter és nagykövet a Magyar Hang 2020. február 7-13-i számának 10. oldalán. Emlékeztetőül, az egyezményt Adolf Hitler német kancellár, Neville Chamberlain brit miniszterelnök, Édouard Daladier francia kormányfő, Benito Mussolini olasz vezető írta alá. Ezzel a nyugati demokráciák két letéteményese, a brit és a francia kormány áldását adta arra, hogy Csehszlovákia engedje át a Szudéta-vidéket Németországnak. Tették mindezt annak tudatában, hogy ezt megelőzően Németország megszállta Ausztriát.

Az egyezmény nyitánya volt Csehszlovákia feldarabolásának, Csehországnak a náci Német Birodalom általi bekebelezésének, s annak, hogy területéből a németekkel együttműködő fasisztoid lengyel állam is kapjon két kisebb részt. Ehhez képest Jeszenszky úr mindössze „rövidlátó és naiv” lépésnek minősíti Chamberlain és Daladier lépését. És ez, szerintem, több mint hiba. A magyar politikus – a mai nyugati, ezen belül az angolszász narratíva fősodrához igazodva – mintegy felmenti tettük következményei alól ezeket az urakat. Azzal ugyanis, hogy az olasz szocialistából fasisztává lett Benito Mussolinivel és a náci Adolf Hitlerrel tárgyalóasztalhoz ültek, egyszersmind szalonképesnek ismerték el őket. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy akkor sem a fasizmusnak, sem a nácizmusnak nem az volt az értelme, mint 1945 után. De akkor is...

Az autonómia ügyét még a helyiek is alig támogatták eddig az aláírásukkal.

„Elég rosszul áll a székelyföldi autonómiáért indított akció” – sopánkodott az állami televízió február 8-i, 19:30-as híradójának műsorvezetője. (Az archívumban 19:00-tól) A Székely Nemzeti Tanács kilenc hónappal ezelőtt indította az aláírásgyűjtést, de a szükséges egymillióból mindössze 60 ezren támogatták a kezdeményezést. Nem, nem elírás: 1 millió európai polgárnak kellene egyetértenie azzal, hogy az  unió fórumain egyáltalán napirendre kerüljön a romániai magyarság székelységhez tartozó részének bizonyos különállását, sajátos kulturális jogainak elismerését, a nekik többletpénz juttatását szorgalmazó indítvány, ám eddig csak 60 ezren vállalták az ügy felkarolását. Szó, ami szó, mintha lenne itt némi ellentmondás a határon túliakért – ezen belül különösen az Erdélyért, illetve a székelyekért – kiállók pátosza és a tettek között. Mi több, még az ott élők sem igazán mozdultak meg mostanáig.

A budapesti ellenzék is beállt a háborús bűnöket bocsánatosnak tekintők közé.

„NEM, NE HAGYJUK, HOGY ÁTÍRJÁK A TÖRTÉNELMÜNKET!” – olvasható oroszul egy régebbi internetes plakáton. A kéz az 1945. május 1-jén, illetve 2-án, a náci Németország fővárosában, Berlinben, a törvényhozás, a Reichstag épületére kitűzött szovjet zászlót festi át amerikaira. A mém alkotója arra utal, hogy a II. világháborúval kapcsolatban valóságos propagandaháború bontakozott ki azért, hogy a tömegek előtt kisebbítsék a Szovjetunió szerepét a győzelem kivívásában. Most, a 75. évfordulós ünnepségek közeledtével Moszkva – személyesen Vlagyimir Putyin elnök – ellentámadást indított.

Mintha még a párt is dugdosná, mivel állt elő Tóth Bertalan a szerdai sajtótájékoztatón.

Bolgár úr rémületére a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke előállt valamiféle tényleg baloldali programmorzsával. És ha azt hiszi valaki, hogy a Klubrádió doyenjén akarom most elverni a port, hát egy fenét! Bolgár György csak azért kerül már megint szóba, mert magyar földön hozzá hasonló, lelkes szócsöve nincs a neoliberális, a dolgozók, sőt a természeti környezet rovására ténykedő tőkéseknek. Ebben az értelemben Bolgár úr olyan jobboldali, hogy csak, na! Bizony, a kapitalizmus igenlésében – persze, a kapitalista állam kormányzásával kapcsolatos, nem elhanyagolható felfogásbeli különbséggel – egy húron pendül ő Orbán Viktorral, akinél senki nem tett többet e hazában annak érdekében, hogy a lehető legkellemesebben érezzék magukat a multinacionális cégek Magyarországon. Mint ilyen jobboldali adott hangot meghökkenésének a Klubrádió február 5-ei, szerdai Megbeszéljük… című műsorában a veterán újságíró, mert Tóth Bertalan, az MSZP elnöke az aznap délelőtti sajtótájékoztatóján bejelentette, szeretnék elérni, hogy:

Az erdélyiek egy része már kezdi érteni, hogy ha a budapesti kormányra hallgatnak, nagyon pórul járhatnak.

Orbán Viktor, ki tudja hányadik alkalommal, gondterhelten magyarázta a pártállami rádió január 31-ei, pénteki, Jó reggelt, Magyarország! című műsorában, amit a miniszterelnöki honlapon így nyomatékosítottak:

A tanárok szerint a kormány oktatási terve megfosztja a gyerekeket a mai világ megértésének lehetőségétől.

„Ha nem tiszteled önmagad, másokat sem tisztelhetsz” – olvasom egy internetes, orosz képzőművészeti oldalon egy bizonyos Szergej Ignatyev mondatát. Hosszabb posztjában arról elmélkedik, miért ragadt le az oroszság nagy része – alapvetően történelmi okokból – a realizmusnál, s nem jut túl még Picassón sem. „Amit az orosz ember nem ért, azt mindjárt meg akarja semmisíteni” – mondja ki a szentenciát az érted haragszom, nem ellened vehemenciájával a szerző, aki szerint az

A kormányfő világra való befolyásának túlértékelése ismét alkalmassá teheti az országot a bűnbak szerepre.

„Orbán az Atlanti-óceán mindkét oldalán megfertőzte eszméivel a konzervatív politikusokat” – közvetítette Jan-Werner Mueller siránkozását a Klubrádió január 30-i reggeli adásának Világtükör című műsorában a sajtószemle készítője. (A linkkel elérhető archív felvételen 47:20-nál) Az apropó: a Princeton University politikatudományi professzora nemrég Budapesten járt, s tapasztalatait a Project Syndicate nevű, Prágában bejegyzett, internetes, véleményközlő portálon tette közzé „Kereszténydemokrácia vagy illiberális demokrácia” címmel. Ebben többek között ez a megállapítás szerepel:

Az önfelmentés szokásos mechanizmusa már az Orbán-rendszerrel kapcsolatban is kezd működésbe lépni.

„Mit akart Kádár? Semmit, csak önmagát konzerválni” – ordította világgá a Népszava 2018. augusztus 5-én. A meglepetés az, hogy ez a közlés 2020. január 29-én bukkant elő Facebook-kezdőlapomon. Aki megosztotta, aligha tekintett a megjelenés eredeti dátumára, s én is úgy kezeltem, mintha friss könyvismertetésről lenne szó. Merthogy egy recenziót tolt az orrom alá ismerősöm, ezzel a megjegyzéssel: